Kicsit olyan ez, mint a régi vicc a cigányzenészek bandájáról. Tudják, amikor az újonc nagybőgős az első átzenélt este után hiába várja az őt megillető fizetséget, a prímás úgy osztja el a jattokat, hogy csak nem kap a szerencsétlen új fiú. Amikor következő nap is így történik, meg azután is, már kezd gyanússá válni a dolog a nagybőgősnek. Negyedik este odamegy a főnökhöz és szóváteszi, hogy miért nem jut neki a jutalomból. A prímás ránéz, és szép nyugodtan kijelenti – Járni, jár jó testvírem, csak nem jut…”.

A nyerőszámok: 20, 18, 14

Nem egészen ez a helyzet a magyar olimpikonok – nevezhetjük őket hősöknek is, mert hát azok – esetében, de ugyancsak komoly zűrzavarral találja magát szemben az, aki az ötkarikás jutalmazás elveit szeretné viszontlátni a pénzek elosztásánál. Elvek ugyanis csak papíron léteztek, amikor az átutalásokra került a sor, már nem volt elég a világosan rögzített, mindenki által elfogadott rendszer. Kellett még valami, a plusz, a jutalom jutalomja azoknak, akikről mindenki beszélt.

Megragadták hát az ilyen ügyekben döntő szervezet kirakatemberei (Gyenesei István sportért felelős miniszterrel az élen) az alkalmat, hogy érzelmi alapon hozzácsaphassanak a kijelölt fejadaghoz. Ezzel pedig jó kis lehetőséget teremtve a saját megítélésük javításán – persze, hogy jó fejek azok, akik a nemzeti hősöket megbecsülik. Nem is ezzel van itt a probléma – már, ha valahol van egyáltalán. Hanem az elvek feladásával, azzal, hogy a tuti program hangoztatása után átváltunk egy másik koncepcióra. Hiába a dobogósok számára rögzített húsz, tizennyolc, tizennégy milliós jutalom, ha végül senki sem azt kapja a végén.

Nem azt szeretnénk ezzel mondani, hogy ne kapjon egy bajnok olimpikon bajnoknak járó jutalmat. Sőt. Nem is azt, hogy egy harmadik helyezett hős duó (Kozmann-Kiss) ne érdemelje meg a bajnokoknak járó díjat. Nagyon is megérdemlik. De akkor vagy kapjon minden dobogós extra jutalmat, vagy senki sem. Erről szól az olimpia előtt jónak nevezett elv. Maradjunk az elveknél, vagy rúgjuk fel azokat, pusztán az elégedettség maximalizálásáért?

A jutalom ráadása

Ez a légből kapott rendszer ugyanis egy seregnyi kérdést vet fel. Először is azt, hogy mi alapján szelektálnak a sportvezetők, hogy ki érdemes a pluszjutalomra és ki nem. Kozmannék esetében ez elég egyértelmű volt, de miért kapott az előírtnál több pluszpénzt férfi pólócsapatunk és miért nem kapott Vajda Attila?

Holott még a kevésbé ismert edzőknek is csurrant-cseppent valamicske kis pluszjuttatás. Fábiánné például – tudják, az ország Kati nénije – attól függetlenül, hogy az olimpia alatt nem tudott saját versenyzőnek szorítani a szolnoki nyaralójában, így is kasszírozott 10 millió forintot. Sári Nándor viszont – akihez átpártoltak a legjobb magyar kajakoslányok – 29 millióval lett gazdagabb.

Az alapkérdés azonban marad: miért nem kapott az egyetlen pekingi egyéni aranyérmesünk is valamicske kis pluszjuttatást? Ezt pedig nem csak mi kérdezzük, hanem maga Vajda Attila is! Bajnokunk azt nehezményezi, hogy ezzel nem ismerik el teljesen a sikerbe fektetett munkáját. Azaz szerinte kevesebbet ér az általa elért győzelem, mint másé, legalábbis a fejesek véleménye szerint.

