Az emberi tényező

A nemzetközi vélemény ekképp definiálja a kalózokat és a kalóztevékenységet:

Kalóz: Mások verejtékes munkával előállított anyagi javainak erőszakos, az előbbiek életét sem kímélő megszerzése a tengeren, amire akár népek, népcsoportok szakosodtak.

Kalózkodás: A jogszabályok szerint kalóztámadásnak minősül minden olyan támadás, mely nemzetközi vizeken más hajók ellen történik. Ha nemzeti vizeken támadnak (a partoktól számító 12 kilométeren belül), akkor az egyszerű rablásnak minősül.

Ám ezek mögött a szavak mögött jóval több van, mint gondolnánk. Nem lesz mindenkiből kalóz: kitartás, bátorság, tengerismeret és megfelelően bizonytalan léthelyzet kell hozzá. A legtöbb kalóz azért vált azzá, mert nem volt munka és ez által pénz se: sokak számára ez jelenti az egyetlen munkalehetőséget. A tipikus kalóz ismeri a tengert, a hajókat, a fegyvereket, gyorsan dönt és képes csapatban dolgozni. A kalózság sok helyen külön életstílussá nőtte ki magát, tagjai kalózargót használnak.

Egy akció (vagy szaknyelven shoppingolás) átlagosan a megbízóval indul, ami az esetek nagy többségében nem egy kalózvezér, hanem egy szállítmányozási vállalkozó, vagy más olyan egyén, aki tudhat belső információkat (akár a legfelsőbb helyi körökből). Ő tudja, hogy mi, mikor, merre és hogy mennyit kér ő az egészből. Általában ő vonja be az üzletbe a kalózvezért, vagy valakit, aki képes megszervezni számára a kellő csapatot. Sokszor biztosra mennek, és egy matrózt is beavatnak a hajón tartózkodókból, hogy jelentsen mindent az akció elkezdéséig – természetesen busás összegekért. Maga az akció - mely pontos és összehangolt - általában este veszi kezdetét, és egészen az árú központban való lerakásáig és az ezzel járó pénz felvételéig tart.

Az shoppingolás után következik a "Happy Happy", vagyis a gyorsan jött pénz még gyorsabb elköltése. Eszméletlen mennyiségű ital keveredik speeddel és extasyval, valamint az erre a célra fenntartott házak hölgyeinek döngetésével, a család – ha van is – ritkán jön képbe. Sokszor távoli luxus szállodákba, vagy játékbarlangokba vonulnak „úrként élni”, esetleg saját hajó vételét fontolgatják. Maguk a vezérek és a belső emberek már gazdaságosabban költik el a pénzt: befektetésekre (csempészet), építkezésekre, valamint új, modern eszközök és fegyverek beszerzésére fordítják a bevételt a még több zsákmány reményében.

Ami most vihart kavart

Egy héttel ezelőtt szomáliai kalózok foglalták el a Faina nevezetű ukrán teherhajót, ami fegyvereket és 33 T-72-es harckocsit szállított. A hajón lévő 21 fős legénység (17 ukrán, 3 orosz és egy lett állampolgár) egy kabinban raboskodik, míg közel ötven fegyveres járkál a fedélzeten. Az esemény erős nemzetközi visszhangot váltott ki, s jelenleg egy amerikai és két EU-s hadihajó van a környéken, és közeledik egy orosz zászló alatt is.

A helyzet nem éppen kiegyensúlyozott: nemzetközi nyomás hatására a kalózok egy része úgy gondolta, hogy az egészet hagyják a francba és elmennek, míg a radikális többség nem igazán támogatta ezt a javaslatot, ezért tűzpárbaj tört ki a fedélzeten, amit a radikálisok nyertek meg. A legénység nagy része jól van, kivétel Vlagyimir Klobkovon orosz kapitányt, aki a hét végén életét vesztette rosszullétet követő heves vérnyomás következtében (szó volt a kapitány átküldéséről az amerikai hajóra, de a Howard torpedóromboló kapitánya látni akarta először Vlagyimir állampolgárságát igazoló papírokat, ám mivel azok nem jöttek meg időben, így az orosz kapitány elhalálozott).

Kérdés a fegyverek és gépjárművek célállomása is, mivel hivatalosan Kenya volt a rakomány célországa, de felmerült Dél-Szudán és a támadást követően már a szomáliai iszlám milícia is. A fegyveresek követelése 35 millió dollárról indult, de ma már megelégednének hússzal is.
A viharhoz hozzátartozik, hogy a szomáliai kalózok nagyon felbátorodtak az elmúlt egy hónapban: minden második napra tehető egy támadás, és vagy száz túsz raboskodik náluk több mint egy tucat hajóval társulva, amik mind váltságdíjra várnak. Ráadásul egyes támadások a parttól kifejezetten messze, akár 700 kilométerre történtek.

Tovább növeli a veszélyt, hogy a nagyobb pusztítást okozó fegyvereket kissé elhamarkodottan, néha indulatból használó kalózok megsérthetnek egy tankerhajót, ami súlyos környezeti katasztrófát okozna a térségben. Bár június elején megszűnt a szomáliai kalózok elfogásának legnagyobb akadálya, vagyis az ENSZ határozat értelmében üldözhetik és lelőhetik őket szomáliai vizeken is, de eme segítséget még nem igazán tudták kihasználni a kalózellenes erők.
Eközben Franciaország (ismét) nemzetközi kalózelhárító alakulat ötletét veti fel, ami a történtek fényében kissé nyitottabb fülekre talált, mint eddig: az EU-tagállamok Brüsszelben kalózellenes akciók közös koordinálásáról döntöttek, a spanyolok egy megfigyelő repülőgépet és katonákat vezényeltek a francia Dzsibutii bázisra, míg a franciák benyújtottak egy kalózellenes határozattervezetet az ENSZ közgyűlésének.