Szentkép a teknőben

A modern otthonban már aligha találni teknőt, hiszen rég elmúltak azok az idők, amikor a szennyest a sok teret elfoglaló fateknőben, szappannal és fáradságos kézimunkával mosták tisztára. Napjaink háziasszonya már sokat tudó, automatikus mosógéppel, agyonreklámozott mosóporokkal végzi el a nagymosást.

Ha valaki nosztalgikus hangulatától vezérelve mégis mosóteknőben szeretné kimosni az összegyűlt piszkos ruhaneműket, bizony lejárhatná a lábát, amíg találna ilyesmit is árusító boltot. A hagyományos szokásokat még őrző vidéki porták többségén is hiába kopogtatna,
amennyi volt még a falusi fészerekben, padlásokon a mosóalkalmatosságokból, azokból sokat begyűjtött már magának egy bizonyos Budai László. Ő viszont aligha válna meg ezektől a régi megkopott teknőktől.

Szó sincs arról, hogy Budai úr mániákusan ragaszkodna ahhoz, hogy holmija e klasszikus eszköz felhasználásával nyerje vissza korábbi ragyogását, a nagymosáshoz ő is mosógépet használ. A teknőket különleges festészeti alkotásai igénylik, vászon vagy farostlemez helyett ezekre festi műveit.

Az amatőr festőművészt élénk fantáziával áldották meg az égiek. Rajta kívül aligha akad még valaki, aki képzőművészeti alkotásait a mosó- és dagasztóteknő felületére vinné fel.
Az ötlet is saját agyából pattant ki.

- Éppen nyolc évvel ezelőtt jártam Győrben, ahol egy lerobbant, üres kápolnára bukkantam rá. Vallásos ember lévén, arra gondoltam, hogy megpróbálom egy kicsit a magam eszközeivel "feldobni" az épületet. A ménfőcsanaki padlásunkon volt egy régóta használaton kívüli mosóteknő, arra festettem rá egy bibliai témájú alkotást. Az így átalakított teknő remekül mutatott a kápolna egyik sarkában. A plébánostól külön dicséretet kaptam.

Ekkor határoztam el, hogy a jövőben nem papírra, vászonra, farostlemezre festek, hanem teknőkre. Elindultam felkutatni a mosóteknőket, szerencsémre rengeteget találtam, többnyire már jól kiszáradva, hiszen hosszú ideje nem használták már őket a háziak. Megvettem tőlük, ők meg örültek, hogy akad valaki, aki elviszi végre tőlük a csak helyet foglaló, haszontalan lomtárgyat. Persze, sok munka van velük festés előtt, hiszen az évtizedek óta rárakodott szennyeződéstől alaposan le kell tisztítani a fát - magyarázza.

Ám a végeredmény nemcsak az amatőr művészt, hanem a történet hallatán bizony kissé hitetlen szemlélőt is kárpótolja: valóban remekül mutatnak a teknőképeken a szentképek, éppúgy a virágcsendéletek, a tájképek. A Budai-galéria persze még csak az álmokban létezik, a műbarátok meg a potenciális vevők - akadt már több valódi is közöttük - a szoba sarkába állított alkotásokat kénytelenek megbecsülni.

A teknőművész egyébként korántsem áltatja magát azzal, hogy a jövőben alkotásai fogják őt eltartani. Nem is szorul rá, hiszen sokoldalú ember, öt tanult szakmával rendelkezik: géplakatos, forgácsoló, műanyaggyártó, felszolgáló és gyógymasszőr.

- Akiket masszírozok, többnyire így dicsérnek: "Laci milyen jó kezed van!". S talán sohasem fogják megtudni, hogy ugyanezt hallom a teknőképek látogatóitól is - jegyzi még meg búcsúként.