Ez az első alkalom, hogy japán kutatók közösen kaptak Nobel-díjat. A Nihon Keizai Simbun szerint a díj jelzi, hogy Japán vezető szerepet játszik a szubatomi fizikában. A korábbi négy fizikai Nobel-díjas japán kutató közül hárman szubatomi fizikai kutatásokért kapták az elismerést.

Jól jön a díj Aszo Taro miniszterelnöknek is, aki telefonon köszöntötte a díjazottakat. A Nikkan Kógjó Simbun idézte Noda Szeikót, a tudomány- és technológiapolitikáért felelős minisztert, aki szerint a díj kiindulópont lehet a japán kormány elképzeléseinek megvalósításához. A „Tudományos és Technológiai Alapterv” szerint a messze tekintő Japán 50 év alatt 30 Nobel-díjassal szeretne büszkélkedni.

Elemzők ugyanakkor rámutatnak, hogy a gazdasági és megtérülési szempontokat szem előtt tartó szigetországban az alapkutatások még mindig nem elég népszerűek, és e kutatások finanszírozása terén is sok probléma van még. A díjak éppen ezért remélhetőleg nemcsak az anyagi problémák megoldását ösztönözhetik, de a fiatal kutatókra is bátorítólag hatnak majd.
A díjat mindhármójuk esetében egyesek kicsit megkésettnek tekintik. A jelenleg Chicagóban élő Nambu, aki a spontán szimmetriasértés mechanizmusának hatvanas évekbeli felfedezéséért kapott Nobel-díjat, 1921-ben született Tokióban és a Tokiói Császári Egyetemen végzett 1942-ben. Oszakában egyetemi tanár lett, majd 1952-ben áttelepült az USA-ba, hogy tudományos pályafutását ott folytassa.

Kobajasi és Maszukava nagojai származásúak, az ottani egyetemen doktoráltak, később a Kiotó Egyetemen kezdtek el újra együtt dolgozni a szimmetriasértés magyarázatán.

A most 68 éves Maszukava elmondta: az úgynevezett a hatkvarkos modell akkor jutott eszébe, amikor egyik nap otthon beleült a forróvizes fürdőkádba. Mire kiszállt a kádból, megvolt a modell alapja. Az elmélet angol publikációját a most 64 éves Kobajasi készítette elő, ugyanis Maszukavának nem erőssége az angol nyelv, mi több, még külföldön sem járt és útlevele sincs. Stockholmi útja lesz az első külföldi utazása.