Elnapolták

Friss hír: mivel telefonon megfenyegették a bírónőt, aki a Magyar Gárda polgári perét tárgyalja, ő elfogultságot jelentett be, és felmentését kérte. A Fővárosi Bíróság elfogadta a kérést, így a szeptember elsejére kitűzött tárgyalás elmarad. Ami nem is akkora probléma - nyilatkozta a Bíróság illetékes munkatársa - mivel amúgy is várni kell az ítélőtábla határozatára a perben beavatkozóként résztvevőkkel kapcsolatos fellebbezések ügyében. Nehezen követhető? Az, elnézést: ilyen a jog nyelvezete.

Miért is?

Ám ezzel több elvi probléma is van: Strasszer Tibor ügyvéd például már azt sem érti, miért volt egyáltalán szükség a történet nyilvánosságra hozatalára. Egyrészt aggályos a dolog a bírósági működés tekintélyére nézvést (ami ráadásul enélkül is kissé tépázottnak tűnik, tesszük mi hozzá), másrészt hosszabb távon kimondottan nemkívánatos tendenciákat indíthat el: ha valamelyik bíró működésével nem értünk egyet, bőven elegendő megfenyegetni a bírót. Ha a következő sem a mi szánk íze szerint jár el, azt is: és így tovább, egész addig, míg rá nem találunk a nekünk rokonszenvesen gondolkodó jogászra. Amely megoldás határozottan nemkívánatos irányokba mozdítaná el a hazai joggyakorlatot.

Strasszer szerint az ügyet lényegesen taktikusabban kellett volna intézni: ha a bírónőt megfenyegették, és emiatt ő visszariadt (ami emberileg teljesen érthető), akkor sem szerencsés mindezt a nagyközönség orrára kötni. Az ügyet akármikor át lehet szignálni más bíróra, azaz másra lehet bízni a tárgyalás vezetésér - a lépést a bíróságnak nem kell indokolnia. Más a bíró, pont. Ezzel sem az intézmény presztízse, sem az amúgy sem minden kritika felett álló rendszer nem sérülhetne - az elméleti veszélyeket a jövőre nézve lásd feljebb.

Lenne jobb megoldás

Valószínűleg szerencsésebb megoldás lenne (és Strasszer sem cáfolta véleményünket), ha minden időhúzás nélkül azonnal új bírót neveztek volna ki, minden indoklás nélkül - lévén szó soron kívül tárgyalt ügyről, a csúszással járó gondokat meg lehetne kerülni - a politikailag sikamlósabb ügyekben amúgy is számos szakmai és erkölcsi kritikával illetett bíróságoknak nem kellene újabb támadási felületeket nyújtaniuk maguk ellen. Az első tárgyalást kommentáló szerencsétlenül hangzó kijelentések így is elég problémát okoztak a bíróságnak - mert abban nem szeretnénk kételkedni, hogy az erősen félreérthető mondat csupán szerencsétlen megfogalmazás eredménye.

Az új bíró kinevezését az ügy jellege sem nagyon akadályozhatná - sok tárgyalásra nem került sor, az iratanyag nem áttekinthetetlen. Gond nélkül meg lehetne oldani a váltást, a nagyobb közönségre nem tartozó információk kiteregetése nélkül.

Ebből sejthettek valamit a bíróságon is, ugyanis az indoklás kacifántosan megfogalmazott második fele szerint amúgy is csúszna a tárgyalás, az ítélőtáblai határozatok késlekedése miatt.

Amúgy is?

Ezen a ponton persze felmerül a kérdés, ha valóban ilyen tetemes a csúszás, miért kell egyáltalán bejelenteni a bírócserét: távolról nézve úgy tűnik, elegendő lenne közölni, hogy késik a tárgyalás - és csak ezt követően bejelenteni (ha egyáltalán) a bírócserét.

Maga a késés valahol érthető: a bíróságok működése mellett (figyelembe véve a nyári szünetet is) könnyedén hihető, hogy csak most fordultak az ítélőtáblához - ahogy az is, hogy korábban, csupán a táblánál is szünet volt, ezért kell várni a határozatra. Mindez nem befolyásolja a fentebb taglalt szempontot: a késés okai és következményei nem feltétlen kellenének publikusak legyenek (azaz kérdésre nyilván el lehetne árulni, de a bíróságok is védhetik olykor saját érdekeiket, míg nem kényszerülnek mást tenni).

Ehhez képest az már marginális szempont, hogy a hatályos törvények szerint a beavatkozók helyzete a tárgyalás szempontjából gyakorlatilag irreleváns: addig is részt vehetnének a tárgyalásokon, amíg el nem dől, jogosan jelentkeztek-e beavatkozónak. Ha nem, legfeljebb nem veszik figyelembe azt, amit elmondtak - az eljárást azonban a határozatokra való várakozás nem kellene befolyásolja (ellenkező esetben a szokásosnál is jobban lehetne húzni a tárgyalásokat, újabb és újabb beavatkozók bevonásával, akikről idővel persze kiderülne, hogy kérelmük nem megalapozott - előrelépés viszont ez idő alatt sem történne).

Egy biztos

Azaz annyi bizonyos, hogy a tárgyalást elszalasztották - olyan okokra hivatkozva, amiket több szempontból is szerencsésebb lett volna nem kiteregetni - mert leginkább a Fővárosi Bíróság tekintélyének ártanak - az pedig politikai ügyek miatt amúgy sem a legjobb mostanság. Folytatás valamikor (egyszer csak) következik: beavatkozókkal és új bíróval.

Most már csak azzal lenne érdemes foglalkozni egy keveset, hogy mit is kezdünk azzal a nem kevésbé aggasztó ténnyel, hogy a bírónőt megfenyegették - ez önmagában legalább annyira aggasztó, mint a magyar igazságszolgáltatás minden ostobasága egyszerre - pedig abból is van bőven, elhiheti a kedves Olvasó.