Meglehetősen kevés szó esik ugyanekkor arról, hogy a BKV-irányítóinak ceruzája ez év elején nem csupán a tarifacsomag összeállításánál szaladt meg, hanem a pótdíjak (kevésbé diplomatikusan: pénzbírságok) megállapításánál is. Pedig a vállalat januárban néhol akár duplájára, triplájára növelte a lógásért járó büntetési tételeit. Mint lapunk most megtudta, kimondottan a BKV járművein utazók 30 százalékát is kitevő bliccelők elrettentése céljából.

Az év vége felé viszont felmerül a kérdés, a büntetési tételek fokozott emelése hatásos fegyvernek bizonyul(t)-e az érvényes jegy- és bérlet nélkül utazók elleni sziszifuszi harcban, illetve ezzel összefüggésben lehet-e túlzásról, netán lelketlenségről beszélni akkor, amikor a lógókkal szembeni küzdelemről van szó? A közlekedési vállalat „megtorlógyakorlatának” alábbi boncolása leginkább ezen felvetésekre keresi a választ.

„A piszkos tizenkettő”

2008. január elsejétől tizenkétezer forint bírságot kell fizetnie annak, akit jogosulatlanul (érvényes jegy vagy bérlet nélkül) veszi igénybe a BKV valamely közlekedési eszközét, és nem tud a tett helyszínén 6000 forintnyi „gyorssegélyt” előrántani a zsebéből. Amennyiben az ellenőr által kiállított csekken szereplő 12000-et egy hónapon belül nem utalja át a társaságnak, legközelebb már csak annak duplájával, vagyis kereken 24000 forinttal próbálkozhat kiegyenlíteni a tartozást. Hogy az imént említett összegek (függetlenül a korábbi évek jóval mérsékeltebb tételeitől) arányban állnak-e a jelenlegi magyar jövedelmi viszonyokkal, az nyilván megítélés kérdése. Az azonban talán megfontolandó, hogy miközben a minimálbér összege nem éri el a hetvenezer forintot, a BKV játszi könnyedséggel szab ki ilyen arányú büntetéseket. Holott jellemzően nem a tehetősebb társadalmi csoportok választják a BKV eszközeit az egyre mérgesebben dráguló gépkocsi-közlekedés helyett.

Megszűnt a jó világ

Ami viszont már valóban elgondolkodtató: egy ideje többszörösen is megszűnt a „jó világ”, már ami a bérletek régbevált, utólagos (8 napon belüli) bemutatásának lehetőségét illeti. Újabban nagyon nem éri meg feledékenynek lenni, tudniillik ez a korábban hagyományosan néhány százas, mondhatni jelképes büntetési kategória immár 3000 forintra rúg! Miért fontos ez? Például azért, mert az arcképes összvonalas tanuló havibérlet ellenértéke is alig több, mint háromezer forint. Érdekes közvélemény kutatás tárgyát képezhetné tehát, mit szólnak a BKV újításához azok a fővárosi szülők, akik gyermekük szórakozottsága miatt az eddigi ejnye-bejnyének megfelelő párszázas felelősség-átvállalás helyett január óta tulajdonképpen egy újabb bérlet árával kénytelenek fizetni minden egyes esetben. Vagyis dehogy! Mint az a közlekedési vállalat utazási szabályzatából egyértelműen kiderül: egy adott esztendőben mindössze kétszer, hiszen „A bérletbemutatás lehetőségével naptári évenként legfeljebb két alkalommal élhet az utas…”. Igazi talány, miért szűnik meg két otthonfelejtés után automatikusan a szétszórtak védettsége, az pedig még inkább, mivel magyarázható, hogy a cég a kedvezményes éves bérletek tulajdonosaira nem vonatkoztatja az érthetetlen limitet. („A kedvezményes éves bérletek tulajdonosaira az évi kétszeri korlátozás nem vonatkozik” – áll a BKV honlapján.)

Konklúzió

Hogy félreértés ne essék: korántsem azzal van baj, hogy a „békávé” igényt tart a lógókkal szembeni elégtételre, s még kevésbé azzal, hogy tenni próbál a bliccelők ellen. A probléma abban áll, hogy miközben a többszörösére emelt bírságok visszatartó ereje megkérdőjelezhető, egyes szankciók aránytalanul szigorúan csapnak le a mulasztókra. A legérthetetlenebb ilyen tekintetben egyértelműen a háromezer forintra emelt bérletbemutatási díj, mert olyanokat súlyt vele a cég, akik tényleges kárt nem okoznak a BKV-nak, bűnük adott esetben talán csak annyi, hogy átmeneti évszak lévén az őszi kabátjuk belső zsebében felejtik úti okmányukat. Ráadásul a megemelt tételek gyaníthatóan legfeljebb a tartozások kiegyenlítésétől, nem pedig a lógástól veszik el a budapesti közlekedők kedvét. (Felmérés a BKV-t ismerve nyilvánvalóan nem készült róla, így csupán költői a kérdés: vajon hányan diktálnak be egy évben valótlan nevet és lakcímet az őket elkapó ellenőröknek?) Innen nézve nem meglepő, hogy a BKV behajtatlan büntetésekből származó kintlévőségei immár elérik a 30 milliárd (!) forintot, amely összeg a mamutcég teljes adósságának több mint egyharmadát fedezné. Beszédes továbbá az a BKV sajtóosztályától származó információ is, miszerint egyetlen nap alatt átlagosan 1600-szor kell intézkednie a társaság mindössze 280-300 fős ellenőri gárdájának. (Nem lehet, hogy nem a büntetések összegét, hanem a „kontrollcsoport” létszámát kéne növelni a főváros közlekedési vállalatánál?)