Mint a gálaest szervezője elmondta, a megemlékezést a Nemzeti Táncszínház eredetileg április 18-án, a művész születésének 100. évfordulója előtti estén szerette volna megtartani, a BKV-dolgozók előre bejelentett sztrájkja miatt azonban kénytelen volt lemondani az estet.
Az emlékműsor mégsem marad el: csütörtökön lesz a mester halálának 34. évfordulója, így a Nemzeti Táncszínház ebből az alkalomból, a 100. évforduló köré szerveződött eseménysorozat záróelőadásaként tartja meg a gálaestet.

A Harangozó Gyula-díj 1992 óta létezik, azóta több mint kilencven művész vehette át az elismerést. Közülük kért fel neves táncművészeket és koreográfusokat a gálaest programját összeállító Mihályi Gábor, a Magyar Állami Népi Együttes művészeti vezetője.

A táncestet Goda Gábor köszöntője nyitja, majd Ertl Péter Verbunkosok, Egerházi Attila Aquarell szivárvány, illetve Something Stupid, Goda Gábor Hermész 13, Földi Béla The Time, Bozsik Yvette Varázsfuvola, Juhász Zsolt Tavaszi szél, Gustavo Ramirez Sansano Gaudí, Hámor József Karaván, Román Sándor Marossárpataki táncok, Juronics Tamás Semmi és soha, valamint Zsuráfszky Zoltán Mezőségi táncok című koreográfiáit, illetve azok részleteit adja elő a Honvéd Táncszínház, a Magyar BalettSzínház Gödöllő, az Artus-Goda Gábor társulata, a Budapest Táncszínház, a Bozsik Yvette Társulat, a Duna Művészegyüttes, a Győri Balett, a Közép-Európa Táncszínház, Makovínyi Tibor és Truppel Mariann, valamint a Szegedi Kortárs Balett.

Lippai Andrea Baile de mi corazón című darabját maga a művésznő táncolja.

Harangozó Gyula 1908. április 19-én született Budapesten; nyolcéves korában, kedvtelésből kezdett táncolni. Nem kapott rendszeres táncképzést, statisztaként került diákkorában az Operaházba. Tehetségére a Ballet Russe betanító mestere figyelt fel 1928-ban. Az 1930-as évektől számos külföldi operaházban vendégszerepelt mint karaktertáncos.

1935-től készített koreográfiákat, egy időben Nádasdi Ferenccel együtt, első nagy sikere Delibes Coppéliája volt. 1936-tól az Operaház balettmestere, 1942-44 között visszavonult a pályáról, majd 1950-58 között a balett-társulat igazgatója volt, s erős férfikart szervezett. Az 1936-ban Hubay Jenő zenéjére készült, Csárdajelenet című koreográfiájával sikeres kísérletet tett a nemzeti balett kialakítására.

Fontosabb koreográfiái: Borogyin Poloveci táncok, Csajkovszkij Rómeó és Júlia, Liszt Szerelmi álmok, Casella A korsó, Farkas Ferenc Furfangos diákok, Kenessei Jenő A keszkenő, Szabó Ferenc Ludas Matyi, Rimszkij-Korszakov Seherezádé, valamint három opera - a Háry János (Kodály Zoltán), a Huszti kalandjai (Kadosa Pál) és a Bánk bán (Erkel Ferenc) - balett-betétjei. Bartók Bélával kialakított személyes kapcsolatának eredménye A csodálatos mandarin és A fából faragott királyfi színre állítása. Bartók Táncszvitjére készítette a Bálványosvár táncjátékot, Balázs Béla szövegével. Táncosként kiváló alakítást nyújtott egyebek között A csodálatos mandarin Öreg gavallérjaként és a Coppéliában Coppéliusként.

Harangozó Gyula 1956-ben kapott Kossuth-díjat, 1957-ben lett kiváló művész; 1974. október 30-án hunyt el. Felesége, Hamala Irén balettművész és koreográfus a munkatársa volt; fia, ifjabb Harangozó Gyula is táncművész, a bécsi opera balettigazgatója.