370 éves lenne a Napkirály

XIII. Lajos és Ausztriai Anna fia ötévesen került a trónra, nagykorúságáig régensként anyja és Mazarin bíboros kormányzott helyette. Élete meghatározó élménye maradt, hogy a Fronde-lázadás miatt menekülnie, fagyoskodnia és éheznie kellett, soha nem bocsátott meg a párizsi népnek. 1661-ben koronázták meg, s még aznap kijelentette, hogy teljesen egyedül akar kormányozni.

 Minisztereit élete végéig személyesen ellenőrizte és kénye-kedve szerint cserélgette, megreformálta az igazságszolgáltatást. A tehetséges minisztere, Colbert által felvirágoztatott gazdaság bevételeiből pacifikálta a lázadozó nemességet, a hangadóknak fényűző életet biztosított udvarában.

1667-ben kezdett bele az élete végéig tartó háborúskodásba, s tíz év alatt jelentős területeket szerzett, hatalma tetőpontjára érkezett. A bigottan vallásos Lajos 1685-ben visszavonta a protestánsoknak szabad vallásgyakorlatot biztosító nantes-i ediktumot, aminek katasztrofális következményei lettek. Leggazdagabb és legszorgalmasabb hugenotta alattvalói elhagyták az országot, és "sikerült" egyesítenie a protestáns hatalmakat is.

Az 1700-tól 1714-ig tartó spanyol örökösödési háborúban már egész Európa ellen hadakozott, s bár a spanyol trónra sikerült unokáját ültetnie, az olasz és németalföldi spanyol birtokokról le kellett mondania. XIV. Lajos nem sokkal később, 1715. szeptember 1-én halt meg, temetése általános örömünneppé fajult. A trónon hetvenkét évet töltött el, túlélte fiát, unokáit, utóda dédunokája lett.

1682-ben helyezte udvarát Versailles-ba, de az építkezések élete végéig folytak, mert újabb és újabb ötletekkel állt elő. Életét a felkeléstől lefekvésig az etikett határozta meg, s még testi funkciói sem maradtak titokban. Ő még oda sem gyalog járt, ahova a királyok is gyalog járnak, illetve egyáltalán nem járt oda: a fényűző üreges széket tolták be szobájába, ő pedig munka közben végezhette dolgát. A tisztálkodást az jelképezte, hogy egy nedves kendőbe törölte arcát és kezét - amiből kitűnik, hogy a Napkirály fürdött a pénzben és a hódolatban, csak a vízben nem.

Délben mindig egyedül étkezett, egyetlen egyszer foglalhatott helyet valaki asztalánál - a megtiszteltetés az írót, Moliere-t érte. Felesége Ausztriai Mária Terézia volt, szeretői közül a leghíresebbek Mme Montespan, la Valliere hercegnő és Mme de Maintenon - utóbbi oldalán 32 évig élt békében és még morganatikus házasságot is kötött vele.

XIV. Lajos megítélése ellentmondásos. Kiterjesztette az ország határait, de uralkodása végére elvesztette európai vezető szerepét, felvirágoztatta a művészeteket, de fikarcnyit sem törődött népének jólétével. Uralmának ragyogása egész Európában irigységet és utánzási vágyat keltett, ő maga az abszolút monarchia jelképévé vált.