Vagy mindenkinek, vagy senkinek

Erre mondja az átlagember, hogy hagyjuk már az egész történetet a francba, mindenki megérdemli a pluszpénzen felüli pluszt is, de még annak is a pluszát – hiszen olimpiai bajnokok (Janics-Kovács duó, Vajda Attila és a férfi vízilabda válogatott). A másik átlagember (nálunk még az átlagemberek is különböznek) pedig amondó, hogy nem kell itt feleslegesen még jutalmakat osztani, hiszen előzetesen megállapították az erre a célra fenntartott keretet és az irányszámokat is. Hőbörögtek is az újságírók, hogy miért van differencia az egyéni és a csapatsportágak jutalmazása között (Ötkarikás jutalommustra – Hírextra, 2008. 07. 02). Lám, az akkor kritizált rendszerről kiderült, hogy joggal kritizálhattuk. Persze akkor még nem tudtuk, hogy ennyire gyér lesz az össznépi magyar olimpiai szereplés. Ezzel ugyanis maradt még bőven pénz a kasszában, tehát lehet pluszban adományozni. A teljesen egyértelmű toldások mellett lehetett másoknak is juttatni, és higgyék el, akkor is találtak volna érdemeseket a plusz juttatásokra, ha nincs például a Kozmann-Kiss csoda. Tudjuk, hogy ez így kegyetlenül hangzik, de nagy tragédiának kellett ahhoz történnie (és nagy, óriási teljesítménynek később), hogy egyáltalán beszélhessünk arról: kinek és miért jár a plusz jutalom.

Ez az első toldás hozta azonban magával a többit, ha az első nincs, nincs több sem. Tudjuk, hogy nem egészen életszerű példa, de ha egy lottónyertes csak az egyik ismerősének ad a millióiból, akkor a többi joggal kérhet magának is. Ekkor jön a vagy mindenkinek, vagy senkinek elve, ami nagyjából ki is merült az olimpia előtti, jól kitalált jutalmazási táblában.

Osszák szét a maradékot?

De. Mindig vannak és lesznek olyanok, akiknek fixa ideájuk, hogy időről időre megkavarják az egyébként néha üdvözítő állóvizet. Nem, ők nem a sportolók, nem is az edzők, szövetségi kapitányok. Hanem a mélyen tisztelt sportvezetőink – politikusok, vagy csak szeretnének azok lenni? –, akik nem hagyhatják ki a lehetőséget saját maguk és csak mellesleg a magyar sport népszerűsítésére. Azaz mindenki jól jár azzal, ha gondolnak egyet, és emelnek a jutalmakon – persze nem az összesen.

Arról persze szó sem lehetett, hogy a beígért pluszokat ne kapják meg a sportolók. Arról sem, hogy mindenki kapjon még a kiírt jutalmon kívül. Persze az is más lehetett volna, ha a MOB eleve úgy határoz, hogy a jutalmakra előre elkülönített keretet, ha nem merítik ki a sok-sok jó eredménnyel hazatérő sportolók, akkor szétosztják valamilyen szisztéma szerint.

A végén pedig csak csendben jegyzem meg, Sors Tamás, aki a paralimpián egyedüli magyarként szerzett aranyérmet a küldöttségből miért nem kap az eredetileg megígért (a paralimpikonokat ugyanaz a szisztéma szerint jutalmazzák, mint az olimpikonokat) összeg helyett jóval többet? Merész ötlet, de az elkülönített keretből megmaradó pénzt lehetne másra is költeni – hovatovább a minden olimpia után megmaradt pénzecskét, aminek nem lett gazdája adják oda a Magyar Paralimpiai Bizottságnak, hogy ne csak 39 millióból kelljen felkészíteniük a magyar parasportolókat a következő ötkarikás megmérettetésre. Jelentkezzen, aki szerint ez nem jó ötlet…