Képzeljék el a szituációt, amint a sportminiszter ír egy szívhez szólónak nem nevezhető levelet a labdarúgó szövetség elnökének, amiben tájékoztatja, hogy az egész vezérkar mehet oda, ahová akar, de az biztos, hogy nem maradhatnak a helyükön. Azaz egy tollvonással eltávolítja az egész brancsot véget vetve az áldatlan állapotoknak.

Botrány van. Eb lesz?

Nem, ez nem Magyarországon történt, bár nem lenne meglepő a mi házunk táján sem (már látom is magam előtt "tiszteletbeli" sportminiszterünket, Gyeneseit, ahogyan udvariasan megkéri Kistelekit, hogy ugyan költözzön már ki a Kánai úti székházból, mert mégiscsak vállalhatatlan az, amit ott stábjával művel), de ez a sztori ezúttal Lengyelországban aktuális.

Hogy mi!? Hol? A lengyeleknél!? Hiszen ők három és fél év múlva Európa-bajnokságot akarnak rendezni! Most meg még legitim elnöksége sincs a szövetségüknek, és az UEFA sem nézi jó szemmel az ott folyó dolgokat. Nem is beszélve arról, hogy még mindig sehol nem tartanak a munkálatokkal a jó polákok, a társrendező ukránok pedig egyenesen katasztrofálisan állnak. Ennek ellenére kissé meglepő, hogy az UEFA és a FIFA továbbra is ragaszkodik elveihez és nem enged semmiféle beavatkozást a tagországok szövetségeinek mindennapjaiba.

A viszálykodás egyébként nem új keletű Lengyelországban, még az Európa-bajnokság előtt, áprilisban megpróbálták szétverni az akkori vezetőséget. Mit megpróbálták, az akkori sportminiszter, a jó Tomasz Lipiec egészen egyszerűen megcselekedte azt, amit megköveteltek tőle: komoly társadalmi-politikai nyomásnak tett eleget, amikor kirakta a Michal Listkiewicz elnök által vezetgetett komplett elöljáróságot. Ekkor jöttek azonban a nagy szövetségek, a Nemzetközi és az Európai Labdarúgó Szövetség is heves fejcsóválások közepette visszavonatott mindent, ami a lengyel szövetség elleni támadásnak minősült.

Mindenki beszállt a bunyóba

A lengyel sportminiszterek azonban úgy néz ki, sokkal konokabbak annál, mintsem hogy annyiban hagyják a történetet. A nem rég kinevezett újonc miniszter, bizonyos Miroslaw Drzewiecki ugyanis arra gondolt, hogy első intézkedései egyikeként ő is bepróbálkozik a nem túl népszerű labdarúgó szövetségi vezérkar felszámolásával. Miroslawunk azonban tudta, hogy egyedül esélye sincs a bebetonozott elnökség elleni harcban, ezért ügyesen szövetkezett a Lengyel Olimpiai Bizottsággal. Csakhogy egyelőre úgy néz ki, a lengyelek Schmitt Páljának közbenjárása sem lesz elég a sikerhez, mert ugyan komoly vádak hangoztak el, korrupció és törvénysértő magatartást emlegettek, de úgy néz ki, ezt is megúszhatják Listkiewiczék.

A sportminiszter ugyan a szövetség (lengyel rövidítése PZPN) vezetőségének visszahívása után még rögtön aznap, azaz hétfőn kinevezett egy felügyelő biztost a szövetség élére bizonyos Robert Zawlocki személyében (nagy együttértésben az olimpiai bizottsággal), de őt sem az UEFA, sem a FIFA nem ismeri el törvényes vezetőként. A már-már magyaros kaotikusság csak tovább fokozódik, ha megemlítjük: Michal Listkiewicz alól ugyan kirúgta az elnöki széket a miniszter, de az Európa-bajnokság előkészítésében ugyanúgy számítanak az áldozatos munkájára. Mintha az Eb-t kevésbé szeretnék a lengyelek, mint a régi alakulatot a vezetőségen kívül látni...

Mi magyarok persze elképzelni sem tudjuk, hogy miként lehet utálni egy elnököt annyira, hogy mindez megtörténjen. De miért akarják a lengyelek a prezidentjüket leépíteni? Először is ott a még három évvel ezelőtti óriási korrupciós botrány, amibe eddig majd’ százhúszan buktak bele, és közel harminc csapat ellen folyik még a mai napig vizsgálat. Drzewiecki egyébként csak azt kifogásolja, hogy a szövetség azóta sem járt el rendesen az ügyben. Persze ha hozzátesszük, hogy akkoriban is ez a garnitúra volt hatalmon a Lengyel Labdarúgó Szövetségben, akkor messze nem meglepő a dolog.

A foci káoszelmélete

Azt is érdemes megnézni, hogy mindezzel a szerencsétlen közjátékkal milyen veszélyeknek teszi ki magát a lengyel foci. A közelgő Európa-bajnokság ugyanis komoly nehézségeket jelent egy szövetség számára, nem is beszélve arról, hogy ha a politika továbbra is beleártja magát a szövetség ügyeibe, bizony a lengyel csapatok minden sorozatból való kizárásától is lehet tartani. A legdurvább persze az lenne, ha elvennék az országtól a 2012-es kontinenstorna rendezését.

Az ügy mindenesetre tovább bonyolódik, mivel Drzewiecki felkérte a sportdöntőbíróságot is, hogy tegyen le egy állásfoglalást az asztalra. A baj csak az, hogy az a szervezet bármit is dönt, néhány évvel az Eb előtt úgyis az UEFA akarata fog dönteni. Platini pedig valószínűleg nem fogja kockáztatni a torna és saját bukását, azaz marad az áldatlan állapot.

Csak tudnánk, hogy honnan, melyik másik UEFA tagországtól tanulták el a foci káoszelméletét a jó lengyelek. Persze a mondás is tartja: lengyel magyar két jó barát...