Talán a nem igazán szívélyes fogadtatás - amit tüntető csoportok szerveztek Ahmanidezsad elnöknek - váltotta ki belőle a harcos szavakat, de meglehet, hogy a levegőváltozás nem tett jót neki. Persze arról szó sincs, hogy az iráni elnök eddig csak nyájasan fogalmazott volna a két országgal kapcsolatban, de a keménykedést mindig otthon, saját népe körében követte el, a nemzetközi közösségnek ez idáig csak a „szebbik arcát” mutatta meg. Az ENSZ-közgyűlés előtti napon pl. egy rádióinterjúban az USA-val való diplomáciai kapcsolat előremozdulását sürgette. Sőt az Izrael elpusztításáról szóló kijelentésének is új értelmet adott, miszerint nem fizikai megsemmisítésről lenne szó, csupán a „rezsim” átalakulásáról.

Mit mondott az iráni elnök?

Aztán Ahmanidezsad megérkezett New Yorkba az ENSZ éves közgyűlésére, ahol felszólalásával sikerült kivernie néhány biztosítékot. Az iráni elnök a „cionista gyilkosokról” beszélt, akik annak ellenére, hogy kevesen vannak az Egyesült Államokat, Európát, a világgazdaságot és tulajdonképpen mindent a befolyásuk alatt tartanak. Természetesen a világ összes problémája is miattuk van. Ezen kívül Ahmanidezsad abbéli csodálkozását is kifejezte, hogyan lehetnek ott egyes országok képviselői, utalva ezzel az izraeli küldöttségre. Nem csoda, hogy ezek után Simon Peresz izraeli államfőnek a Cion bölcseinek jegyzőkönyve jutott az eszébe Ahmanidezsad beszéde kapcsán.

Persze az iráni elnöknek volt mondanivalója hazája atomprogramjáról, amely kizárólagosan békés atomenergia előállítását szolgálná. Ahmanidezsad még azon háborgott, hogy Irán nem fogad el utasításokat olyan országoktól, melyek több sorozatnyi atomfegyver kifejlesztéséért felelősek. A beszéd végső következtetése pedig a „cionista rezsim” hamarosan bekövetkező összeomlása és az „amerikai birodalom” világhatalmának vége volt.

Ahmanidezsad beszéde előtt ugyan kivonult az amerikai és az izraeli küldöttség, de a reakciókkal senki sem maradt adós. Cipi Livni izraeli külügyminiszter (nemsokára miniszterelnök) azon háborodott fel, hogy Irán az ENSZ Biztonsági Tanácsának a tagja szeretne lenni. Livni szerint az iráni kérés abszurd: „Irán nem csatlakozhat ahhoz a szervhez, amely az őt érintő szankciókról dönt” – mondta. Barack Obama a Demokrata párt elnökjelöltje botrányosnak nevezte Ahmanidezsad kijelentéseit. Az ENSZ-közgyűlésen tartózkodó Simon Peresz pedig példa nélkülinek titulálta az iráni elnök felszólalását.

Nem lesz több szankció?

Mahmud Ahmanidezsad állítása szerint az iráni atomprogram teljesen átlátható és mindenben együttműködnek a Nemzetközi Atomenergia-ügynökséggel (NAÜ). Az iráni elnök ezért igencsak méltatlankodott, hogy az együttműködés ellenére egyes országok mindenáron próbálják megakadályozni az irániak békés célú atomenergia-termelését és elvitatják az iráni nép jogát az urándúsítástól. A NAÜ múlt heti jelentése szerint azonban Irán igencsak fokozta az urándúsítási tempót és az ügynökség ellenőrei egyáltalán nem győződtek meg arról a bizonyos békés célról.

Az eddig Irán megrendszabályozására érkező ENSZ-szankcióknak viszont úgy tűnik befellegzett, miután Oroszország a hét elején közölte, hogy nem kíván többet részt venni a Biztonsági Tanács (BT) Iránt sújtó döntéseiben. Elemzők szerint ez a lehető legrosszabbkor érkezett, ugyanis az iráni hatalom már épp kezdett volna puhulni az eddigi szankciók hatására. Az igaz, hogy az iráni olajexportot nem érintették a gazdasági korlátozások viszont az egyre romló gazdaság igencsak megsínylette azokat. Iránban egyre növekszik az infláció és a munkanélküliség, a sorozatos szárazság miatt pedig kénytelen volt búzát importálni a nagy ellenségtől, az Egyesült Államoktól.

A gazdasági nehézségek hatására egyre erősödtek a kritikus hangok Iránon belül is. Kilenc hónappal az elnökválasztások előtt Ahmanidezsad és a hatalom igazi ura, Khamenei ajatollah már-már aggódni kezdhettek volna, azonban Moszkva támogatásával már kényelmesebb helyzetbe kerültek és a belső hőzöngést is játszva elháríthatják. Mindez történt azelőtt, hogy Irán már csak hónapokra van egy esetleges atomfegyver összeállításától. Mindazon országok, melyek abban reménykedtek, hogy diplomáciai úton, avagy a BT-szankciók által hatással lehetnek az iráni urándúsítás leállítására most más megoldás után kell nézzenek.

Mindezek után nincs mit csodálkozni Ahmanidezsad elnök lelkes beszédén. Az orosz döntés után megnövekedett önbizalommal érkezhetett a new yorki ENSZ-székházba. Hogy Moszkva minek szánta a BT döntésének bojkottját az még nem egészen világos. Lehetséges, hogy a megoldást a tervezett S-300 nevű légvédelmi rendszer Iránnak történő eladásában kell keresni, de az is elképzelhető, hogy az oroszok kaukázusi törekvéseivel hozható kapcsolatba.