Csökkentés

Ezermilliárdos adócsökkentési programot jelentett be a miniszterelnök – végre, a régóta várt és hiányolt munkáltatói és munkavállalói terhek csökkentésével. Alacsonyabbak lesznek az adók és a járulékok, valamivel kevesebbe fog kerülni egy munkavállaló a munkáltatójának..

Dicséretes, örvendetes. Igaz, az ötletet számos kritika éri: természetesen egyik pártnak sem tetszik igazán (naná, csak nem mondanak mást, hacsak jobbító célú ötletekkel nem szolgálnak, az viszont egyébiránt sem erősségük). A Fidesznek nem tetszik, az MDF hümmög, az SZDSZ kevesli – és jelenleg ők a legérdekesebbek, ugye. Az egykulcsos alacsony adó persze remek dolog lenne (minél gazdagabb valaki, annál jobb, ugye), éppen csak az a fond, hogy a magyar társadalom még nem biztos, hogy így áll: a középosztály vékonyka, a szegények sincsenek kevesen: a szolidaritás elemét éppen benne lehet hagyni az adórendszerben azért. De ez elméleti kérdés, a gyakorlat izgalmasabbnak tűnik: valóban jobb lesz nekünk az új adórendszer?

Jó, de nem

A szakértők szerint nem sokkal. Vadász Iván, a Magyar Adótanácsadók és Könyvviteli Szolgáltatók Országos Egyesületének alelnöke szerint örvendetes, hogy a kormány végre meglépte a munkára jutó adó- és járulékterhek csökkentését, de ez önmagában még nem sokat használ: az elvárt jövedelem jelenleg 130 ezer forint körül van, ebből 94 ezer marad a munkavállalónál, és nagyjából 177 ezer forintjába kerül összesen a munkáltatónak – ez az összeg csökken fejenként és havonta nagyjából 13 ezer forinttal, ami a semminél valóban több. Ahhoz viszont elég kevés, hogy a foglalkoztatottságot érdemben növelje.

A csökkentésekkel szemben megemelt jövedéki adókat viszont bizonyos szempontból már jónak lehet mondani. Már amennyiben a bizonyos szempont az adótanácsadók és könyvelők érdekeit jelenti: ők kétségkívül jól járnak a több munkával, amiért értelemszerűen több pénzt is kérhetnek el – másoknak már kevésbé lehet az ötlet hasznos.

Kevés

De igaz ez a komplett csomagra is. Üdvözlendő elemek ugyan akadnak benne, de az igazi nagy átalakulást nem érdemes ettől várni: komplexebb munkálatokra lenne szükség, több éven keresztül alakítva a jelenlegi rendszert. Amiben részünkről nem nagyon tudunk bízni: momentán az sem biztos, hogy októberben a miniszterelnököt Gyurcsány Ferencnek fogják hívni. Lemondását ugyan felvetette elutasítás esetére, és az SZDSZ sem igyekszik dicsérni a koncepciót, de valószínűleg csak egy kellően képzett jós tudna konkrétumokat mondani. Ilyen viszont nincs a szerkesztőségben, marad a bizonytalanság.

Hogy mi kellene a valódi előrelépéshez (amiben cinikus közösségünk ennyivel a választási szezon előtt már nem hisz)? Ez már több fórumon elhangzott, sokat nem lehet hozzátenni: a szakképzés alapos átalakulása fontosabb lenne, mint a csekély (ám azért értékelhető) köztehermérséklés.

Csökkenteni kellene az adminisztráció mértékét is: ez jelenleg szinte nagyobb macerát jelent a munkáltatóknak, mint az adóterhek megfizetése. Az általánosan elterjedt vélemény szerint indokolatlanul nehéz egy dolgozót elbocsátani – ami egyrészről persze jó dolognak tűnik, de sajnos sokkal inkább ahhoz vezet, hogy eleve fel sem veszik az illetőt – ami már kevésbé szimpatikus szcenárió. Ezzel a helyzettel viszont úgy tűnik, érdemben nem akar a politika foglalkozni – mint már utaltunk rá, jönnek a választások.

Másképp kéne

Az adminisztráció egyszerűsítésére (ami sem a GDP-t, sem a konvergenciaprogramot nem érintené, viszont gördülékenyebbé tenné az ügyintézést, és csökkentené a vállalkozások költségeit is) azonban még várni kell. Vadász meglátása szerint a politikusok nem vesznek a kérdésről tudomást, a bürokrácia pedig értelemszerűen nem akarja átalakítani azt a rendszert, amit ő maga dolgozott nem is olyan régen ki.

Pedig a tervek és javaslatok 2005 óta dokumentáltak Gyurcsány Ferenc előtt – Vadász javaslata szerint leginkább azzal tesztelhetné saját befolyását a miniszterelnök, hogy a 107 soros és négy mellékletes ÁFA-bevallásból mennyi sort tud eltüntettetni – 4-6 sor már impozáns eredmény lenne.

Hasonló a helyzet a gazdaság kifehérítését célzó elképzelésekkel is: annak felbecsülésére újfent nem vállalkoznánk, hogy erre mekkora is lehet az esély. Nálunk jóval okosabb szakértők is kételyüknek adtak hangot, Vadász csak erkölcsi-etikai aggályainak.

A cél vitathatatlanul szép és jó, de nem biztos, hogy azonnal a kisvállalkozásokon kellene kezdeni a fehérítést – véli a szakértő. Tény ugyan, hogy ebben a körben elég sokan érintettek, de a zéró tolerancia elvét több más területen kellene érvényesíteni: ilyen például a közismerten csalásra épülő pártfinanszírozási rendszer, vagy a szervezett bűnözés, a külföldi elemzők szerint is riasztóan nagy hazai korrupció – elegánsabb lenne a zéró tolerancia elvét először ezeken a területeken érvényesíteni. Mi is szívesen látnánk az önnön stikliiket felszámoló pártokat – tesszük hozzá egész halkan, a jelenségbe vetett érdemi hit legkisebb szikrája nélkül. Arról már nem is beszélve, – jelezte Vadász – hogy ezen magasztos elvet az APEH is érvényesíthetné: nem kellene adott esetben trükköznie azzal, hogy például jogosan visszafizetendő Áfát felejt el utalni.

Ez mind viszont inkább a science fiction, mint a makroökonómia kérdéskörének tűnik. Jobb híján örüljünk a csökkentéseknek – a semminél azért többet érnek.