A filmzene és a vizualitás

Mint Michael Nyman az MTI-nek adott telefoninterjúban elmondta, több mint tíz évvel ezelőtt léptek fel utoljára Magyarországon, éppen ezért elsősorban az ismert filmzenék alkotják majd programjának gerincét, de ízelítőt kap a publikum az elmúlt mintegy 25 esztendő egyéb kísérleteiből, amelyeket a szabad képzelet és költők versei ihlettek.

A muzsikus, aki először használta a "minimalizmus" kifejezést, szívesen idézte fel életének azt a korszakát, amikor a kortárs zene megtorpanását érezve felhagyott a komponálással, és inkább zenekritikával, zenetörténettel kezdett foglalkozni. Jó párhuzamnak nevezte a francia filmes "új hullám" tagjainak tevékenységét, akik kritikusokból váltak filmrendezőkké. "Azért van egy lényeges különbség, hogy az +új hullámosok+ esztétikát, filmelméletet alkottak, amelyet aztán a filmkészítésben megvalósítottak, míg én gyűjtöttem a különböző hatásokat, és zeneszerzői fejlődésem véletlenszerű volt" - mondta Nyman.

Ugyanakkor vitába szállt azzal a teóriával, mely szerint a jazz és a rock egy időben átvette a zenében az avantgárd szerepet. "Voltak valóban a jazzben és a rockban +progresszívnek+ mondott irányzatok, de valójában ezek a műfajok egyfelől túlságosan a múltban gyökereznek, ezért inkább csak +jelenségnek+ nevezhetők, másfelől pedig túlságosan kereskedelem-függők lettek, ezzel pedig visszahúzó erővé váltak a zenében" - tette hozzá.

A múltidézéstől persze ő maga sem mentes, például többször visszanyúlt Mozart zenéjéhez. Ez részben szabott feladat volt számára, amikor Peter Greenaway rendező, akivel több mint egy évtizeden keresztül dolgozott együtt, megbízta egy-egy régi korban játszódó film zenéjével és "mozarti" hangulatot várt tőle. Egyébként pedig "pragmatikusnak" nevezte kapcsolatát Mozarthoz, főleg az olyan zenéit szereti, amelyekben meglátja a modern világnak megfelelő újrafogalmazás lehetőségét. Ilyen például a Don Giovanni Leporello áriájának első 16 üteme. "Ha más szerzőket hívok segítségül, nagyon válogatás vagyok" - mondta az angol muzsikus.

Michael Nyman, aki az idén kapta meg a II. Erzsébet királynőtől a brit birodalmi rend parancsnoki fokozatát (CBE), egyszer elárulta, hogy a legjobban operát szeret írni és ezt most is megerősítette.
"Egy operában a legkülönbözőbb intellektuális témákat fel lehet vetni, nagy feladat a karakterek megformálása, továbbá a színpad, a dramaturgia elképzelésével hasonló technikákkal kell dolgozni, mint egy film rendezésekor" - magyarázta. Ennek fényében furcsának nevezte, hogy számára egy zene megkomponálásakor nem elsődleges szempont a vizualitás és soha nem is látja előre a képeket, amikor filmzenét szerez.

Ez nem akadályozza meg abban, hogy saját látványvilágával jelentkezzen: a közelmúltban jelent meg Sublime (Fenséges) című fotóalbuma, amelyben koncertjei helyszínein készített fotókon vagy a belőlük kreált fény- és színkompozíciókon keresztül elmélkedik a világról. Néhány nappal a budapesti fellépés előtt pedig fotóiból és videóiból készült kiállítása nyílik meg Krakkóban, október 31-én pedig a genovai tudomány fesztiválon mutatják be Something Connected With Energy (Valami, ami kapcsolatban van az energiával) című, ez alkalomra készült darabját, amelynek hátterét és ritmusát Nyman fotói és más vizuális művei adják.