A bejegyzéseket azonban már nem érdemes keresnünk. Kitörölték mindet. Sőt, az egyik rasszistán nyilatkozó tanár az egész regisztrációját visszavonta a legnagyobb magyar közösségépítgető oldalon. Egy kis nyomozással azonban néhány perc alatt kideríthető, kik is voltak benne a példátlan szegedi orkozós-cigózós botrányban a volt Móra Általános Iskola tanárai közül. Persze nem is a nevek számítanak.

Az idiotizmus csúcsa: nem tudták, hogy nyilvános a fórum

Hanem maga a tény, vagyis a félelem, hogy ilyen tanárokkal van tele a magyar közoktatás. Nem is tudom, hogy melyik a rosszabb. Ha a tanárok tényleg komolyan gondolták a példátlan kijelentéseket, és valóban orkoknak, norvégoknak (a kuruc.info visszatérő kódja a romákra) és férgeknek gondolták a Mórába járó cigány tanulókat, vagy ha csak vicceltek (rossz vicc, nagyon rossz). Mindenesetre megkérdőjelezi a magyar tanárképzés minőségi elveit, hogy azzal védekeztek: nem tudták, hogy az Iwiw fórumán nyilvános a beszélgetésük. Na jó, az sem volt túlságosan korrekt, ahogyan a Délmagyar című lap tálalta az egész történetet. Az eredmény ugyanis a következő: áll a bál Szegeden, mindenki sikoltozik - megsértett romákról, rasszista tanárokról és inkorrekt médiáról beszélnek.

A történetnek van azonban egy emberi-erkölcsi oldala is. Mégis mi késztet egy tanárt, aki hivatásának választotta a pedagógiát, hogy ilyeneket mondjon akár csak magánlevelezésében is? "KÉPZELJÉTEK, ÓRALÁTOGATÁS LESZ NÁLAM. AZ HAGYJÁN, DE EGY FÉREG OSZTÁLYBA JÖNNEK BE. MIT LEHET VILLANTANI KIS ANALFABÉTA, MOTIVÁLATLAN GYEREKEKKEL???!!!" - megint csak idézet az ominózus fórumból. Nos, villantani azt aligha lehet. A mentoráció azonban nem is erről szól.

Ezt még azok a hallgatók is tudják, akik mentorprogramra jelentkeznek. Ők ugyan az egyetem mellett csinálják, de feladatuk nagyjából ugyanaz, mint a hivatásos mentortanároké: 3-4 tanuló mentorálása, azaz folyamatos kapcsolattartás a mentorált tanulókkal. Ez mindenekelőtt egy jó kapcsolat kialakítását jelenti a mentor és a mentorált között, mely remélhetőleg nem a hagyományos tanár-diák kapcsolathoz, inkább baráti viszonyhoz hasonlítható. Ez a mindennapokban rendszeres személyes találkozást jelent, alapját pedig közösségépítő, illetve egyéb közös szabadidős tevékenységek jelentik - tudtuk meg a mentorprogram honlapjáról.

A tanárok nem beszélnek

Tény, hogy nem a világ legkönnyebb munkája szociálisan és mentálisan lemaradt gyerekeket nevelni. Akár romák, akár nem. De az biztos, hogy nem cigók. Se nem orkok. Legalábbis nem szerencsés őket így hívni, mert az egészen egyszerűen erkölcstelen, etikátlan és emberileg elfogadhatatlan, főleg egy tanártól. Szerettük volna megkérdezni az érintett pedagógusokat, hogy ha nem szimpatizálnak a roma gyerekekkel, akkor miért vállalnak egyáltalán mentorációt. Nem tudtuk őket elérni. Nem akarták, hogy elérjük őket.

Mielőtt azonban még megkapnánk a magunkét, hogy a másik oldal szemszögéből nem vagyunk hajlandóak látni a történetet, nézzük hát meg onnan is. Adottak ugye a frusztrált pedagógusok, akik nem szeretik a munkájukat. Nem szeretnek roma gyerekekkel foglalkozni. Tény, hogy a szimpátiára nem is tanítják meg őket az egyetemen, főiskolán. Mellesleg nem is lenne kötelező mentorációt vállalniuk, de hát tudjuk: a magyar tanároknak minden körülmények között jól jön a pluszpénz. Ezzel pedig el is érkeztünk egy új fogalomig, ami talán soha nem született volna meg, ha a volt mórás tanárok normálisan tudják használni a fórumot. Groteszk, de cseppet sem vicces, valamint önmagában is paradoxon: ez az új szakma a megélhetési mentor.

El is mondta a szegedi polgármesteri hivatal oktatási irodájának vezetője, Kardos János, hogy az érintett pedagógusokkal szemben fegyelmit indítanak. A háttér azonban nem sugallta volna ezeket a megnyilvánulásokat. Amikor ugyanis a Móra Ferenc Általános Iskolát bezárták, a mórás tanároknak több tízmillió forintért valósítottak munkahelyeket Szeged más iskoláiban. A rasszista tanárok tehát ma is dolgoznak, sőt továbbra is foglalkoznak cigány gyerekekkel. A fórumokat viszont valószínűleg messziről elkerülik.

Szólásszabadság van

"NEKEM A SZÉLKAKAS ROSSZ HELY A CIGÓK MIATT" – volt olvasható az egyik hozzászólásban. Nem valószínű, hogy mostanában felbukkan a Szélkakas nevű vendéglátóipari egységben az a tanár, aki ezeket a sorokat írta. A csongrádi megyeszékhely ugyanis pont akkora, hogy szinte bárhol felismerjenek egy volt mórás tanárt. A Délmagyarnak hála nem is aludhatnak a botrány kirobbantása óta nyugodtan. Egyesek szerint a médiumnak egyébként nem lett volna szabad megírnia a történetet, vagy legalábbis nem olyan hangnemben, amilyenben végül megtették. A délmagyaros újságírók azonban azzal érvelnek: szólásszabadság van.

Tényleg. Legalábbis addig, amíg nem orkozzuk le a roma gyerekeket az Iwiw fórumán.