De legalább még üzlet, akkor is, ha manapság egyáltalán nem fogynak a kortárs magyar irodalom remekei. Persze ezen csodálkozni nem érdemes, elég ha csak betérünk a legközelebbi könyvesboltba (ha a bolt valamelyik plázában van, még legszemléletesebb eset), és szétnézünk, bizony a legtöbbször elég sivár palettára bukkanhatunk. Ha például egy fiatal költő első kötetét keressük, azt valószínűleg csak a bolt legeldugottabb szegletében fogjuk megtalálni. De legalább ott van.

A helyzet katasztrofális

Jó esetben. A három nagy könyvkereskedő cég, a Libri, az Alexandra, és a Líra és Lant ugyanis pontosan tisztában van azzal, hogy ők jelentik a magyar könyvkereskedés szinte teljes egészét. Azt teszik a piaccal, amit akarnak: ha úgy gondolják, hogy egy könyv nem tetszik nekik, és nem veszik föl a repertoárba, akkor annak a könyvnek nagyjából és egészében vége is. Mintha meg sem írták volna. Annak érdekében pedig, hogy mégis csak megragadhasson a piacon egy kiadvány, a kiadó kénytelen belemenni a számára egyre kedvezőtlenebb játszmába: hagyja, hogy a bolt egyre csak emelje az árrést, amely ugye most ötven százalék. A kérdés az, hogy meddig van pofájuk ezt megtenni, és hogy mit tehetnek ez ellen a kiadók, azon belül is a függetlenek, akik ugye nagyrészt az irodalmi vonalat erőltetik, a minőségi szépirodalmat – a legveszélyeztetettebb ágat.

Dési Péter, a Minerva Kiadó vezetője szerint nem túlzás az állítás, miszerint bármikor bedőlhetnek a független kiadók. Szerinte a helyzet katasztrofális, mert ha valamelyik cég a három nagyból összecsuklik, akkor a milliárdos könyvállomány ott ragad a fizetésképtelen nagykereskedésnél, és annak bizony beláthatatlan következményei lennének. – Ez egyet jelentene a kis kiadók feletti halálos ítélettel – mondta a Hírextrának Dési Péter.

Persze nem csak a magyar szépirodalommal vannak gondok, sokkal komplexebb, és általánosabb problémáról van szó. A kiadók persze már évek óta keresik a legjobb megoldást, de messze nem egyszerű a helyzetük. Rebesgetik, hogy talán egy össznépi piaci tömörülés segíthet a bajokon, s úgy néz ki, a független kiadók hajlandóak együttműködni a közös érdekeik védelmében. Egyes hírek már arról szólnak, hogy több, mint ötven kisebb-nagyobb független kiadó lenne hajlandó a közösülésre, azaz egy közös nagykereskedelmi vállalkozásba. Valóban ez tűnik a legéletrevalóbb változatnak, de még mindig kérdés, hogy milyen mértékben tudnák akár így is rákényszeríteni akaratukat a „Három nővérre”, azaz a fentebb említett könyvkereskedő trióra.

Könyvespont és egyéb újítások

– Nem a három naggyal akarunk szembemenni – mondta a Hírextrának a kezdeményezés elindítója, a Minerva Kiadó első embere, Dési Péter. - A kicsikre koncentrálnánk, azokra a kiskereskedőkre, kis boltosokra, akik nagyjából nyolcszázan vannak az országban, de napról napra tönkremegy egy-kettő belőlük – mondta az egész közösködés fő generátora. Persze, ha már alakítanak egy ilyen szervezetet, nem a nagyok irányelveit fogják követi, de nem azért, mert félnének a „nővérektől”. Dési egyébként elmondta, hogy nap mint nap rengetegen keresik a csatlakozás szándékával.

Amint azt Dési Péter elmondta, két csatornán működne ez a közös érdekegyesülés. Az egyik a kiskereskedések elérése szerte az országban, a másik pedig az úgynevezett „könyvespont” hálózat létrehozása lenne. Ez egyébként egyfajta ház mellé szállítást jelentene, azaz ahová rendeli a nyájas olvasó, oda vinnék a könyveket – ennek érdekében valamelyik országos lánccal szeretne megállapodni Dési.

Persze az egész történet belemagyarázható egy nagyobb, globálisabb problémába, nevezetesen hogy manapság már nem olyan kelendőek a színtiszta művészeti alkotások, így a kortárs magyar irodalom képviselőinek kötetei sem. A könyvkiadók attól is tartanak, hogy az így is egyre bulvárosodó piac tovább romlik, és meg sem áll addig, amíg mondjuk az illetékes kihúzza a kiadandó címek listájáról az aktuális verseskötetet és helyére egy semmi-bulvár, üres kiadvány kerül. Mert az ugye nem kifogás, hogy „ez kell a népnek”, mert a népnek kellene a minőségi kultúra is. De ha a könyvkereskedő óriás azt mondja, hogy nem, akkor nem.



Alakul a megoldás

Mondjuk ki: ma már ők mondják meg, hogy mi kelljen az olvasóknak. Persze legtöbbször az kell, amit vesznek. Ami bulváros, ami igénytelen. Ami a legjobban eladható. Tudják, valamelyik transzszexuális exvillalakó böffent egyet, és ír egy könyvnek nevezett förmedvényt. A boltban kirakják a legjobb helyre, és megy az üzlet, mint a karikacsapás. Olyan ez, mint a Tesco, vagy bármelyik más nagy élelmiszerlánc esete: a polcokra a legjobb helyekre rakják a saját logóval ellátott terméket, akármilyen gyatra a minősége is. Az emberek viszik a gagyit, miközben az igazi érték a raktárban, jó esetben valamelyik távoli polcon porosodik. Persze aztán a bolt lesz felháborodva, hogy nem kell senkinek a kortárs irodalom. Pedig kell. Mindössze a kicsike kis marketing hiányzik a történetből.

A piac összeszűkülése és az egyre romló helyzet miatt tehát szükség van a közös érdekvédelmi szervezetre. Nem is kell rá sokáig várni, Dési ugyanis elárulta nekünk, hogy már jövő hét kedden meg is tartják az alakuló taggyűlést – taggyűlésnek hívják, mert kft lesz a hivatalos formája. Ha minden jól megy, megalakul tehát a Független Kiadók Szövetsége, várhatóan a Minerva vezetőjének elnökségével.

– Az elmúlt öt évben több olyan kezdeményezés is volt, amely sajnos a feje tetejére állt – mondta Dési a kezdeményezés jövőjéről. Mindezzel együtt csak remélni tudjuk, hogy lesz valami változás a magyar könyvpiacon. De ha lesz is, a kortárs magyar költők köteteit aligha fogják többen megvenni. Ez a probléma ugyanis túlmutat az üzleti gondokon.