Gyulai Saguna-szobor - nem lesz alapkőletétel

Perjési Klára elmondta: az értesítés szerint a magyar és a román kormány megállapodott abban, hogy nem lesz alapkőletétel. Az MTI érdeklődésére a szocialista politikus közölte, a szobrot a román ortodox katedrális előtt helyezték volna el.

Nem biztos, hogy ma is hazaárulónak tartunk valakit, csak azért, mert 1848-49-ben annak nevezték, hiszen azóta az egész korszak megítélése sokban megváltozott - mondta Csorba László történész, a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének igazgatóhelyettese az MTI-nek pénteken.

Az MTI azzal kapcsolatban kereste meg a történészt, hogy a Békés Megyei Hírlap pénteki számában azt írta: közös magyar-román kormánydöntés révén Gyulán kap szobrot a több pozitív ügyet is zászlajára tűző, ám magyarbarátnak nem nevezhető Andrei Saguna. A nagyszebeni ortodox püspök az 1848-49-es forradalom és szabadságharc idején Magyarország elleni fegyveres felkelésre buzdított.

A lap szerint Kossuth Lajos közönséges hazaárulónak nevezte a főpapot, aki csatlakozott a szerbek magyarellenes mozgalmához, és részt vett mindazon politikai tevékenységekben, melyek a magyar érdekek ellen irányultak.

Csorba László az MTI-nek adott nyilatkozatában kifejtette: az 1848-49-ben történtek óta 150 év telt el, és ma már természetesen nem mindent látunk ugyanúgy, ahogyan az adott pillanat szereplői megélték. Különösen vigyázni kell az olyan súlyos erkölcsi minősítésekkel, mint amilyen az "áruló" vagy a "hazaáruló" kijelentés - tette hozzá.

Rámutatott, ma általános történészi megítélés, hogy a magyar politikusi réteg 1848-49-ben nem mindig döntött helyesen a nemzetiségi kérdésben. A magyar nacionalizmus kétarcú jelenség volt: egyfelől hozzájárult a magyarság anyagi és szellemi fejlődéséhez, gazdagodásához, ugyanakkor - főképp a régi, nemesi múltszemlélet hatására - azt is eredményezte, hogy a magyarok sokszor nem tekintették magukkal egyenrangúaknak a nemzetiségeket.

Elmondta: amikor az erdélyi románság vezetői nem a magyarokkal, hanem a bécsi udvarral fogtak össze nemzeti törekvéseik megvalósításáért, akkor a magyarok önvédelemből és a császáriakkal való együttműködés miatt minősítették hazaárulóknak a román politikusokat: ez történt Saguna püspökkel is. Ennek alapján azonban az összes román felkelőt hazaárulónak lehetne tekinteni - tette hozzá -, megjegyezve: ezek a minősítések már a kiegyezéssel elvesztették értelmüket, hiszen Ferenc József lett - akiért Saguna a hazát elárulta a megkoronázott magyar király.

Ma az erdélyi román felkelést inkább úgy ítéljük meg Csorba László szerint, hogy máshogyan képzelték el Magyarországot, mint magyar kortársaik: több nemzet közös hazájaként gondoltak a jövő magyar államára.

A történész hangsúlyozta: Kossuth a magyar polgári átalakulás és nemzeti szabadságküzdelem vitathatatlanul legnagyobb alakja, de a nemzetiségi kérdésben ő maga is sokat változtatott álláspontján.

A Békés Megyei Hírlap a szoborállítási tervet kényes kérdésnek nevezte, mert - mint írták - a honi román nemzetiségi vezetők nem kívántak állást foglalni ebben az ügyben. Az újság megítélése szerint az ő körükben sem egységes a püspök személyének és tetteinek a megítélése, ráadásul a döntés meghozatalában szinte semmilyen szerepet nem játszhattak.

A szobor alapkőletételével kapcsolatban polgári engedetlenségre szólított fel a lap hasábjain a Jobbik Magyarországért Mozgalom gyulai szervezetének elnöke.

A Magyarok Világszövetsége az MTI-hez csütörtökön eljuttatott közleményében a nemzet újabb "arculcsapásának" nevezte, hogy a nagyszebeni román-magyar kormányülés döntése értelmében, szobrot állítanak Saguna emlékére.

Saguna 1809-ben született Miskolcon, bölcseletet és jogot Pesten végzett. Belépett az egyházi rendbe, 1829-től Versecen a keleti teológia tanfolyamát elvégezve a püspök udvari papja és a verseci teológiai intézet tanára lett. Minthogy az ortodox egyházban csak szerzetes lehet püspökké, 1833-ban belépett a lopovai zárdába, ahol szerzetesi szokás szerint a keresztségben nyert Anasztáz nevét Andrásra változtatták.

Stratimirovics szerb pátriárka maga mellé vette titkárnak, a karlócai szemináriumban tanárnak alkalmazta, és 1842-ben a dúsgazdag kovili zárda archimandritájává, azaz apátjává tette. 1846-ban az erdélyi román püspökség vikáriusa, majd 1847. december 2-án püspök lett. Püspökként szemináriumi és tanítóképző tanfolyamot nyitott Nagyszebenben.

A szabadságharc alatt csatlakozott Stratimirovic pátriárkához, illetőleg a szerbek magyarellenes mozgalmához, és részt vett mindazon politikai tevékenységekben, bécsi, olmützi deputációkban, melyek a magyar érdekek ellen irányultak. Szolgálataiért több rangos kitüntetést kapott.
1865-ben részt vett a kolozsvári gyűlésen, ahol Erdély és Magyarország uniója ellen érvelt.

Saguna fontos tevékenységet fejtett ki a román iskolaügyekben. Segítette a tehetséges román fiatalok külföldi iskolázását. Kieszközölte a brassói román főgimnázium engedélyezését, amely 1851-ben meg is nyílt, nyomdát is alapított iskolai és egyházi könyvek kiadására. 1853-ban megalapította a Telegraful Român politikai napilapot.

Jelentős lépéseket tett a román egyházi ügyekben. 1860-ban és 1864-ben zsinatokat tartott és még 1864-ben keresztülvitte az ortodox román egyház teljes elválasztását az ortodox szerb egyháztól. Elnyerte az erdélyi románok metropolitája címet is. 1871-ben a bukaresti Román Akadémia tiszteletbeli tagjává választotta. 1873-ban Nagyszebenben halt meg, teljes vagyonát egyházára hagyta; nyomdáját is egyházmegyéje örökölte.