Rövid történelem

Valaha hatszáz körül alapították a bantu származású sonák a Nagy Zimbabwe (Zimbabwe= nagy ház kőből) birodalmat, mely Afrikában szinte egyedülálló fejlettséggel rendelkezett, és a 15. századik virágzott is. Először belviszályok dúlták fel, majd a portugálok vették át a hatalmat, a 17. század közepére. Bár őket 1690-re, a Rozwi birodalommá egyesült sonák kiűzték, amivel két évszázadnyi béke és fejlődés lett osztályrészük, de Zimbabwe csillagát valahogy mégsem ragyogásra teremtette a sors.

A 19. Században ismét belviszályok törtek ki, majd a beözönlő ndebele népcsoport rombolt be és maradt is helyben. 1888-ban Cecil Rhodes, a Brit Dél Afrikai Társaság személyében érkezett és uralkodott a térségben (amit 1895-ben Dél-Rodéziának kereszteltek el). 1923-ban hivatalosan is Brit gyarmat lett és minden ügyben - a II. világháborút is beleértve - támogatták az anyaországot. 1965-ben Ian Smith vezette gyarmat kikiáltotta függetlenségét, amit bár Anglia árulásnak könyvelt el, mégsem lépett fel Ian ellen.

Bár 1970-ben köztársasággá alakították át Dél-Rodéziát, de lényegében Ian és a gyarmatosítók elnyomása kézzel fogható volt, így gerillaháború kezdődött. Nemzetközi nyomásra 1978-ban hivatalos választásokat írtak ki, de egyik fekete párt sem állított ki listát, csalásra hivatkozva. Az eredményeket a külhon sem fogadta el, így új választásokat írtak ki. 1980-ban (megközelítőleg húsz évvel Afrika más államainak függetlenné válása után) a Robert Mugabe vezette sonák által támogatott ZANU nyert, a ndebele ZAPU és a fehér RF mellett. Kikiáltották Dél-Rodézia függetlenségét, majd átnevezték Zimbabwe-nek.

Lét

Zimbabwe négy Magyarországnyi területen fekvő közép-afrikai állam, mely főleg mezőgazdaságból, bányászatból és turizmusból tartja el magát. A hivatalos nyelv az angol, amelyhez a két népcsoport majdnem egységes nyelve társul. A terület nyolc tartományra és két tartomány értékű városra van felosztva (jellemzően északon a sonák fővárosa: Halalae, délen a ndebelék fővárosa: Bulawayo). A nép nagy része törzsi hagyományokat követ, bár ezeket sok helyen ötvözik a kereszténységgel. A valaha tizenkétmilliós népesség több mint 20%-a HIV fertőzött. A népesség 98%-a afroamerikai és kevesebb min1%-a fehér, ám 2000-ig ők birtokolták a földek több mint 60%-át. Rengeteg vadasparkkal rendelkezik, amik – a Viktória vízeséssel együtt – igencsak vonzották a turistákat, ami az ország jövedelmének jelentős részét biztosította.

A függetlenség kikiáltása után újra felfénylett az a bizonyos csillag. Az országban bevezették Zimbabwei dollárt, ami akkor a forinttal egyenlő értéket képviselt (az Afrikában kifejezetten pozitívum). Élelemmel látta el Zimbabwe a környező államokat, Afrika Svájcának is nevezték. A gyarmatosítók által az országra hagyott infrastruktúra megdobta a gazdaságot, a turizmust ügyesen növelték az egekbe a szafarikkal. Mugabe elnöksége biztatóan kezdődött, a nép elégedett volt.

Közelmúlt - árnyak

Az elnök, népjavító intézkedései mellett, elkezdett leszámolni ellenfeleivel is, méghozzá nem kesztyűs kézzel. A ZANU-val koalícióra lépett ZAPU 1988-ben beolvadt az előbb említettbe, ami igen komoly belvillongást és zavargást szült az ndebele-ék részéről, mely csak öt évvel később ért teljesen véget – több mint százezer halottat, főleg ndebele civileket követelve. Az miniszterelnökből szépen lassan elnök – vagyis diktátor – lett, kezében összpontosult mindhárom hatalmi ág, és a ZAPU megszűnésével úgy tűnt, ellenfele sem akad.

