Nem régiben a borsodi cigány vajda a cigánybűnözést mint létező jelenséget említette. Önnek erről mi a véleménye: megszólják a vajdát, hogy nem kellene legitimizálni ezt a szót?

Nem ismerem el a vajdarendszert, ez ugyanis sem a magyar közigazgatásban, sem a roma közéletben nem szerepel. A vajdarendszer az oláh cigány közösségeken belül, tradíciók mentén létezik. Borsod megyében nincs oláh cigány közösség, ez a legfontosabb. Ezért nem is igazán látom ennek értelmét. Az pedig, amit a borsodi vajda elmondott (ld. keretes írásunkat - K. V. D.) ugyanolya erővel előfordulhat egymás után tíz olyan bűncselekmény, amit nem cigányok követnek el. Volt olyan időszak, amikor több közhivatalnok, politikus kapcsán kerültek elő ügyek, akkor sem beszéltünk politikusbűnözésről. A példákat lehetne sorolni: nincs szemüveges bűnözés, ahogy nincs melegbűnözés sem. Származás alapján pedig nem lehet külön bűnözési kategóriákat felállítani, mert az alkotmány sem tesz különbséget származás szerint.

Milyen az önök viszonya a vajdákkal általában?

Nincs semmilyen kapcsolatunk. Vajda Attilát más vonatkozásban ismerem, de mint vajdával semmilyen kapcsolatunk nincs. A mi önkormányzatunk nem ismeri el a vajdaság rendszerét.

Borsod megyében egy közismert cigány közéleti vezető mondott érdekes szavakat. Ezt az Országos Cigány Önkormányzat tekintheti-e egyfajta kritikaként, s ha igen, akkor milyen változások kellenének az OCÖ politikájában?

Az OCÖ-nek nincsenek olyan hatáskörei, amelyeken keresztül radikális változások érhetőek el a cigányság életében. Az OCÖ tehet javaslatokat, s van ennek az országnak egy kormánya, vannak szakminisztériumok, amelyek egyaránt felelősek romákért és nem romákért. Az, hogy Lakatos kritizálja az OCÖ működését, nyilván nem mint vajdának, de mint cigány embernek joga van, de akkor le kellene tennie egy javaslatot az OCÖ asztalára, hogy ő hogyan képzelné el a változásokat.

Lakatos konkrétan az OCÖ-t nem kritizálta, csupán a cigánybűnözésről beszélt úgy, ahogy az OCÖ-nél nem szokás, ami esetleg jelenthet egy kritikát az OCÖ politikájával, s nem működésével kapcsolatban. Ezen kívül érkeznek gondolatok, észrevételek, ahogy az OCÖ politikáját módosítani kellene?

Értem. Nekünk változatlan az álláspontunk: olyan, hogy cigánybűnözés nincs, ilyen a magyar jogrendben sincsen. Az Országos Cigány Önkormányzatnak nem az igazságügyi minisztérium felé, hanem a munkaügyi tárca felé kellene javaslatokat tennie, hogy a cigányok foglalkoztatottak legyenek, ne legyenek alulképzettek, legyen több munkahely, iskolákban tanuljanak tovább. Ezzel megoldható lenne az a probléma, hogy a cigányság arányához képest magasabb a roma bűnelkövetők száma. A cigány emberek tanulását, munkához jutását az Országos Cigány Önkormányzat egyedül nem tudja megoldani, ehhez összefogás kell. Végig kell gondolni, hogy miből is adódik ez a bűnözés. Ehhez kapcsolódik a gettósodás is. A cigányok gettó-környezetben élnek a nagyvárosokban és kis településeken is, az elcigányosodott területeken pedig nagyobb a vagyon elleni bűncselekmények aránya.

A cigány társadalomból érkeznek Önökhöz javaslatok?

Nyilván, rengeteg egyeztetés van. Sok helyi fórumra járunk, találkozunk a cigányokkal, a politikába, a szakminisztérium felé pedig tolmácsoljuk a felmerülő kérdéseket.

Tehát ezek az észrevételek többségében nem az Országos Cigány Önkormányzat politikáját érintik, hanem inkább a központi kormányzat felé kell, hogy hassanak.

Szép is lenne, ha nem jönnének olyan javaslatok, amelyek az OCÖ működését is kritizálják.

Arról lehet tudni, hogy az OCÖ-t érintő javaslatok miről szólnak?

Szociális, lakhatási helyzet, különösen diszkriminációs ügyek. A legtöbb javaslat arra érkezik, hogy az OCÖ-nek nagyobb beleszólási lehetőség kellene, szükséges lenne bővíteni az Országos Cigány Önkormányzat jogköreit. Probléma ugyanakkor az is, hogy sok településen a cigányság nem képviselteti magát az önkormányzatokban.

Szó esik mostanában az oktatás kérdéséről. Ön hogyan ítéli meg az oktatás színvonalát, miben kellene változnia ahhoz, hogy a cigányság könnyebben tudjon integrálódni a nem cigány társadalomban.

A magyarországi oktatás jó, kivéve a szakképzést, amit szétvertek a ’90-es évek elején. Az általános iskolából kikerülő roma fiatalok nagy tömegét lehetne oda berakni. Rengeteg szakmában hiány van, jó építőipari szakmunkást egyre nehezebb találni. Arról nem is beszélve, hogy már a románokhoz is lassan mi megyünk dolgozni, olyan fejlesztések vannak. Akik oda mennek dolgozni, azokra nem lehet itthon számítani. A gyakorlatból, saját felméréseinkből tudjuk, hogy cigány gyerekek 70%-a már a középiskola első osztályában bukdácsol. Ez a baj. Ők megnősülnek, gyerek születik, a többit tudjuk. Ebben a kérdésben kellene komoly erőfeszítéseket tenni. Olyan típusú gimnáziumok kellenek, mint amilyen Pécsett is működik: bentlakásos, ösztöndíjas, ahol megtanítják, hogy van értéke a tanulásnak, a munkának. A kérdés másik részére válaszolva pedig, a cigány oktatás helyzete katasztrofális. Nagyon kevés a diplomás cigány ember, kevés azok száma, akik végigviszik a felsőoktatást, akik pedig diplomáznak, nem mennek vissza a cigányság körébe.

Ez kinek a hibája?

Az egész rendszeré. Ha sikerül középiskolába kerülni, ha sikerül a felsőoktatásba kerülni, akkor érezhetőbb, hogy a cigány fiatal mivel tartozik a közösségének: vissza kell menni tanítani, vissza kell menni a hivatalba dolgozni, példát kell mutatni a cigány gyerekeknek, hogy lássák: ugyanonnan származik, és sokra vitte.