Pszichiátriai konferencia Győrött

Ha a program megvalósul, hosszabb távú fejlődést tud elindítani, amire a pszichiátriának égetően szüksége van - tette hozzá.

A szakember kifejtette: jelenleg óriásiak a feszültségek, mert a Lipót megszüntetése nagy károkat okozott a szakmában.

A professzor elmondta: mintegy 300-ra becsülik azoknak a szakdolgozóknak a számát, akik a Lipót felszámolását követően elhagyták a szakmát. Az orvosok mintegy fele vagy külföldre ment, vagy más szakterületre tért át. Ők nem "hasznosulnak" a magyar pszichiátria számára. Emellett kutatóműhelyek bomlottak szét, mert az összevonások, megszüntetések nyomán ágyalapú volt az elosztás, s nem részlegalapú vagy csoportalapú, ami az orvoslás alapkövetelménye - hangoztatta a társaság elnöke.

A továbbiakban kifejtette: e folyamattal egy időben nem erősítették meg a járóbeteg-ellátást, nem épült ki a rehabilitációs hálózat, amely pótolhatta volna az ágyszámszűkítéssel járó ellátási hiányt.

Harmatta János úgy vélekedett: bizonyos korrekciót biztosan kilátásba helyeznek ebben az ügyben. Folyamatban van a pszichiátriai rehabilitációs ágyak visszahelyezése a pszichiátria körébe, ami évekkel ezelőtt az általános rehabilitáció körébe került át. A pszichiátriai gondozók finanszírozása valószínűsíthetően valamelyest javulni fog. A Magyar Pszichiátriai Társaság és a szakmai kollégium kidolgozta a lelki egészség országos programját, ami kitörési pontokat határoz meg. A program az Egészségügyi Minisztérium honlapján elérhető, országos vitája pedig már megkezdődött - mondta a professzor.

Harmatta János szólt az utánpótlás problematikájáról is. Kifejtette: kevés a rezidens, s mire tanulmányaik végére érnek, nem valamennyien állnak a hazai pszichiátria szolgálatába. Várhatóan nagy orvoshiánnyal kell szembenézni ezen a területen - hívta fel a figyelmet.

A konferencián megemlékeztek a győri Petz Aladár Megyei Oktató Kórházhoz tartozó pszichiátriai centrum és a neurológiai osztály fennállásának 80. évfordulójáról. A jubileum alkalmából emlékszoba nyílt, amely írásos dokumentumok és tárgyi emlékek segítségével ad képet az elmúlt nyolc évtized orvoslási tevékenységéről.