Szeptember első hétvégéjén annak örültünk, hogy még nem jön a tél, a maci fél bemenni a barlangjába, ő is inkább a strandra battyog a hűsölni kívánó népekkel együtt. Szent Mihály havának hatodik napján a természet új rekordot állított fel: a Fővárosban egy huszonhat éve felállított hőmérsékleti maximum dőlt meg, Szegeden pedig az 1946-ban mért 36,5 fokos legmagasabb értéket utasította maga mögé a szombati napsütés, amely izzasztó munkával és remek teljesítménnyel elérte a 36,7 fokot.

A nagy örömre való tekintettel mindenki ivott egy a jó hideg üdítőt, aztán megfázott. Jött egy kis „nyári” zuhi, és itt maradt egy darabig. Mindössze egy bő hétre volt szükség ahhoz, hogy cirka 27 fokot essen a napi legmagasabb hőmérséklet. Ilyen teljesítményt még Phelps is csak nehezen tudna produkálni. Szeptember 15-én az 1925 óta Zalaegerszeg által tartott leghidegebb napi maximum rekord lett a múlté. Az akkori 10,5 fokos érték a hétfői, Sopronban mért 8,6 foknak köszönhetően vált az enyészet martalékává. Budapesten a 96 születésnapját ünnepelni kívánó 12,4 fokos hidegnek parancsolt „megálljt” a legjobban csak a 11-es számig felszökő higanyszál.

Küszöbön a klímaváltozás?

Egyesek szerint aggodalomra adhat okot ez a zord időjárás. Különböző tudósok, sőt még a hollywoodi filmesek is foglalkoznak az egyre közelebbi időpontra datált végleges ballépéssel.

Akárhogy is, az egymást követő hurrikánok, a poláris jégsapkák rettentő mértékű olvadása, a tengerszint rohamos emelkedése nem egészen optimizmusra okot adó jelek. Lehet, hogy még nincs itt a világvége, de nem ártana jobban vigyázni a környezetünkre.

A jelenlegi roppant furcsa időjárásról és egy lehetséges éghajlatváltozásról Mika János éghajlatkutatóval, az Országos Meteorológiai Szolgálat munkatársával beszélgettünk:

Van-e globális oka a jelenlegi, nem megszokott időjárásnak?

Az elmúlt napok időjárásának alakulása nem vezethető vissza közvetlen globális tényezőkre. Általánosságban se beszélhetünk olyan tendenciáról, ami szerint a szélsőségek fokozódnának a klímaváltozással párhuzamosan. Mindemellett olyan szélsőségek fokozódásáról beszélhetünk, amelyek olyan irányba esnek, amerre az egész eloszlás eltolódik. Így például, hogy a nagy melegek fokozódnak az egész rendszer melegedésével, ugyanakkor a nagyon hideg téli mínusz 20 fokok száma csökken.

Abban sem lehetünk biztosak, hogy az átlag körüli szóródás is erősödne. Egyelőre nem rendelkezünk olyan teljes képpel, amely alapján elmondhatnánk például, hogy „igen, ezért és ezért történik ez, vagy az”. Az viszont biztos, hogy a társadalom, a gazdaság, az élő természet kitettsége erősebb. Pont ugyanaz az időjárási szélsőség nagyobb károkat tud okozni, mint mondjuk egy évtizeddel ezelőtt.

Ezeket az állításokat az IPCC jelentései is igazolják, amelyek a mi és a minisztérium honlapján is olvashatóak. Több saját vizsgálat is számos ellentmondást mutat: a modellek szerint a fagy mértéke csökken, de a számok sokszor nem ezt mutatják. Ezek a tapasztalati adatok az országon belül is változnak.

A stacionálitás sérülése – mert egyértelmű, hogy van – nem a szélsőségekben mutatható ki, hanem az átlagok változásában. Az adatokból nyilvánvalóan kiderül, hogy melegszünk, amiből például csapadékcsökkenés és egyéb változások is következnek.

Beszélhetünk romló állapotról és amennyiben igen, meddig romolhat a helyzet? Milyen hosszútávú következményekre kell számítanunk?

