A tárlat nemcsak egyszerűen felvonultatja a régi lemezeket, a többi között Deák Bill Gyula, a Hungária, az Illés, a Karthago, a Pokolgép és a VHK bakelitjeinek borítóit, hanem azokat úgy válogatták össze, hogy elmondják az egész kor történetét, s ezzel együtt azt is, hogyan avatkozott bele a hatalom még a zene világába is.

A tárlat ilyen szempontból egyik legérdekesebb darabja az Omega együttes 1972-es alumínium lemezborítója. A hatóságok a hetvenes évek elején megorroltak az Omegára, újabb lemezük megjelentetését nem akarta felvállalni a hanglemezkiadásban mindenható Erdős Péter.

A lemezgyár emberei mindenféle okokra hivatkoztak, hogy miért nem adhatják ki az új hanganyagot. Amikor pedig látták, hogy az együttes önerőből felvette az Élő Omega című lemezt, akkor azt találták ki, hogy az országban papírhiány lépett fel, ezért nem tudják kinyomni a borítót.

A zenekar végül is talált egy tsz-melléküzemágat, ahol hajlandónak mutatkoztak alumíniumból elkészíteni a lemezborítót. Így történhetett meg, hogy lényegében politikai okok miatt alumíniumtokban jelent meg az "Élő Omega". A hanglemez sikerét látva Erdős később úgy döntött, hogy a hagyományos papírtokban is kiadják az albumot.

Hasonló kuriózum a legendás szegedi punkzenekar, a CPG lemeze, amely csak a rendszerváltás követően jelenhetett meg. Az együttes produkciója olyannyira nem nyerte el a hatalom tetszését, hogy tagjait 1983-ban kommunistaellenes dalszövegeik miatt bebörtönözték - mondta a muzeológus.