A viselkedésnek ezt az egyenlőség és igazságosság irányába történő változását nem pusztán a nevelés váltja ki: egy része biológiailag kódolt, vagyis az evolúció során megszerzett tulajdonság - állítják a szerzők.

"Azt hiszem, hogy a gének és a kultúra nagyjából ugyanakkora szerepet játszanak" - jegyezte meg Ernst Fehr, a kutatás vezetője.

A kísérletben a párokba állított gyerekeket választás elé állították: vagy cukrot kapott egyikük ("egyet valamelyikünknek"-alapon), vagy az "egyet nekem, semmit neked"-elv alapján csak magukat jutalmazhatták. Társukat csak fényképről láthatták, elkerülendő a szemtől-szembeni reakciókat.
Jóllehet a gyerekek minden döntéstípust követően kaptak cukorkát, a 3-4 évesek ennek ellenére továbbra is inkább a társukat a jutalomtól megfosztó lehetőséget választották. A 7-8 évesek viszont következetesen az igazságosabb megoldást részesítették előnyben. Az idősebbek 80 százalékban ugyanannyi cukrot juttattak a párjuknak.

Ha a játék szabályait úgy változtatták meg, hogy az egyik választás a "kettőt nekem, semmit neked" elve, a másik pedig az "egyet valamelyikünknek" volt, akkor 40 százalékuk nem hagyta a társát üres kézzel távozni. Összehasonlításul: a kicsik közül átlagosan mindössze 9 százalék tette magáévá ezt a nagyvonalú viselkedést, vagyis inkább "az igazságtalanság iránti ellenérzést". Meglepő módon az egykék még inkább nagyvonalúnak mutatkoztak.

Természetesen azért a gyerekek nem teljes mértékben altruisták: saját csoportjukba tartozó társakkal (iskola- vagy osztálytársak) igazságosabban osztoznak, mint az idegen gyerekekkel. És sokkal kevésbé adakozók, ha a társuk ezzel az övéknél nagyobb részt birtokolna.

Ezek a megfigyelések olyan öröklött emberi viselkedésbe engednek betekintést, amelynek döntő jelentősége volt a közösségek evolúciójában és a csoport összetartozásának fennmaradásában - teszik hozzá a kutatók tanulmányukban.