Levegőben Brazília

Brazília légiereje mára már jócskán elavult, és ezt az állapotot nem kívánják sokáig fenntartani. Ennek érdeme a századfordulón már elindult, de költségvetési és politikai problémák miatt négy évvel később meghiúsult az F-X project. Most azonban az F-X2-vel már egy felkészült, stabil költségvetésen alapuló, gyorsan és szakmailag arányosan döntő Brazília állt ki, egészen annyira, hogy máris háromra szűkítették a lehetséges szállítók létszámát.

A három, dollár milliárdokra esélyes cég gépei a svéd Saab Gripen NG, a francia Dassault Rafale, és az amerikai Boeing F/A-18E/F Superhornet. Ezeken nem kell meglepődni, hisz Amerika és Franciaország így is milliárdos fegyverüzleteket bonyolítanak le Brazíliával, míg a Grippen cég szinte minden harcászati repülőgépekkel kapcsolatos kiírásra eséllyel pályázik. Bárki ajánlata is nyeri meg Brazília elismerését, mintegy száz géppel gazdagíthatja majd az ország légierejét, és mivel ezen gépek fogják a brazil légierő jelentős részét alkotni egészen 2040-ig, így kifejezetten hosszú távú kapcsolatra lehet számítani (a szállítás 2014-re kezdődhet meg).



Az új hadászati technológia, és ehhez kapcsolatosan egész Brazília védelmi rendszerének korszerűsítése (és egyben megnövelése) elegendő lehet a gazdaságát kőolajra építő ország védelmére. (Nemrégiben hatalmas készleteket fedeztek fel az ország területén, mellyel többek közt a haderőbe történő beruházásokat is fedezni kívánják). Sőt, akár tíz éven belül Brazília lehet a térség stratégiai irányítója, regionális nagyhatalma.

A három leendő befektető kiválasztása és az orosz ajánlat figyelmen kívül hagyása valahogy a külpolitikai hozzáállást is tükrözi: vagyis Brazília nem kíván elszakadni a nyugattól. Ezt célozzák egyéb intézkedések is, például a fegyverekhez is kapcsolódó azon rendelet, mellyel a gyilkosság nyugati szemmel ijesztő mértékét kívánják visszaszorítani: vagyis 60 és 185 dollár közötti készpénzt adnak minden egyes beszolgáltatott modern gyilkoló eszközért, amellyel 300 000 kézifegyver kiiktatását várják a társadalomból.

Tajvan erősít

Tajvan helyzete – „hivatalosan” kiszakadt, Kínától független állam, amelyet Kína nem ismer el önállóként, és még mindig saját területének tartja - a második világháború óta nem rendeződött, csupán időként lenyugodott. Egy ilyen nyugalmi hullámnak vettet véget a 2003-as év, melyben pletykák kezdtek kiszivárogni, hogy Tajvan hivatalosan is ki akarja kiáltani függetlenségét, minek hatására Kína hetvenöt kis hatótávolságú ballisztikus rakétát telepített közel a tajvani partokhoz. Erre Amerika - aki ősidők óta Tajvan fegyverszállítója - megszegve az össze  Kínával kötött ezirányú szerződést, felajánlott egy „kedvezményes” hatmilliárdos csomagot, hogy Tajvan tudja tartani a lépést.

Bár öt év eltelt, és a függetlenség kikiáltása elmaradt, de Tajvan elfogadta a felkínált segítséget, így sok egyéb „kedvesség” mellet Apache helikopterek és Patriot III. típusú befogó rakéták fognak megindulni az országba, már ha az amerikai kongresszus nem szólal fel rövid időn belül ez ellen (ilyet még soha nem tett, így nem is várható). Peking természetesen nem ugrándozik örömében, sőt ismét felemeli szavát a fegyverbiznisz ellen, a már unalomig ismételt szöveggel: „ez Kína belügyeibe való súlyos beavatkozás”. Eme nemzetközileg kétes indok eddig sem hatotta meg egyik félt sem, és ezen nagy valószínűséggel most sem fog változtatni ama tény, hogy Washingtonnak nagy szüksége lenne Kínára az Iráni és észak-koreai atomügy rendezésében.