Úszó templomok a Volgán

A cári Oroszországban a települések legmagasabb épülete volt a hagymakupolás, olykor aranylemezekkel burkolt tornyú templom. Közülük a kommunista rezsim idején sokat leromboltak, másokat polgári célokra alakítottak át. A Szovjetunió felbomlása után megkezdődött az újjáépítésük. Ám a folyószabályozások következtében nagyon soknak a maradványai víz alá kerültek.

Európa leghosszabb folyama, a Volga 3687 kilométer hosszan kanyarog a hatalmas kelet-európai síkságon. Jobbpartján a történelmet megfordító ostroma révén világhírű Volgográd (korábban Sztálingrád, azelőtt meg Cáricin) felett, az állítólag Sztálin utolsó ukázára épült vízierőmű gátja tíz emelet magasságában duzzasztja roppant szélesre a folyam vízét. Csakúgy, mint a közelben kiágazó és a hatalmas Cimljanszki-tározóvá szélesült Volga-Don csatorna.

Ezeken a Balatonnál többszörte szélesebb, valóságos beltengereken újabban templomhajók keresik fel a partok menti településeket - tudatja a Prawoslaw Kirchen Hefte című, német nyelvű orosz egyházi értesítő idei 2. számában.

A gondolat nem új, a feljegyzések szerint 1910. április 11-én indult útjára először ilyen templomhajó a Volgán. Egy asztrahányi gazdag hívő rendelésére készült el a Szvjatoj Nyikolaj nevű lapátkerekes gőzös, amelynek hat kupolás tornya, a parancsnoki hídénál magasabb keresztje, háromágyas kórháza, kis könyvtára volt.

Az öt nappal később rajta tartott első szentmisén kétszáz hívő vett részt. Ám hat év múlva - a vesztésre álló háború során - elfogyott a pénz és Szent Miklós nem járt tovább a volgaparti falvak híveihez. A forradalom győzelme után pedig megkezdődött a vallás és híveinek üldözése. Hermogen pátriárkát elfogták, megcsonkították és fogságban hunyt el, az egyház vezetőjeként is uralkodó cárt és családját megölték.

Csak a huszadik század utolsó évtizedében, a Szovjetunió felbomlása után kezdődött meg az egyház reaktiválása, amelynek egyik eredménye lett az új volgai templomhajó szent szolgálatba állítása. Az eredetileg a szovjet folyami flotta számára, 1964-ben készült, lehajtható orr-ajtajú partraszállító bárkát 2004-ben építették át háromkupolás templomhajóvá, és keresztelték Pater Werenfried névre.

Werenfried atya volgai német famíliából származó, ma már idős egyház-építő a Gorbacsov idején kezdődött enyhülés szelére kezdte szervezni a hátizsákos térítőket. Ő álmodta meg újra a templomhajók flottáját. Egyelőre azonban csak a róla elnevezett templom szolgál a Volgán és két kisebb úszó kápolna a Cimljanszki víztárolón, meg a Donon.

A Pater Werenfried fiatal papjának már a déd- és ükapja is pap volt. A hajón keresztelőtől esküvőn át az elparentálásig mindenféle egyházi szertartás megtartható, amelyeket a világszerte csodált férfikórusok kísérnek szent énekekkel. Sokan jönnek a parthoz állt hajóhoz is, hogy papjától áldást kérjenek. Nemcsak a hozzátartozóik, hanem olykor a kedvenc háziállataik, sőt a traktoruk számára is. Télen a kikötőben álló hajók körül vágnak léket, hogy a pravoszláv vízkeresztkor, január 19-én a merész hívők a vízbe ugorva szenteljék meg az ünnepet.

Ma már évente ezernél több templom épül Oroszországban, közéjük számolták 2004-ben a Pater Werenfriedet is. A 142 ezresre becsült hívőseregben szép számmal vannak fiatalok. Közülük sokan tanulnak papnak és jelentkeznek a kolostori életre.