Nemrég Szily Nóránál vendégeskedett, ahol több kollégáról is kinyilvánította nem éppen hízelgő véleményét. Pontosabban nem kollégákról, mert állítása szerint neki olyanok nincsenek, ugyanis nem vállal közösséget a szakma többi szereplőjével.

– Én gyakorlatilag egy olyan pacák vagyok, aki egy tükröt mutat az embereknek, ami nem elég, hogy a mostani arcukhoz mutat egy képet, hanem egybeveti azzal az arcukkal, amikor meghatározták saját maguk számára, hogy ők milyen arccal szeretnének rendelkezni. Először is, azok száma, akik ezt a mondatot megértik, azok önmagában kevesen vannak, de nem azért, mert hülyék, hanem mert nincs is igényük arra, amit én megfogalmazok. Én nem vagyok nagyképű, én nem vagyok olyan, mint a Havas például, aki bizonyos szempontból egy nagy nulla, bizonyos szempontból pedig egy okos fiú – mondta Fiala János Szily Nórának, miközben hanyag testtartással elterült a székében.

A rádiós korábban kritikát mondott már a televíziózás egyik nagy mesterének tekintett Vitray Tamásról, ezúttal pedig Friderikusz Sándort és Frei Tamást sem kímélte. Bár mondatai közül kivehető volt némi elismerés tehetségükről és intelligenciájukról, nagyon kellett figyelni, hogy az ember meghallja azt a néhány pozitívumot az éles bírálatok záporában.

Fiala János azt mondja attól, hogy beszél a gondolatairól, szabadnak érzi magát. A belső hangja adja neki a bátorságot a szemrebbenés nélküli kritizáláshoz. A rádiós 32 éve pszichológushoz jár.