1999-ben elkezdődött a földreform, ami visszaadta a fekete lakosságnak a földeket és elűzte a fehéreket az országból. Ez – és még sok kedvezőtlen gazdasági döntés, valamint a II. kongói háború, aminek az ország is aktív részese volt – szétzúzták a kormány gazdaságát, 80%-os munkanélküliséget és hiperinflációt okoztak.

A 2002-es választásokban is elég kétséges körülmények között választották újra Mugabe-t, a 2008-asnál viszont végképp kiborult a bili. A 2001-ben alapított MDC ellenzéki elnökjelöltje megnyerte a választások első fordulóját, és ezt Mugabe nem hagyhatta. A két forduló között az MDC ellen elkövetett rendőri akciók, bebörtönzések és merényletek száma annyira nagy volt, hogy vezetőjük, Tsvangirai visszalépett a választásoktól, gyorsan kimenekült - szó szerint - az országból és nemzetközi botrányt csinált.

A külföld nem ismerte el a második forduló eredményét s elkezdtek szankciókkal élni az országgal szemben. Közben Mugabe tovább radírozta Tsvangirai híveit, s velük együtt elkezdte kitoloncolni a nemzetközi szervezeteket az országból, a turistákkal egyetemben. Erre az ottani külföldi tőkések és beruházók meghátráltak, majd elhagyták az országot. A recsegő, omladozó gazdaságnak ez már akkora pofon volt, amit nem bírt ki, s kártyavárként omlott össze.

Jelenlegi helyzet

Ha a pénz értéket akarnánk jellemezni, akkor mondhatnánk azt, hogy vécépapírként ajánlatos használni, ugyanis háromszor annyi pénzt kellene adnunk egy gurigáért, mint amennyi papír azon van. Gyakorlatilag helyi pénzért szinte semmit nem adnak, hiába fagyasztotta be az állam az árakat – hivatalosan – és hiába adott ki új, kétszázezres címletet. Akinél nincs amerikai dollár, az általában nem kap semmit. Ám ha van nála, az se biztosíték semmire, ugyanis az ország hatalmas élelmiszerhiánnyal küzd. A boltok polcai teljesen kiürültek, üzemanyagból és még a legalapvetőbb élelmiszerekből – például lisztből – sincs annyi, ami húsz napnál többre elég lenne az országnak.

A készlethiányt háromfajta módon próbálják orvosolni a lakosok. Egyrészt önfenntartásra rendezkednek be, másrészt az ország bőséges vadállományát prédálják fel. Csak hogy a vadállomány mégsem olyan bőséges, ugyanis az ország állatvilágának 60%-a pusztult eddig ki túlvadászás következtében, amit főleg a turistacsalogató nemzeti parkok sínylettek meg. A szakértők szerint, ha most abbahagynák a vadászatot, akkor is harminc évnek el kell telnie, hogy a régi állapot visszaálljon. Harmadik megoldásként az ország elhagyását alkalmazzák a helyi lakosok – már több mint három millióan menekültek el az országot, főleg dél felé. Emiatt Dél-Afrika megerősítette határait, Botswana pedig drótkerítést húzott fel, amibe még áramot is vezetett.

A káosz egyre növekszik, de a politika csökönyös marad. Felállítottak egy bizottságot, amely a fennálló helyzetet próbálja meg kezelni - egyelőre sikertelenül. A pénzügyminiszter egy új gazdasági csomagot jelentett be – a Zimbabwei dollár leértékelése a legszegényebbek adómentessége, plusz adók kivetése, illetékek emelése –, de a szakértők szerint ezzel sem lehet visszafordítani a folyamatot, ahhoz ugyanis gyökeres változtatások kellenének. Bár Tsvangirai visszatért az országba, de Mugabe mostanáig nem engedett hatalmából. Az elnök beiktatási beszédekor szembesült az MDC – vagyis az ellenzék – nem túl meglepő véleményével: beszédét üvöltözéssel félbeszakítva gyilkosnak nevezték, egy rothadó párt vezérének titulálták. Mugabe zavarában gyorsan lezárta a felszólalást, majd elhagyta a termet. Múltbeli konfliktusok ide vagy oda, ha a két párt nem tud megegyezni, annak könnyen az ország összeomlása lehet az ára. És ez gyakorlatilag a két pártvezéren múlik.