18:20

Nem szívesen mondunk ilyet, de a sült galambra nagyobb eséllyel várhatnánk, mint érdemi eseményre. Talán holnap - szokatlan, de akkor is lesz vita.

17:16

Fulladunk bele a tömény unalomba. Lendvai Ildikó beszédében még voltak humorosabb elemek (utalt a Shrekre: sokan meg fognak közületek halni, de vállalom ezt a veszélyt), és megígérte azt is (üzenve a jelen nem lévő Orbánnak), hogy majd meg fogják szeretni az országot. Ha már rárohanni szoktak olykor, ám egy friss felvetés szerint szeretni nem szeretik. És persze szóba kerül a Fidesz és Orbán számos (számtalan) programja meg az, hogy ezek közül melyik is lehet az igazi.

Navracsics még értékeli is, hogy ennyit foglalkoznak főnökével: mégiscsak van programja a Fidesznek, ha ennyi szó van róla – mondja.

És nagyjából ennyi, masszív unalomba fullad a nap. Felvezetésnek még elmegy a vita, de komolyan reméljük, hogy a folytatás nívósabb lesz: erre a színvonalra kellemetlen lenne építeni.

14:53

A Fidelitas is sajtótájékoztat: megkockáztatnánk a siralmas jelzőt. Egy adag CD-t osztogatnak, rajta a sokszorosan bukott miniszterelnöktől vett idézetekkel – ezek buktak a legnagyobbat az ifjúfideszesek szerint. Gál Zoltán csak vigyorog: ennyi pénzetek van? - kérdi Koszorús Lászlótól, miközben megy dolgára. Legalább az adóm egy részét viszontlátom – igaz, ha jól emlékszem, a pannon pumát nem Gyurcsány mondta. De ez nem zavarja különösebben az ifjakat. Inkább minden asztalra pakolnak egy-egy lemezt. Van, aki kacarászik, van, aki nem foglalkozik vele (Gál Zoltán például Navracsics frakcióvezetővel kvaterkázik), van, aki visszaküldené a feladónak.

Kezdődik a nagy vita. Gyurcsány Ferenc beszél, a rendszerváltástól indít. Fontos kompromisszum volt, mondja – épp csak azt felejtették el megbeszélni, milyen legyen az ország. Aztán a közös pontokat keresi: minden új kormánynak gazdasági rendrakással kellett kezdeni. Aztán félidőtől jött a költekezés – a Horn-kormányt sem hagyja ki, ahogy a szociálliberális jelzőben az ellenzékivé lett régi barátot is ott véljük hallani. Közben statisztikákat ismertet: mint mondja, például a foglalkoztatottak száma nem sokat változott, a kormányok számától függetlenül.

Munkahelyteremtés: az adó- és járulékcsökkentés a munkaerőpiacon a keresleti oldalra van hatással, miközben elsősorban a kínálat nem megfelelő. Ebben az ügyben akar tenni. Támogatja ugyan az adócsökkentést, de nem mindenáron. Amerikai példával jön: republikánusok és demokraták fogtak össze azért, hogy a gyerekek sorsa ne legyen rosszabb – és tőlük Gyurcsány sem hajlandó egy fillért sem elvenni, akármilyen briliáns adócsökkentési programmal jönnek.

Jászapáti példával jön: egy ottani ablakkészítő nem annyira a járulékcsökkentés, mint amennyire az új piacok meghódítása felől érdeklődött. Ilyesmit csinál most a gazdasági minisztérium is: végigjárja a kkv-szektor háromezer képviselőjét (akik harmincmilló feletti exportbevétellel rendelkeznek), és megérdeklődi: mit tud segíteni.

A közszférában nem tervez további csökkentéseket: sőt. Több rendőr, több ápolónő kell, így is vagy hetvenezer kollégát építettek le.

És így tovább.

13:40

Herényi Károly tart hevenyészett sajtótájékoztatót: örömteli fordulatként értelmezi, hogy hétpontos etikai kódexét minden frakcióvezető aláírta. Ettől a politikai kultúra javulását várja: hisz a frakcióvezetők kiállása a terv mellett nyilván kötelezi a képviselőket is. Hogy ez miért nem megy papír nélkül, sajnos nem derül ki.

