Az elutasítás javítja a megérzéseket

Michael Bernstein, az ohiói Miami Egyetem kutatója és munkatársai azt tanulmányozták, hogyan hat a kirekesztettség az emberekre. 32 férfit és nőt kértek fel a kísérletre, melyben az egyik csoport olyan élményét idézte fel írásban, amikor visszautasították, a másik csoport elfogadásról írt, míg a harmadik, kontroll csoport tagjai egyszerűen beszámoltak előző napjukról.

A visszautasítások jellege változó volt, a partnerrel való szakítástól, a baráti csapat kiruccanásából történt kihagyásig. A kísérlet résztvevői az írásos visszaemlékezés után húsz rövid videót láttak őszintén vagy megjátszottan mosolygó emberekkel. Azok, akik előtte a kitaszítottság érzetét idézték fel magukban, 80 százalékos biztonsággal azonosították a hamis mosolyt, míg az elfogadást felidézők csak 60 százalékos pontossággal.

Bernstein úgy véli, a visszautasítást elszenvedő ember jobban figyeli a következő partner arcát, elsősorban a szemét. A kutatók szerint a mosoly valódisága nem a szájon, hanem a szem körüli izmok egy részének aktivitásán érhető tetten.

A kutatók egy részét meglepte az eredmény, mert azt feltételezték, hogy aki kizártnak érzi magát, nagyon igyekszik kötődni, ezért a hamis mosolyt is valódinak hiszi. A kísérletvezető szerint ez éppen ellenkezőleg zajlik: akit kiközösít egy csoport, az okosabban közeledik a következőhöz. "Egyértelmű, hogy fel vagyunk szerelve egy radarral, amely azonosítja, ki nyitott befogadásunkra és ki nem" - idézi Bernsteint a LiveScience című internetes tudományos portál.

Bernstein szerint ezt a képességünket még abban az időben fejlesztettük ki, amikor élet-halál kérdése volt, hogy befogadja, vagy kitaszítja tagját a csoport, mert egyedül halálra volt ítélve az ember. Ekkor alakult ki az arckifejezésekben és a közösség apróbb jelzéseiben való olvasás képessége, mely ösztönösen működik bennünk ma is.

A csoportból való kirekesztéssel foglalkozik a Torontói Egyetem kutatóinak a szakfolyóirat előző, szeptemberi számában megjelent tanulmánya is. Szó szerint fázunk a magánytól, állapították meg a kanadai kutatók. Ebben a kísérletben az emlékek felidézése után megkérdezték a résztvevő egyénektől, szerintük hány fok van a teremben. Tették mindezt arra hivatkozva, hogy probléma adódott az épület légkondicionálásával. A kirekesztettséget felidéző emberek átlagosan 2,2 Celsius fokkal hidegebbnek érezték a termet, mint azok, akik elfogadást idéztek fel éppen. A kirekesztettség érzése valóban "hidegzuhanyként" érte az embereket.

Chen-Bo Zhong és Geoffrey Leonardelli ugyanennek a csoportnak hideg és meleg ételeket, italokat ajánlott fel az emlékeket idéző kísérlet végén. Azok, akik a kirekesztettség érzését élték újra, jóval nagyobb eséllyel választottak a meleg ételek, italok közül. Ők általában meleg levest, forró kávét kértek. A melegség igénye az anyához való korai kapcsolatból származik, a "mama forró húslevese" az elutasítottság érzése esetében is gyógyító lehet. "Amikor a metaforákról beszélünk, nem csak a nyelvről van szó, szó szerint azt jelzik, ahogyan megéljük a világot" - mondta Zhong a LiveScience-nek.