Közel-keleti fegyverkáosz

A mostani háborús konfliktusok és a közel-kelet átláthatatlan helyzete miatt még a mindenható sem lehet képes pontosan átlátni, hogy melyik fegyver honnan indult, és kiken keresztül mennyiért jutott el jelenlegi tulajdonosához. Ebből kiindulva mi sem merünk pontos tények közlésébe bocsátkozni, így minden alábbi mondatunkat tekintsék erős feltételezésnek.

Oroszországon és Amerikán kívül igen sokan szállítanak fegyvert a térségbe, de az előbb említett két ország a legnagyobb profitáló a térségben (bár Kína 2007 októberében vagy százmillió dollárnyi eszközzel szállt be, mivel Irak megelégelte, hogy az Amerikából megrendelt fegyvereknek vagy 20%-át útközben ellopják). Irak például már több mint 3 milliárd dollárnyi megrendelést tudhat maga mögött – Amerika fele –, de Irán is szép hosszú számlát mondhat majd magáénak. De Szaúd-Arábia és öt másik Perzsa-öböl menti kőolajtermelő ország is rekordokat csenget, ők húszmilliárdnyi megrendelést adtak le Amerika irányába. A sort a végtelenségig lehetne folytatni, de inkább egy konkrét üzletet nézzünk meg közelebbről:



Oroszország Iránnak tervez eladni egy S-300-as rakétavédelmi komplexumot, válaszul az amerikai rakétapajzsra. „A lépés jelentősen megváltoztatná a térségben az erőviszonyokat, és megnehezítené az iráni nukleáris létesítmények elleni esetleges légicsapások végrehajtását”- jelentette ki Dan Goure, a Pentagon tanácsadója. Ez ügyben látogatott Ehud Olmert izraeli miniszterelnök Oroszországba, eredmény nélkül. Amerika eközben „betontörő” bombákat szállít Izraelnek. És sokak szerint e lépések csupán csak a kezdet…

Máshol a világon

A békésebb, nagyobb, és fejlett országok fegyvereket adnak el drága pénzért a fejletlen, harciaskodó és kisebb államoknak, így van ez a világ minden táján. Párizs Líbiának, Kína és Nagy-Britannia Szudánnak, Oroszország Szíriának (Venezuela nemrég rendelt 3,4 milliárdért hadászati eszközöket az oroszoktól) és nemrégiben vagy kétszáz ország Grúziának (legalábbis orosz állítások szerint). A fegyvergyárosnak, kereskedőnek nincsenek erkölcsi fenntartásai, őket csak a haszon érdekli. Jól példázza ezt az első világháborús példa, melyben a német Krupp Művek szállított (természetesen kerülő úton) olyan ágyúkat Angliának, amelyekkel azután német katonákat lőttek.

Érdemes megnézni az egyenkénti árakat is. Az F-16-os harci repülő 34,300,000 USD-t kóstál, míg egy B-2-es bombázó ára 1,157,000,000 dollár. Az Apache csatahelikopter gépágyújának egy lövedéke 10,50 dollár, amiből 1190 db van a fedélzeten.



Az is furcsa, hogy a fegyverek nagy része, egyszerűen „eltűnik”, ami igencsak a szállítók és az államok közti korrupcióra utal. Irakban, az Amerika által vásárolt, de Kelet-Európából érkezett 185 000 AK típusú fegyverből 110 000 hollétéről jelenleg nem tudnak elszámolni. Egyes állítások szerint ebbe a fegyvergyártók keze is benne van, az alábbi gondolat alapján: „Szállítunk az amerikai hadseregnek, az iraki hadseregnek. Ez utóbbi szállítások egy részét „véletlenül” ellopják, és felhasználják az amerikai és iraki hadsereg ellen, akiknek ezért még több fegyverre van szükségük…”

Bármi is legyen az igazság, az új hidegháború lehetséges beköszöntével felpörgött e 90-es évek közepétől ismét beinduló üzletág, és mivel ők nem érdekeltek egy békés és nyugodt világ megteremtésében, így maximum a világ bölcs politikusaira számíthatunk, hogy e küszöbön álló konfliktus ne fejlődjön tovább egy véresebb irányba. Őszintén szólva, nem túl biztató jövőkép…