Mindenesetre hajrá.

11:43-12:40

Kisebb parlament

Kezdődik az ominózus általános vita: sokkal többen most sincsenek, de ez nem is olyan meglepő. Répássy Róbert örömét fejezi ki afelett, hogy végre tárgyalják a javaslatot, még ha azért is, hogy a szocialisták leszavazzák.

A Fidesz javaslata szerint az Alkotmánynak kell előírnia a maximális létszámot, és a módosításkor kell határidőt is szabni a reformnak. Répássy szerint a jelenlegi létszám rontja, lassítja és drágítja a parlamenti munkát, így már a polgári kormány is csökkenteni akarta a létszámot.



Nagyjából egy év alatt kellene meghozni a fontos döntést, utána mulasztásos alkotmánysértés lépne fel. Korábbi határidő is volt már, a választókerületek újrakitalálásához. A Fidesz nem akarja saját ötleteit a többiekre erőltetni, ötpárti tárgyalásokat szeretnének – mondja Répássy. Emellett nyitottak minden kezdeményezésre. Sőt: az MSZP kétéves törvényjavaslatairól is szól. Nem értenek egyet a 300 fős maximummal, szerintük lényegesebb mértékű csökkentés kell. Nem értenek egyet azzal sem, hogy ne szülessen meg a törvén: kéri, fontolják meg az Alkotmány jelenlegi hiányosságainak kitöltését. Szerinte a javaslat jó lehetőség a pártok közti elvi konszenzus kimutatására. A figyelmet köszöni, reméli az eredményeket.

Eörsi Mátyás régivágású politikusnak tartja magát: hisz egy olyan misszióban, hogy feladatuk az ország dolgainak előbbrevitele. Ebben pedig valaha tényleg volt konszenzus is. Most viszont minden túlpolitizált – és ez a baj ezzel a törvényjavaslattal is. Répássy tudja, hogy ebből a javaslatból nem lehet semmi, mégis előterjeszti – csak hogy elmondhassa, a csúnya gonosz többi pártok nem akarnak kisebb országgyűlést. Az egyébként valóban népszerű cél elérésének nem ez a módja: szép dolog az, hogy kisebb parlamentet akarunk, de ki kellene találni, hogy is jutunk ide. A kilencvenes évek elején a Fidesz még az arányos rendszert preferálta, mostanában az egyéni választókerületek jelentőségét erősítenék – lelkük rajta, akkor az volt az érdekük, most ez. De ezt csak reformmal lehet elérni – kérdezze meg a képviselő Orbánt és Kövért, anno hogy alakult ki a rendszer. Nehéz kompromisszum volt, mondja a liberális politikus. Ha a számban egyeznek ki, még tán ma sincs használható törvény. Igaz az alkotmányos kényszer is, de ez sokat nem szokott jelenteni: megint csak mulasztásos alkotmánysértésbe kergeti magát az országgyűlés. Ilyen olcsó megoldással a cél nem elérhető, csak összefogással – itt viszont még nem tartunk, de előre borítékolható a Fidesz reakciója: Négy láb jó, két láb rossz – lásd Orwell, Állatfarm. A Fidesz javaslata tehát egyszerű PR-fogás, nem több. Az országnak nem használ, csak a Fidesznek. Így az SZDSZ nem támogatja az elképzelést.

