A könyv

Egy ilyen mű, egyáltalán egy ilyen probléma boncolgatása mindig kényes téma, legalábbis az összeurópai prűd beállítottságból szemlélve, és igaz ez annak minden körülményére, például a sajtótájékoztatóra is. Péntek délelőtt, a kiadó jóvoltából a Central kávéházban beszélget egy szociográfus, és egy a témával erősen foglalkozó író–dokumentumfilmes (Bódis Kriszta). Mind a kiadó, mind a beszélgetők, mind a nana újságírója, (ki társával együtt még egy röpke riportfilm erejéig bemutatót is csinált a magyar helyzetről - a társadalom szemszögéből) őszintén beszél a magyar helyzetről, és a kérdés mibenlétéről, szándékukon látszik hogy megoldást keresnek. Mégis egy olyan helyen vitatják meg azon diákok problémáit, kik szegénység miatt kényszerülnek prostitúcióra, ahol kilencszáz egy pár virsli, és három rongy felett van egy reggeli. Lehet, csak velem van a baj, amiért kissé visszásnak érzem a kiadó helyszínválasztását, de mindenképpen kétes élt ad az egész délelőttnek.

Maga mű, a nem éppen bulvármentes Szex és New York, és a felemás megítélésben részesülő Szex és Nyugdíj után kimondottan pozitív visszhangot váltott ki az értő olvasók körében. Egy francia diáklány naplójáról van szó, ki saját - igaz - történetén keresztül meséli el, hogy mi vihet egy egyetemistát a prostitúció irányába. A könyvből reális képet kaphatunk a szolgáltatásokat igénybevevő férfiakról, a társadalom hozzáállásáról, és a munka okozta lelki sérülésekről. Megjelenése kicsapta a biztosítékot a francia kormánynál, holott Franciaországban elviekben negyvenezer diákprostituált végzi munkáját, nap mint nap.

Kérdések- kik, miért, mennyiért?

Miért válhat valaki diákként prostituálttá? Eva Clouet, francia szociológus tanulmánya három okot jelöl meg: elsőnek természetesen a pénzt. Egy órával százötven eurót keresni (ennyi jár átlagban egy egyszerű éjszakért), vagy négyszázat, ha tényleg bátor az illető (ezt akkor, ha a hölgy számára nincs tabu), nos valljuk be, kifejezetten csábító ajánlat. Főleg azok számára, akiknek az esetleges „ingyenes” oktatás mellett még megélniük is kellene, ugyanis nem járhatnak haza, a távolság, vagy a szülők miatt, és az ősök sincsenek abban a helyzetben (esetleg nem is akarnak), hogy támogassák csemetéjüket.

A pénz nagy úr, és a diákmunka néha nem elég arra, hogy mindent ki lehessen fizetni (bérlet, szállás, étel, tankönyvek, papírok), ráadásul rengeteg időt és energiát is elvesz, ami a tanulmányok erőteljes romlását is magával vonhatja. Ilyenkor egyesek számára, az anyagi létbiztonság miatti kétségbeesésben szinte kézenfekvő megoldásként kínálkozik a gyors és viszonylag sok pénz keresése, kerüljön az bármibe is. Másoknak még épp elég pénzük lenne a megélhetéshez, de nem tudnak (vagy nem akarnak) elszakadni a trendektől: ők is szeretnének divatos (és drága) ruhákban járni, tanulmányokhoz szinte elengedhetetlen laptopot, vagy csak egyszerűen szósszal enni a tésztát sajt és só helyett - tehát egy bizonyos fajta luxust. És eme luxus megteremtéséhez vállalnak havi-egy két „különmunkát.”

A második csoportként a szülői béklyóktól szabadulni vágyó diákokat jelöli meg. Ők kik kifejezetten konzervatív nevelést kaptak, kiknél családon belül a szexuális élet és a vele kapcsolatos témák erősen korlátozva voltak, esetleg tabuknak számítottak. Ők ezekből a szabályokból kibújva - jelképesen a középső ujjukat felmutatva – azzal próbálnak önállóan megélni (és egyben mélyére merülve kipróbálni azt), ami eddig tiltva volt nekik. Természetesen az említett ujjat sosem mutatják meg látványosan, tehát a család sosem fog tudomást szerezni „szent” gyermekük megélhetési tevékenységeiről vagy szexuális szokásairól.

