A szerződéssel Arthur Neville Chamberlain brit és Édouard Daladier francia miniszterelnök beleegyezését adta, hogy Adolf Hitler Németországhoz csatolja a Csehszlovákiához tartozó Szudéta-vidéket, ahol a többségben lévő német ajkúak a német nyelvterülethez akartak csatlakozni. London és Párizs fő célja a háború kitörésének megakadályozása volt.

A Szovjetunió részt akart volna venni a konferencián, de nem hívták meg. Sztálin kirekesztve érezte magát és országát, s később keresni kezdte az együttműködést Németországgal - ilyen értelemben a müncheni szerződés az úgynevezett Molotov-Ribbentrop paktum előtörténetéhez tartozik.

Az orosz külső hírszerzés archívumában most felszabadított dokumentumok a szerződés aláírása előtti és utáni időszakból adnak képet az európai folyamatokról.

Kiolvasható belőlük többek között, hogy London és Párizs nyomást gyakorolt Prágára, hogy adja át az ország egy részét a hitleri Németországnak.

Szerepel az iratok között több európai nagykövetség levelezése saját országaikkal, így például a varsói brit nagykövet előrejelzése, hogy Csehszlovákia felosztásában részt vehet Lengyelország is.
A dokumentumok alátámasztják azt az ismert történelmi tényt, hogy Moszkva kész volt katonai segítséget felajánlani Prágának, de az nem fogadta el.

Az is kiviláglik az iratokból, hogy a szerződéshez vezető folyamatokról részletekbe menően tudtak Moszkvában is. Azok a szakértők, akik már tanulmányozhatták a papírokat, úgy vélik, hogy Sztálin és kormánya elegendő információval rendelkezett a helyzetről és lehetséges következményeiről is.

Nyikita Petrov, a Memorial jogvédő központ tanácsának helyettes elnöke úgy nyilatkozott az Eho Moszkvi rádiónak: a most hozzáférhetővé tett iratok tanulmányozása némileg szélesíti majd a második világháborúval foglalkozó történészek látókörét, de eget rengető leletek nem várhatók.