Az internet egy hatalmas hálózatot jelent, amely a világ számítógépeit köti össze. Eredetileg katonai célokra fejlesztették ki, de pillanatok alatt elterjedt a civil használatban is. A korai időszakban leginkább az oktatási intézmények használták, majd ezekre a hálózatokra csatlakoztak nagyobb cégek is. Ma már bárhonnan, bármikor, bárki csatlakozhat a világhálóra, így az egész emberiség egy hatalmas közösség lehet. Megváltoztak a társadalmi viszonyok, a társas kapcsolatok jó része a neten zajlik, ezért aki nem veszi fel a lépést a rohamosan fejlődő új generációval, az egyik napról a másikra a világból kirekesztve érezheti magát.

Természetesen rengeteg olyan munka van, amihez még nincs szükségünk internetre, sőt egyelőre felettébb bonyolultnak látszik egy egész házat felépíteni egy számítógép mögött ülve, azonban úgy gondolom, ez sem elképzelhetetlen. Sőt, amilyen ütemben dobják az ölünkbe a hihetetlenebbnél hihetetlenebb ötletek materializálódott változatát, lehet, hogy az első autómat én magam fogom megtervezni és legyártani, miközben este Tv-t nézek a családdal. A jövő mellett azonban érdemes a jelennel is foglalkozni!

A lehetőségek tárháza

Az internet nem csak a dolgozó ember munkaeszköze lehet. Lehet egy érdekvédelmi fórum, segítségnyújtási portál, játszóház, zenetár, galéria és még rengeteg minden. A lényeg, hogy megváltoztathatja személyes kapcsolataink minőségét, illetve azok új formáit hozhatja hétköznapjainkba. A véleménynyilvánítás fogalma is kiszélesedett: elolvasom a Miniszterelnök Úr blogját, és ha nem tetszik valami, akkor „beszólok neki”. Az már más kérdés, hogy általában nem szokás foglalkozni a nép szavával…

Azonnal segítséget kérhetek idegen emberektől, akik elküldik nekem a kívánt zenét (ennek persze vannak felettébb sikamlós jogi következményei, amelyekkel azonban a magánfelhasználók – tapasztalataim szerint – elhanyagolható hányada foglalkozik), elpanaszolhatom a világnak szívfájdalmam, s találhatok olyanokat, akik ugyanezekkel a gondokkal küzdenek és kihúzhatjuk egymást a bajból. A világhálóval olyan időpontban szervezhetünk programokat, amikor nekünk jó és nem akkor, amikor hajlandóak kiszolgálni bennünket. Nem kell borsos telefonszámlákat fizetni azért, mert egy éppen Amerikában nyaraló jó barátunkat szeretnénk felkelteni az éjszaka közepén, hogy segítsen eldönteni, hol ebédeljünk. Elég keresni egy gépet és bejelentkezni a jól ismert „csetelő” programok valamelyikébe, s ha szerencsénk van és kiszemelt áldozatunk is ott ücsörög, ahol elérhetjük, akkor azonnal szöveges vagy hangos üzenetet válthatunk.

Számtalan hirdető van jelen, és ez a sokaság egészséges versenyt alakíthat ki. A tudat, hogy más is hasonlót ajánl, arra készteti a szolgáltatót, hogy ugyanazt olcsóbban, vagy ugyanazért a pénzért többet adjon, de mindenképp ő hódítsa meg a vevőt. Külföldön.

Igaz, nálunk is kezd beindulni ez az egymás alá ígérés, de azt látom, hogy tőlünk nyugatabbra az embereknek teljesen mindegy, hogy például kétszáz, vagy kétszázötvenezer forintba kerül egy fényképezőgép, ezért harcolnak a vásárló kegyeiért. Nálunk sok minden luxuscikknek számít, s azokat a hazánkba lábukat betevő befektetők meg is tartják annak. Mert megtehetik.

Na, de keressük meg a következő feljárót, s a gyorsítósávot megfelelően kihasználva térjünk vissza a világháló sztrádájára. Elhagyva az autópálya kezdete táblát ötösbe kapcsolunk, s szinte már a távolban dereng a következő pihenőt jelző téma:

A politika

Az olimpián a 22. helyen végeztünk az éremtáblán, s a második generációs internetre való átállást jelentő célvonalat is hasonló pozícióból közelítjük meg: 2007-es adatok szerint az Európai Unió mezőnyében 18. helyen vesszük az utolsó kanyart. Néhány serkentő adat: tavaly a felhasználók számát tekintve az „előkelő” 50. helyet szereztük meg a világranglistán három és félmillió userrel, az ország lakosságához képest viszonyítottan pedig 35,2%-ot elérve a 61. helyen végeztünk. Nyilván e hátrány ledolgozásának apropójából a jelenlegi parlamenti ellenzék egy úgynevezett „netbizottság” felállítását sürgeti.

Az MTI hírei alapján a Fidesz operatív igazgatója, Nyitrai Zsolt arra kéri az államot és az önkormányzatokat, hogy támogassák a világháló minél szélesebb körű elterjesztését. Az igazgató reménykedik benne, hogy a közeljövőben megalakul a Parlamentben egy olyan bizottság, amely megoldási javaslatot tesz a probléma kezelésére. Erről és más témákról kérdeztük Nyitrai Zsoltot.

