Miért van az, hogy rengeteg az autó és kevés a kerékpár? Sportolhatunk, sokkal olcsóbban eljuthatunk A-ból B-be és nincs dugó. Persze mindahhoz, hogy bárki biciklivel járhasson például dolgozni, úgy gondolom a társadalomnak is változtatni kéne a kerékpárosokhoz való hozzáállásán. Példának okáért nem ártana, ha lenne több használható bicikliút. Saját tapasztalatom alapján körülbelül feleannyi van, mint amennyire szükség lenne. Legalábbis azon az útvonalon, amelyen jöttem, egész biztos.

Critical Mass

Mindenki számára ismerős az a demonstráció, amely a Critical Mass, vagyis a Kritikus Tömeg nevet viseli. Idén szeptember végén rendezik meg, kicsit rendhagyó módon.

A felvonulás célja, hogy ráébressze az embereket arra, érdemesebb az autót a garázsban hagyni és alternatív eszközöket használva elindulni otthonról.

Idén több dologban is eltérnek a korábbi években rendezett felvonulásoktól. Nem hétvégén rendezik, s ez már magában hordozza, hogy számos – már szokásossá vált – programot kénytelenek voltak elhagyni (például a kerékpáros dugót, vagyis az úgynevezett „biciklitolást”). Ehelyett azonban más újdonságok lesznek. Ezek közül a leghangsúlyosabb, hogy közlekedni fognak a városban. Megpróbálnak megbirkózni a hétköznap nyújtotta forgalommal és nehézségekkel. A demonstráció hivatalos honlapján mindenkit a szabályok betartására ösztönöznek: van például egy olyan kérdés, hogy görkorcsolyával részt lehet-e venni a felvonuláson. Válaszként ez olvasható: „Gyere, de a járdán, mert úgy szabályos. És vigyázz a gyalogosokra.”.

Ez nagyon jópofa, de arra kíváncsi lennék, hogy mit csinálnak a szabálytalankodókkal, vagy a közlekedésben való részvételhez alkalmatlannak nyilvánítottakkal. Nem valószínű, hogy mindazon kerékpárosokat hazaküldik, akik – mondjuk – nem rendelkeznek a KRESZ által előírt karos szélességjelző prizmával. Mert akkor valószínűleg egy árva ember se maradhatna a rendezvényen. Felhívhatjuk az emberek figyelmét arra, hogy mit csinálnak rosszul és mit kéne tenniük (és most nem a szabályok be nem tartásáról szeretnék értekezni), de hogy lehetünk élenjárók egy kérdésben, ha mi magunk se igyekszünk mindenben példát mutatni?

Erről jut eszembe: a rendőr milyen alapon büntet meg azért, mert telefonálok vezetés közben és ő ugyanezt teszi? Rá nem vonatkozik a KRESZ? Vagy legyen itt egy kevésbé kimagyarázható példa: nem szabad dohányozni vezetés közben. Úgy érzem jogos a kérdés: a rend rendíthetetlen őreinek miért szabad? Nyilván őket senki nem fogja megállítani és igazoltatni, de akkor is…

A balkáni gyökerek

A BKV-figyelőn olvashattuk, hogy gyönyörű augusztusunk utolsó napján történt egy igencsak érdekes eset: a 15-ös busz vonalán összeütközésbe került egy biciklis és az egyik járat vezetője. A hír szerint a drótszamaras súrolta a buszt, mire a sofőr utána szólt, de az továbbhajtott. Az egyik megállónál ismét egymásba botlottak, ahol a buszvezető kihajolt az ablakon (nyilván a süket falakba ütközött rendreutasítás ismételt elindításának céljából), mire a bringás jól képen törölte. Az egyik fórumozó azonban másképp látja az esetet: „Nemtom, de valahogy a "busz oldalának súrolása" az én fejemben úgy történt, hogy a busz életveszélyesen közel húzott el a bringás mellett...”. Akárhogy is nézzük az esetet, a biciklis tette feledteti velünk a korábban történteket.

Sokan szeretnék elérni, hogy megváltozzon a magyar közlekedési morál, de az agresszió, a nyolc napon túl gyógyuló sérülések okozása, a cserbenhagyás és a lapulás nem biztos, hogy a legjobb út a cél felé. Ahhoz, hogy a bringások elfogadott résztvevői lehessenek a közlekedésnek és ne azok, akik „úgyis átmennek a piroson” – tenni is kell valamit. Az ő helyzetük megkönnyítése végett pedig érdemes lenne olyasfajta beruházásokra költeni a pénzt, amiből haszna is van a társadalomnak.

Lehet építeni kerékpárutakat, az embereket lehet ösztönözni a tömegközlekedési eszközök használatára stb. Jó esetben még az autók is kiszorulnak a városból, és máris több a hely a környezetet nem szennyező biciklisek számára. Példának okáért Svájcban vannak olyan falvak, ahonnan ki vannak tiltva az autók, más kisvárosokban pedig direkt oly’ mértékben nehezítik az autósok közlekedését fekvőrendőrökkel, körforgalmakkal és egyebekkel, hogy sokkal jobban megéri a tömegközlekedést használni, mint megpróbálni saját erőből eljutni bárhova. Ehhez persze az is kell, hogy a helyi tömegközlekedés svájci óraműpontossággal működjön…