Lélegeztetőt kaptak Szegeden

Veprik Róbert kifejtette: az állatkert egyik kedvelt pihenőpontja a Sancer-tó partja, amely egy bányagödör vízzel való feltöltésével alakult ki, így helyenként a mélysége eléri a tizenhárom métert is. A nagy tavaszi és őszi felmelegedések és lehűlések időszakában azonban a fellépő oxigénhiány miatt látható, hogy a halak nagy tömegben "pipálnak" a vízparti zónában, és kisebb méretű halpusztulást is tapasztalnak az állatkerti szakemberek. Szerencsére az elmúlt tíz évben egyszer fordult elő jelentősebb pusztulás. A probléma oka, hogy tavasszal és ősszel nagy hőmérsékletkülönbség alakul ki az oxigénben szegény, kénes mélységi és a felszíni vízrétegek között, így amikor azok felcserélődnek végzetes következménye lehet több, felszíni élőlény számára.

A szakembereknek minden évben nagy kihívást jelentett, hogy a víz megfelelő levegőztetését ellássák, de az eddig bevetett technikák csak mérsékelni tudták a problémát.

Volt, hogy motorcsónakkal és hatalmas fauszadékkal keverték a vizet, hogy oxigént juttassanak a halaknak, de használtak már búvárszivattyúkat is. Egyik megoldás sem volt azonban elég hatékony. Ez év őszén a Vadaspark egyik fő támogatója, a Szegedi Vízmű Zrt. segített. Az általuk üzemeltetett vízforgató eljárás révén, amely feltűnő "vízbugyogással" jár, a szakemberek reményei szerint megóvható a tavacska gazdag élővilága. Ezt a nagy mennyiségű vizet kezelő szivattyút, ősszel és tavasszal kell működtetni.

A tó nagyon fontos célt szolgál: olyan halállomány fenntartásaát, amely egy egész kis faunát alakít ki, azaz magához vonzza a halevő madarakat és emlősöket is - fejtette ki Veprik Róbert. Egy teljesen természetes jellegű tavat akartak létrehozni, melyben elsősorban kárászok találhatók, de néhány nemes hal is megtelepedett már, vannak pontyok, amúrok és busák is. A kitűzött cél tehát egyelőre jól teljesült, hiszen a madarak mellett már egy vidracsalád is beköltözött a tó mellé - tette hozzá az igazgató.