Dávid Ibolya szerint egyszerűnek tűnik a rövidke javaslat: egy mondat. Ami elbagatellizálja a lényeget: választójogi reform kell. Ezt a Fidesz is tudhatja, hisz végigülték a korábbi (szintén eredménytelen) tárgyalásokat. Konszenzus nélkül pedig nincs kétharmados törvény. Mekk Elek élt hasonló módszerrel: a kéménynél kezdte a házépítést, majd meglepte az eredménytelenség. Azt viszont nem tudjuk, mi módon szeretné a Fidesz átalakítani a rendszert. A kívánatos vélasztójogi rendszerről nem beszélnek. A jelenlegi rendszert felmérve a Fidesz által javasolt szám irreális. Az MDF ezzel együtt partner a létszám csökkentésében: ez viszont cak egy fordulós, tisztán listás rendszer esetében megoldható. Semmilyen választói akarat nem veszhet el, nem vitatható, olcsó. Ráadásul most is effektíve listás szavazások vannak – nem a személyekre, hanem az őket jelölő pártokra szavazunk amúgy is. Az MDF tartózkodni fog a szavazáson, ha odáig jut a dolog. A tárgyalásokon viszont partner lesz.

Előkerül ráadásul a második kamara ötlete is – újra. 50-60 fővel már megfelelő és hatékony kontrollt jelenthetne. És hivatkozik ő is a mulasztásokra: így a kisebbségek országgyűlési képviselete a mai napig nem megoldott.

Többen nem jelentkeztek írásban, szóban igen. Wiener György (MSZP) szól. Egyetért azokkal, akik szerint pusztán a szám rögzítése semmit sem garantál. Az előterjesztett javaslat tehát ebben a formában elfogadhatatlan. És a vita sem a létszámról szól – figyelmeztet ő is. A korábbi tárgyalások eredménytelenségére figyelmeztet – azok is az egyetértés hiánya miatt buktak meg. Konszenzusra ugyanakkor most is törekedni kell, ezért értékeli Répássy képviselő nyitottságát. Kompromisszumra lát esélyt: a kétszázas fő nem ördögtől való, bár nagyon sok mindenen kellene változtatni (ideértve a házszabályt is), hogy értelme is legyen. Átgondoltabb javaslatokra az MSZP is nyitott.

Rubovszky György, a KDNP képviselője arra figyelmeztet, hogy a javaslat nem új. Ezzel együtt örül a vitának, de hibásnak azokat tartja, akik eddig nem engedték kibontakozni az érdemi vitát. És a kérdés kibontását továbbra is elodázzák. Ám a következményeket szerinte is át kell gondolni.

Filló Pál (MSZP) szerint is kisebb parlament kell, és egyetért Rubovszkyval az átgondolás szükségességében. És figyelmeztet arra, hogy akár háromszázezer fős választókerületek képviseletét érdemben ellátni nem lehet.

Göndör István Rubovszky memóriáját kifogásolja: anno négypárti konszenzus lett volna, ám Fidesz nem értett egyet. Ráadásul a konkrét törvény el nem fogadásával meg lehetne fúrni az országgyűlés alkotmányos összehívását.

Rubovszky válaszol: az aggályt érti, támogatna egy ezt kivédő módosító javaslatot.

Gulyás József egyetért Wienerrel: ebben a formában elfogadhatatlan a terv.

Az érdemi mondandó fogytán van, fontosat itt már nemigen hallunk.

10:47

Egyelőre szokás szerint szinte senki sincs bent: a Nemzeti Civil Alapprogrammal kapcsolatos törvényt tárgyalják, tökéletes érdektelenség mellett. Az érdekesebb dolgok később várhatók: kezdik tárgyalni a Fidesz javaslatát, miszerint kisebb parlament kellene – az ötlet nem új, valahogy vannak diszkrét kétségeink a sikerességével kapcsolatban. De még a Fidesznek is (így igazán izgalmas a dolog): Répássy Róbert szerint az MSZP bevallottan azért mondott igent hatvanadik(!) nekifutásra, hogy eggyel későbbi fázisban utasítsa el az ötletet.

Egy nyolc éve a parlamentben dolgozó kolléga szerint ez nem is meglepő: minden ciklus közepén előkerül az ötlet, aztán menetrendszerűen eltűnik a süllyesztőben. Kisebbségi kormány és bizonytalanság ide vagy oda, úgy tűnik, ilyen szempontból rendben működünk. Csak azt nem tudjuk, ez jó vagy rossz hírnek számít-e.

Viszont a Batthyány térről most senki nem akar lézerezni, ez remélhetőleg örömmel tölti el a jelen lévőket.