A moszkvai rendőrségen külön a zsebesekkel foglalkozó osztályon a Moszkovszkij Komszomolec című lap kérdésre elmondták: a Szovjetunió széthullása után a volt tagköztársaságokban hatalmi vákuum és szegénység uralkodott el, s a zsebesek, akár az éjszakai pillangók a fényre, Moszkvába gyűltek.

A pálma a grúzoké, de például Nyizsnyij Novgorodban már vagy száz éve ápolják a zsebtolvajlás "művészetét, s az ottaniak minden évben felosztják egymás között és a grúzokkal a főváros területét. Persze minden "iskola" tagjai más-más módszert, trükköt alkalmaznak.

A zsebesek közötti szigorú hierarchia csúcsán álló, úgynevezett marviherekről, akik csak a legelőkelőbb helyeken ténykednek, s csak vastag pénztárcákkal foglalkoznak, még a rendőrök is tisztelettel szólnak, úgy vélik, erre egyenesen születni kell. A marviherek többnyire grúzok, kasmír kabátot, méretre szabott angol gyapjú öltönyt viselő "úriemberek".

Utánuk azok következnek, akik tolongásban dolgoznak, például járműveken - közülük sokan Nyizsnyij Novgorodból, illetve Ukrajnából valók. Ők általában nem tűnnek ki ruhájukkal, míg az ukrán vakondokok - akik a metróban működnek - tiszta feketében járnak.

Ritkábbak az úgynevezett halászok, akik horoggal húzzák ki a zsebből, vagy a táskából a pénztárcát - ők többnyire nyugat-ukrajnai cigányok.

A zsebesek között sok a moldovai és a cigány asszony: ők a piacokon keresik áldozataikat, s hátukon többnyire kisgyereket hurcolnak.

A hagyományokat többnyire még követik a zsebesek, de már nem mindig: a tapasztaltak nem ellenkeznek, ha elkapják őket, de a fiatalabbak már késsel támadhatnak a rendőrökre, s a rend egyik őrének a minap egy grúz csontig átharapta a kezét.