Az ország fele nem jut nethez.

Mondhatjuk, hogy 4-5 millió olyan honfitársunk van, akik napi szinten valóban nem férnek hozzá az internethez, hiszen sem otthonukban, sem pedig munkahelyükön nem adottak hozzá a feltételek. Ezért szoktam mondani, hogy ma Magyarországon digitális szakadék van, amit mindenképpen meg kell szüntetni. Úgy gondolom ez közös felelősség, az állam és az önkormányzatok közös felelőssége.

Az Európai Unió 2008-at az e-befogadás évének nyilvánította, ami pontosan arról szól, hogy minél több ember számára, minél egyszerűbb módon, minél szélesebb körben, a nagytelepülésektől egészen a kistelepülésekig elérhetővé tegye az internetet és az internet nyújtotta lehetőségeket.

Év elején a pártok tettek egy olyan felhívást, hogy legyen Magyarországon is 2008 az e-befogadás éve. Ezt jól esik kimondani, de még jobb, ha az ember tesz is érte valamit. Ezért a Parlament előtt van már egy anyag a témával kapcsolatban, amely tartalmazza egy e-befogadás ügyi eseti bizottság felállításának javaslatát. Ez a bizottság felmérné pontosan a magyarországi helyzetet, és megoldási javaslatokat tenne arra vonatkozóan, hogy miként lehet az e-befogadást, mint folyamatot erősíteni.

Szerettük volna, hogy már a nyári szünet előtt elfogadásra kerüljön a Parlament által, azonban ez nem így történt. Ezért ez a kérdés most szeptemberben ismét a Ház elé kerül. Szeretném, hogy a politika ne csak „kipipálja” ezt a kérdés a bizottság felállításával – láttunk már ilyet – hanem valóban tegyen lépéseket az ügy megoldása érdekében. Mi csak addig tudunk partnerek lenni ebben a folyamatban, ameddig látjuk, hogy itt valóban érdemi munka folyik.

Előreláthatólag mikor alakulhat meg a bizottság?

Amennyiben minden simán megy, és egy olyan javaslat kerül a Parlament elé, amely egy erős e-befogadás ügyi bizottság felállítását tartalmazza, akkor szeptember végén, október elején elkezdheti a munkát. Egy gyenge bizottság felállítását természetesen nem fogjuk támogatni – épp az alibizés elkerülése végett, amelyet kormányoldalról gyakran láthatunk. Egy erős, érdemi munka végzésére képes bizottság felállítása jó, s természetesen azt majd mi is támogatjuk.

Mikorra lesznek a bizottság munkájának számunkra is látható eredményei?

Az elsődleges feladatunk, hogy pontosan felmérjük a helyzetet. Nagy általánosságokkal tisztában vagyunk, de meg kell nézni többek között földrajzi bontásban, hogy "internet-szegénység" szempontjából melyek a kiemelten rossz területek, meg kell nézni, hogy a kistelepüléseken,vagy inkább a közepes típusúakon nagyobb a hiány. A megfelelő felmérések után pedig összefogást kell sürgetni az internettel, az internet elterjesztésével, az e-befogadással foglalkozó intézményekkel. Ők eddig is nagyon sokat tettek az ügy érdekében és ezért fontos összehozni őket, hogy a továbbiakban egy irányba haladhasson ez a folyamat. Tájékoztatjuk őket az aktuális munkáról és kikérjük a véleményüket, mert fontos, hogy megosszák velünk gondolataikat, tapasztalataikat. Ezek után lehet a megoldási javaslatokat kidolgozni. Nyilvánvalóan ehhez pénz kell, amit – úgy gondolom – a kormánynak kell biztosítania. Még egyszer hangsúlyozom, véleményem szerint ez egy közös kormányzati és önkormányzati feladat. Természetesen majd Európai Uniós forrásokra is támaszkodni kell, főleg mivel az EU volt az, aki azt az egész folyamatot elindította azzal, hogy 2008-at az e-befogadás évének nyilvánította.

A parlamenti honlapon kívül szeretnének minden képviselőnek saját honlapot készíteni. Ez hány darab honlap elkészítését jelenti (természetesen már nem egy képviselőnek ma is van)? Mikorra készülhetnek el?

Valóban nem egy képviselőnk már most is rendelkezik saját honlappal, többek között én is.

A Fidesz egy modern párt. Használjuk az internetet, hisz ma már a közélet elképzelhetetlen a világháló nélkül. Ezért jó dolognak tartom, hogy a képviselőink elérhetőek, illetve azok lesznek az interneten: meg lehet róluk tudni dolgokat, meg lehet ismerni közéleti tevékenységüket. Fontosnak tartom az e-fogadóórák kérdését, hogy az emberek a véleményükkel, kérdéseikkel meg tudják keresni a Fidesz egy-egy képviselőjét, vagy választókerületi elnökét és ők azokra könnyen tudjanak reagálni. Természetesen ez nem pótolja a személyes párbeszédet, ezért képviselőink és a választókerületek elnökei továbbra is megtartják szokásos fogadóórájukat. Aki azonban nem tud elmenni egy ilyen alkalomra, annak is megadatik majd a lehetőség, hogy megossza gondolatait, illetve feltegye kérdéseit az megfelelő személynek.