120 éve született az író

Saint Louisban született vagyonos és művelt családban. 1906 és 1910 között a Harvardon tanult, gondolkodására erősen hatottak az új kritikai irányzat tézisei, Irving Babitt és Santayana nézetei. 1910-11-ben a párizsi Sorbonne-on Henri Bergson előadásait látogatta, majd visszatérve a Harvardra doktori értekezést írt F.H. Bradley filozófiájáról. 1915-ben Londonba költözött, egy iskolában többek között úszást és baseballt oktatott, majd a Lloyd Bank tisztviselője volt.

Megismerkedett Ezra Pounddal, bekapcsolódott az imagista mozgalomba, amely a költői nyelv megújítását tűzte ki céljául. Ennek egyik fontos darabja volt az 1915-ös Alfred Prufrock szerelmes éneke című munkája. 1917-19-ben az imagista Egoist folyóirat segédszerkesztője volt, majd 1922-ben létrehozta saját lapját, a Criteriont, amelyet 17 éven át szerkesztett. Itt jelent meg költői törekvéseinek egyik csúcspontja, az Átokföldje című költeménye, amely éppoly határkő a modern európai költészetben, mint Joyce Ulyssese a prózában. A nehezen értelmezhető mű bonyolult összefüggésrendszerével, retorikai szaggatottságával, elmosódott műfaji határaival az első világháború utáni polgári értékrend válságát, a nagyvárosi ember életét mutatja be.

1925-től a Faber and Faber kiadó munkatársa, majd igazgatója volt. 1927-ben megkapta a brit állampolgárságot, s csatlakozott az anglikán egyházhoz. Világszemléletének változása költői életművében is megnyilvánult, a vallásos igény tételesen is megjelent műveiben, lírája áttekinthetőbbé, ugyanakkor didaktikusabbá vált. Ez érhető tetten a meditatív hangvételű Hamvazószerda, valamint az idő és időtlenség viszonyát boncoló Négy kvartett című művében. Ez utóbbiért 1948-ban megkapta az irodalmi Nobel-díjat.

A világnézeti változás műfaji változást is hozott, figyelme egyre inkább a drámaírás felé fordult. Drámái közül a legismertebb a Gyilkosság a székesegyházban, amely a II. Henrik parancsára 1170-ben megölt Becket Tamás érsek történetét dolgozta fel. A műben a cselekmény háttérbe szorul, a fő mozgatóerő az eszmék és magatartások összeütközése. Későbbi darabjaiban (Koktél hatkor, Családi összejövetel, Az idős államférfi) a hétköznapi életet és a keresztény hitet állítja szembe egymással, az ibseni dráma és a keresztény moralitás dráma áll szemben egymással.

Pályájának fontos része volt esszéírói, kritikusi munkássága, több mint 600 cikke, értekezése jelent meg különböző folyóiratokban és önállóan is. Legjelentősebb ezek közül A költészet haszna és a kritika haszna, Egy keresztény társadalom gondolata, Jegyzetek a kultúra meghatározásáról, A költészetről és költőkről.

Nevét az angol nonszensz költészet hagyományain alapuló, játékos-humoros versciklusa, a Macskák könyve, illetve az ez alapján készült Webber-musical tette közismertté.
Eliot 1965. január 4-én hunyt el Londonban.