A szélsőjobboldali akciók felerősödése egyértelműen a 2006-os őszi zavargásokhoz köthetők. Ezek kiváltó oka pedig Gyurcsány Ferenc őszödi beszédének nyilvánosságra kerülése volt. A radikalizmus terjedésében nagy szerepet játszott továbbá az Olaszliszkán történt eset, melyben egy cigány család vert halálra egy pedagógust, aki autójával elütötte a család egyik gyermekét. (A kislánynak nem eset baja). A Magyar Gárda színre lépése pedig olyan gátakat szakított át a hazai nyilvánosságban, amelyek az előítéletek nyílt artikulálódását korábban jelentősen visszafogták.

A cigányellenesség a legkomolyabb konfliktus

Ezek összhatása nagymértékben növelte hazánkban a szélsőjobboldal potenciális társadalmi bázisát és politikai mozgásterét. Az intézet kutatása szerint a nyilvánosságban megjelenő, egyre kevésbé kódolt antiszemitizmus továbbra is fontos politikai identitásképző erő a radikális jobboldalon. Azonban kimutathatóan sokkal jelentősebb veszélyt jelent hazánkban a roma és nem roma társadalom között erősödő ellentét, mely egyértelműen hazánk legfontosabb társadalmi konfliktusa.

A jelenlegi helyzet nem a kibontakozás felé halad, ami egyszerre köszönhető a parlamenti pártok struccpolitikájának, a megfelelő kormányzati programok hiányának, a Magyar Gárda agresszív szimbolikus fellépéseinek, továbbá a hazai cigányság gyenge identitásának és ezzel összefüggő alacsony szervezettségének. Ugyan a Magyar Gárda sehol sem okoz valódi konfliktust, ám demonstratív megjelenésük olyan lendületet ad a cigányellenességnek, mely semmiképpen sem kívánatos.

Magas az ingerküszöbünk

A magyar közvélemény, a média és a jogalkalmazók (rendőrség, ügyészség, bíróságok) ingerküszöbe két év alatt rendkívüli módon megemelkedett a gyűlöletkeltő, uszító kijelentésekkel szemben az utóbbi években. Ez szintén elősegítette a szélsőséges eszmék terjedését.

A Political Capital úgy látja, a helyzetet tovább rontja, hogy teljességgel hiányzik a politikai szereplők közös fellépése, és a szélsőségesekkel szembeni politikai konszenzus. Az egységes, hatékony fellépés hiánya miatt a jogállami intézmények bénultnak mutatkoznak az új szélsőjobboldallal szemben, ez pedig bátorítólag hat a radikálisokra.

Szubkultúrává vált

A jobboldali radikalizmus ma ugyanakkor nem csak mint ideológia, de mint viselkedésminta is terjed. Lázadási lehetőséget kínál, ezzel pedig divatjelenséggé válik, mely főleg a fiatalok körében hódít. A radikális szubkultúra ma nemcsak saját ideológiával, hanem zenekarokkal, szórakozóhelyekkel, öltözködési trendekkel, rádióadókkal, fesztiválokkal és közvetítő szerepet betöltő értelmiségi körrel is rendelkezik.

Romaellenesség és antiszemitizmus

Hazánkban a legkomolyabb etnikai problémát egyértelműen a cigányellenesség jelenti. Mára ez a lakosság többsége számára nyíltan vállalt, élő és könnyen aktivizálható vélekedés. Egyre kedvezőtlenebb továbbá a szélsőjobboldali nyilvánosságban megjelenő romakép: a korábbi ártatlan sztereotípia (hangos, temperamentumos, hedonista, muzikális) változóban van: a romák egyre inkább agresszív, veszélyes, fenyegető és kriminális kisebbségként jelennek meg.

Ez a kép pedig alapot nyújt a radikálisoknak a fellépésre: a Magyar Gárda például éppen a „cigánybűnözéssel” indokolja saját létezését és a „többség védelmében” meghirdetett felvonulásait, melyek célja valamely erőszakos cselekmény kiprovokálása. Fontos hangsúlyozni, hogy a tanulmány leszögezi, a hazai romaellenesség nem tekinthető kiemelkedően magasnak a térségben: Csehországban és Szlovákiában a romákkal szembeni távolságtartás meghaladja a hazait.

A zsidókkal kapcsolatos sztereotípiákra a nagyfokú állandóság jellemző. Jelentősen különbözik az antiszemitizmus és a romaellenesség társadalmi bázisa is: míg a romaellenesség a falvak lakóira erősebben jellemző, az antiszemitizmus inkább nagyvárosi jelenség.

Bevándorlóellenesség

Magyarországon nincs jelentős mértékű bevándorlás, így a vándorlókról élő sztereotípiákat nem maguk a bevándorlók, hanem az ismeretlentől való félelem, továbbá a nyilvánosságban és a politikai vitákban kibontakozó bevándorlókép alakítja ki. Az utóbbi években a hazai politikai szereplők pedig aktívan elősegítették a migrációval kapcsolatban rögzült félelmek erősödését.

2002-ben az ellenzékben politizáló MSZP 23 millió román munkavállaló érkezését vizionálta, majd 2004-ben ugyancsak az MSZP a kettős népszavazás kapcsán szintén a külföldi munkavállalókkal szemben kampányolt. Ezek aztán nem igazolódtak be, a kampány azonban sikeres volt.