Az új, CoRoT-Exo-3b jelzéssel ellátott objektum mérete körülbelül akkora, mint a Jupiteré, tömege azonban jócskán meghaladja Naprendszerünk óriásbolygójáét, több mint 21-szerese annak. (Sűrűsége az óloménak több mint kétszerese!) Másik különlegessége, hogy a Napnál valamivel nagyobb, F3V színképtípusú csillagát mindössze 4 nap és 6 óra alatt kerüli meg, azaz méretéhez képest nagyon közel kering központi csillagához. Ennek fényében felfedezői - Magali Deleuil (Laboratoire d'Astrophysique de Marseille, LAM) és munkatársai - egyáltalán nem biztosak abban, hogy valóban egy "szokványos" planétáról van szó.

A CoRoT műholdnak csak egyik feladata az exobolygók keresése. Ezt az ún. fedési módszerrel végzi, azaz az általa vizsgált csillagok fényének intenzitásában olyan apró változásokat keresnek, melyek arra utalnak, hogy szabályos időközönként egy kísérő halad el előtte. A módszer sikeréhez természetesen az kell, hogy a feltételezett planéta pályasíkja majdnem pontosan a látóirányunkba essen, így a bolygó időről időre csillaga és közénk kerüljön, kitakarva így központi égitestének egy részét, ezáltal ugyan kicsi, de mérhető csökkenést okozzon annak fényességében. Jelen esetben a CoRoT műszerei 2007 májusa és októbere között 152 nap alatt 34 fedés adatait rögzítették.

A 10 napnál rövidebb keringési idejű exobolygók kutatásának története már majdnem másfél évtizedre tekint vissza. Ezalatt számos olyan, a csillagához közel keringő objektumot fedeztek fel, melynek tömege eléri a Jupiterének 12-szeresét, illetve több olyan kísérőcsillagot, melynek tömege meghaladja óriásbolygónk tömegének 70-szeresét. E két érték közöttit azonban eddig nem találtak, ezért is okozott meglepetést a CoRoT-Exo-3b, ami ezek szerint nem tűnik se óriásbolygónak, se barna törpének. Ez utóbbiak olyan "elvetélt" csillagok, melyek tömege nem elegendő ahhoz, hogy magjukban a hidrogén termonukleáris fúziója beinduljon - ami a fősorozati csillaggá válásnak alapvető ismérve -, ugyanakkor mutatnak néhány, csillagokra utaló jellegzetességet. Az elképzelések szerint a kisugárzott - erősen limitált mennyiségű - energia fő forrása az összehúzódás miatt felszabaduló hő.

A CoRoT-Exo-3b tehát még bizonytalanabbá tette a bolygók és a barna törpék között húzódó, eddig is képlékeny határ helyzetét. A csoport egyik tagja, Francois Bouchy (Institut d'Astrophysique de Paris, IAP) elképzelhetőnek tartja, hogy az objektum egy új, nagyon nagy tömegű bolygókat magába foglaló osztály képviselője, melynek tagjai a Napnál jóval nagyobb tömegű csillagok körül keringenek. Véleménye szerint nem lehetetlen a "minél nagyobb tömegű a csillag, annál nagyobb tömegű a bolygó" forgatókönyv sem. Nyitott kérdés azonban, hogy egy ilyen óriási tömegű planéta - ha egyáltalán az - hogyan keletkezhetett ilyen közel a csillagához.

A CoRoT-Exo-3b felfedezés utáni vizsgálatában és paramétereinek meghatározásában a legnagyobb földi távcsövek és műszereik is részt vettek, többek között az ESO chilei teleszkópjai, a CFHT a Mauna Kea-n, és a franciaországi Haute Provance Obszervatórium távcsövei.

Az eredményeket részletező szakcikk, melynek egyik társszerzője Csizmadia Szilárd (DLR, Berlin), az Astronomy & Astrophysics c. folyóiratban fog megjelenni.