Harmadik csoportba azokat sorolja, kik erőteljes pszichológiai pofonokat kaptak az élettől: t esti, lelki, szexuális erőszakon estek át, erőszakos vagy elhidegült apa folyamán kialakuló apakomplexus és bizonyítási vágy, vagy csak nem megfelelő párkapcsolatok sokasága. Gyakori az a fajta gondolkodás is azoktól, kiket érzelmileg kihasznált a párjuk, hogy „eddig ingyen csináltam, most miért ne kérjek érte pénzt?”, mivel a pénzt sokan kapcsolják össze a megbecsüléssel, elismeréssel és ezáltal érzik magukat emberileg értékesnek. Mások csak szexuális izgalmakat, változatosságot keresnek, egy kellemes estét egy férfi társaságában, amiből tudják, hogy nem lesz semmi folytatás - belőlük lesznek az eszkort hölgyek. Az eszkort hölgyek nem csupán szexuális szolgáltatást, hanem egy teljes estényi társaságot jelentenek a férfinak, kivel együtt vacsoráznak, beszélgetnek és csak kölcsönös szimpátia esetében történik szexuális aktus.

Lefelé a spirálon

A prostitúció a legtöbb diák számára alkalmi mentőöv, ami szépen lassan beszippantja őket, és sokan még tanulmányaik elvégzése után sem tudnak felhagyni vele. Ehhez kapcsolódik, hogy manapság a prostitúció csupán 40%-a zajlik az utcán, diákoknál pedig szinte mindenki az internetet használja e célra, kezdetekkor teljesen függetlenül mindenféle másik személytől. Átlagos, hogy „csak most az egyszer, soha többet” mondattal kezdődik, egy hirtelen jött kiadás (számla, temetési költség, utazás, laptop, stb.) és az ezáltal beállt kilátástalan helyzet kapcsán. Aztán, mivel ilyen kiadások mindig is lesznek, a diák egyre többször fanyalodik rá, végül már a havi 1-2 munkát beleszámolja a költségvetésébe. Természetesen „titkos életéről” senki sem tud környezetében, ami egyfajta hasadást okoz nála. Ez a teher munkáról munkára nő benne, míg végül egy olyan falat teremt ő és a kívülálló társadalom közé, mit nem lehet lebontani. Úgy érzi ő mindig is más lesz. A terhet egy idő után meg kell osztani valakivel, s egy ilyen rosszul sikerült kinyílási kísérlet csak még jobban megerősíti a falat.

Bár kereslet mindig akad, de megfelelő biztonságot úgy tud kialakítani, ha szerez egy-két törzsvendéget – erre azért is szükség van, mert minden új férfivel a kéjhölgy azt kockáztatja, hogy egy „veszélyes kuncsaftba” fut bele. A társadalom kifejezetten előítéletes, elutasító és diszkrimináló mindenkivel, akiről kitudódik, hogy valami hasonló munkát vállal, így hozzájuk nem közeledhet. A szégyen és a büszkeség – a már említett hasadással párosítva – erősen megviseli egy diák lelkivilágát, sokszor maradandó károkat okozva. Egy rossz közeledési kísérlet, vagy a törzsvendégek könnyen felkelthetik egy strici figyelmét, kik elég ötletesek ahhoz (sok pénz ígérete, külföldi meló, ahol az arctalanság garantált, stb.), hogy egy diákot a hálójukba csaljanak, és onnan már „nincs menekvés”.

Ha valaki idejébe meg is szabadul ettől az életétől, sokszor visszaesik, mert egy anyagi krízis beütésekor akaratlanul is eszébe jut az a megoldás, mely X idő távlatából nem is látszik annyira rossznak… Ráadásul a könnyen szerzett pénzt hajlamosak a fiatalok könnyen el is költeni, ami persze újabb munkát von magával. Akik végleg letették ezt a fajta „stafétabotot”, helye örökre megmarad lelkük mélyén, titokban, ami jó pár, nem épp természetes gát kialakulásához vezethet.

Magyar-külföldi helyzet

Franciaországból már említettünk számokat (bár a könyv hatására nem egy olyan törvénytervezet elindult, mely ezt hivatott csökkenteni), de a világ szinte miden táján megtalálható a probléma. Például Japánban szinte mindennapos és társadalmilag elfogadott a diákprostitúció: „Teljesen bevett szokás, hogy iskola után a lányok az utcákon, még iskolai egyenruhában, csoportokba verődve várják, hogy idősebb urak odalépjenek hozzájuk. Nem beszélnek erről nyíltan, de nyilvánvaló mindkét fél számára, hogy mi az alku tárgya. A középkorú úr és a kiválasztott diáklány először valamelyik plazába megy vásárolni, ahol természetesen az úr fizet. Ezután következik a szexuális ellenszolgáltatás.”

Magyarországon létezik, és létezett is (még több mint húsz évvel ezelőtt is) többek által igazolva a diákprostitúció, de sosem volt súlyos, tömegeket érintő probléma. Vagy csak nem figyeltünk oda rá? A közvélemény nagy része el sem hiszi, hogy nálunk ilyesmi létezhet, kutatásokat vagy valami komolyabb utánanézést pedig senkinek nem jutott észébe készíteni az ügyben. Reméljük, hogy a könyv megjelenésével legalább ez a fajta hozzáállás megváltozik, és valamiféle árnyékos képet kapunk a magyar helyzetről.