Változó állapotról beszélhetünk. Ez a változás sajnos gyorsabb, mint amekkora szokott lenni. Nagyjából két nagyságrenddel gyorsabb, tehát százszoros ahhoz képest, ami a földtörténetre egyébként jellemző. E közben a társadalom sokkal sérülékenyebb lett: nem tudjuk fogni a „motyót” és odébb szaladni, mert ott már vannak, és egyébként se hagyjuk hátra azt, ami a miénk.

Az eddig változásokat tekintve egyelőre a rosszabb kimenetel felé billen a mérleg. De ez nem változtat azon, hogy akinek haszna van ebből a módosulásból, azt nem érdekli, hogy esetleg ötezer kilométerrel odébb valakinek viszont árt. Az oroszoknál Putyin azzal érvelt, amikor nem kívánt csatlakozni Kiotóhoz, hogy Oroszországnak tulajdonképpen jó, hogy a rettenetes hideg területeken valamennyit emelkedik az átlag hőmérséklet. Miután megválasztották, mégis csatlakozott a kiotói egyezményhez, mert nem akart Európától elhidegülni.

Az pedig, hogy az oroszoknak valóban jó-e a melegedés, vagy sem, megint csak egy összetett kérdés, hiszen például a házakat statikailag úgy építették, hogy azok alatt szilárd talaj van (Alaszkán egyébként már csúsznak össze az épületek), illetve a tengerszint emelkedése ismét egy jelentős probléma. Oroszországnak is több kikötője van – lásd: Szentpétervár – amelyeket érzékenyen érinthet egy esetleges vízszintemelkedés.

Az összemberiséget tekintve summa summárum azt mondhatjuk, hogy valószínűleg rossz vége lesz a klímaváltozásnak. Ezek a kis változások is rosszak, de van egy-két olyan úgynevezett billenő pont, amit, ha elérünk, onnan gyakorlatilag már mindenkinek rossz lesz.

Nyugat-Antarktisz alatt van egy jégtömb, amely érintkezik a kontintentális talajjal. Ha az elolvad és beúszik a tengerbe, akkor Arkhimédesz törvénye szerint emelni fogja a tengerszintet. Pontosan még nem tudjuk, hogy mikor fog ez bekövetkezni, reméljük, hogy ebben a században már nem. Előzetes számolások szerint mintegy 3-5 fokos melegedésnél következhet be. Az IPCC a 21. század végére 1,1 és 6,4 fok közé teszi az átlaghőmérséklet emelkedését. Ebbe már bőven beleesik az a bizonyos 3-5 fok.

A másik kritikus pont: Grönland. A sziget olvadásához csak 1-2 fokos emelkedésre és 300 évre van szükség. Ha sikerül megfognunk a klímát, de nem sikerül visszahűtenünk, akkor megkapjuk a Grönland általi 5 méter körüli vízszintemelkedést. Ez pedig magában hordozza a sós és édesvíz keveredését, különböző ökológiai problémákat. Az emberiség nagyjából fele vízparton él és a vízhez kötődik a gazdaság jó része is, amelyeknek hatalmas problémát okozhat a vízszint jelentős mértékű emelkedése.

Mit tehetünk a probléma megoldása érdekében?

Át kell alakítani az energiaszerkezetet. Minden nemzeti összterméket lehetőleg kevesebb energia felhasználásával kell előállítani. Ha más nem, akkor át kell váltani. Földgáz felhasználásával például sokkal kevesebb széndioxid felszabadulása mellett lehet dolgozni, mint a szén felhasználásával.

Takarékoskodásra van szükség: sokat jelent az épületek rendes szigetelése, 1-2 fokkal hidegebbre állítjuk a hőszabályzót. Ez olyan, amit ki lehet bírni, nem árt az egészségünknek, sőt még több pénzünk is marad.

Az is sokat segít, ha nem hagyjuk bekapcsolva a monitorokat, a televíziókat. Leszedhetjük a csomagtartót a kocsiról, ha nem használjuk, így kisebb lesz az ellenállás és kevesebbet fogyaszt az autó.

Alapvető környezettudatosságra van szükség.