Mit szól ahhoz, hogy Szlovákiában durvul a helyzet, már ami a felvidéki magyarsággal való bánásmódot illeti? Egyáltalán helytálló a megfogalmazás?

Azt hiszem, hogy igen. Fico miniszterelnöknek van egy koalíciós partnere, aki szélsőségesen nacionalista, azonban ezt a teljes szlovák politikai elitre általánosítani nem lehet. Több különböző országban látjuk, hogy felerősödtek az indulatok, a kisebbségellenesség is markánsan jelen van. A magyar kormánynak, amikor a politikáját alakítja, Ficoval kell tárgyalnia, ugyanakkor meg tudomásul kell vennie, hogy szélsőséges és nacionalista koalíciós partnere van.

Ön személy szerint mit tud tenni mint európai parlamenti képviselő?

Én egy európai politizálást képviselek, elindítottam az Európai Chartát, amely mindenféle szélsőség, mindenféle kirekesztő magatartás, kisebbségellenes megnyilvánulás ellen szót emel, s rendszeresen hoz létre platformokat. Ez talán felrázza az európai közvéleményt és megmutatja, hogy mi szemben állunk ezzel az útszéli politizálással.

Elég a szóvirág?

Természetesen nem, de nem is szóvirágokról van szó. Olyan fórumokat hozunk létre, amelyekben jeles, komoly személyiségek hallatják a hangjukat, s megmutatják, hogy van egy európai magatartásforma ezekkel a nézetekkel szemben, s van lehetőség a választásra. A választópolgárokat megtévesztik a szélsőséges beszéddel és demagógiával, s ha ezekkel szemben nem mutatunk fel semmit, akkor azt mondom, hogy tényleg baj van. Természetesen egy nemzet belpolitikájába, mint európai politikus nem tudok beavatkozni, de abba a magyar kormány sem tud. Az államközi kapcsolatokon múlik nagyon sok minden, ezen dől el, hogy lesz-e híd az Ipolyon, s nem azon, hogy mit mond Slota. Amikor valaki olyan abszurdumot mond, hogy magyar tankok vonulnának át rajta, akkor azt gondolom, hogy azt a saját hazájában is abszurdumnak tekintik a legmagasabb politikai körök.

Csakhogy ezzel kapcsolatban felmerül egy másik probléma. Ismerjük a felmérést, miszerint a szlovák fiatalság meglehetősen magyarellenes. Amennyiben ezek a dolgok tovább folytatódnak így – Ján Slotára gondolok –, akkor ez az attitűd  tovább erősödhet, mely az Európai Uniónak, az európai közösségnek is egy rákfenéje lehet.

Nem hogy lehet, hanem már az. Ezért mondom, hogy borzasztóan nagy baj, hogy a szlovák fiatalok így éreznek. Vajon milyen okuk van nekik erre? Valószínűleg annyira nem is ismerik a történelmet, nem is tudják, hogy miért kellene nekik magyarellenesnek lenniük. Ez jó példa arra, hogy ha egy hőzöngő, nacionalista propaganda jelen van egy ország életében, akkor mennyire tudja elkapni a fiatalokat, s mennyire tudja félrevinni a gondolkodásukat. Ezért mondom, hogy amikor olyan platformokat teremt az ember, ahol mértékadó személyiségek nyilatkoznak és írnak alá dokumentumokat, akkor esetleg ez eljuthat a szlovák fiatalokhoz is, láthatják azt. Szükség lenne arra, hogy meg legyenek szólítva, hogy hozzájuk is eljussanak ezek az értékek. Ismerjék meg a magyar fiatalokat! Az egymáshoz való közeledéshez semmi nem jobb, mint a személyes életsorsok megismerése, amin keresztül rájönnek, hogy nincs okuk utálni a magyar fiatalokat. Az ifjúság a saját generációjával van kapcsolatban leginkább, tehát ha ők meglátják, hogy hogyan élnek a magyar fiatalok, akkor rájönnek, hogy a magyarok nem ellenség, nem támadják őket, nem jelentenek veszélyt rájuk nézve, akkor esetleg a nézeteik is megváltoznak.

A platformokból lett már valami konkrétum?

Volt már két fórum is, amit rendeztünk. Brüsszelben két nappal ezelőtt volt a szélsőjobb elleni, s volt egy másik, amely keretein belül egy közmeghallgatás volt a melegtüntetésekről, októberben lesz egy nagy antidiszkriminációs konferencia ugyancsak Brüsszelben, s Budapesten csinálok egy hasonlót december elején, amelyre Spidla biztos urat is igyekszem meghívni. Van egy felépített menetrendünk, amely lépésről lépésre halad, s egyre többen írják alá az Európai Chartát – ez mind az Európai Charta mozgalom része. Ezen túl folyamatosan publikálok, beszélek erről. Egy európai politikusnak az elsődleges eszközei ezek. Azon túlmenően természetesen, hogy elindítottunk egy szélsőségek elleni írásos deklarációt, amit alá kell írnia az Európai Parlament fele plusz egy főnek ahhoz, hogy a nemzeti kormányokra kötelező érvényű, vagy legalábbis ajánlásszerű dokumentum legyen.

Ilyenkor adja magát a kérdés, hogy ezek a brüsszeli sajtótájékoztatók, konferenciák nincsenek egy kicsit messze a szlovák fiataloktól?

Jogos a kérdés, igaz, mert nem biztos, hogy hozzájuk eljut. Mindazonáltal mindent megteszünk, hogy felhívjuk a figyelmüket, s talán még az ottani sajtóban is megjelenik. Bár továbbra is úgy gondolom, hogy legelsősorban a magyar-szlovák kormányközi kapcsolatokon keresztül lehet elősegíteni a párbeszédet a magyar és szlovák fiatalok között.

Ezzel kapcsolatban az embernek lehet némi szkepszise. Vegyük például a legutóbbi Gyurcsány-Fico találkozót. Amilyen közeledést a két miniszterelnök produkálni tudott, az pár órán belül semmissé vált Ján Slota miatt.

Igen, nem vagyok optimista a kérdést illetően. Tragikus dolognak tartom, hogy a szomszéd országok a némiképpen közös múlt, s közös helyzet ellenére inkább ellenségnek, mint partnernek tekintik egymást.

Mai sajtóhír, hogy az Európai Bizottságból éppen Spidla biztos úr szóvivője közölte, hogy nem kommentálják egy adott tagország politikusának kijelentését. Biztos, hogy ez a megfelelő mód a nyomásgyakorlásra?

Úristenem! Hát, én egy kicsit keményebb lennék. A Bizottság és egyes biztosok álláspontjával az európai parlamenterek gyakran elégedetlenek, s ezzel kapcsolatban én is fenntartásaimat fejezem ki, mert keményebb elhatárolódásra lenne szükség. Szerintem nem kellene ennyire óvatosnak lenni – a Bizottság nem nagyon akar politikus kijelentéseket tenni. Azonban az ilyen durva megnyilvánulásokkal szemben egy egyértelműbb állásfoglalás lenne a szerencsésebb.