A Fehér Ház aulájában meglehetősen sok újságíró várja Gyurcsány Ferenc (most épp mint MSZP-elnök) bejelentkezését: most nyomkodja le a frakció torkán a legújabb költségvetési tervet.

Ezt megelőzően Navracsics Tibor sajtótájékoztatót hevenyész: Gyurcsánynak mindig szokott B terve lenni, mondja, így valószínűleg most is van. Ez a költségvetésre vonatkozó megállapítás egyébiránt. Új költségvetés válik szükségessé, az biztos, hogy a jelenlegi nem jó. Az újról viszont még nem tudnak mit mondani, az biztos, hogy harmadikra is szükség lesz. Vagy abban a két percben mondott valamit, míg nem voltunk itt, vagy nem történt ilyen.



Az aulában épületesebb a hangulat: mivel sokat kell várni a végeredményre, többen aggódnak, hogy jutnak haza, például Szentendrére. Amiről kedélyes eszmecsere kerekedik: az ország spirituális közepe (nem, az tőlünk még jobbra van – pontosít egy érintett, és nem tudjuk eldönteni, milyen értelemben poén – de mindenképp remek). Szóba keverednek a szerbek, akik ott éltek anno – és az is, hogy a helyi legendák szerint annyian azért már nem voltak, hogy mind a nyolc templomukat meg is töltsék.

Aztán megemlékezünk a németekről (szintén éltek itt), és a kucovlachokról – akik valamilyen román népcsoport, de lányos zavaromban erre már nem emlékszem. De jó kereskedők voltak, a Haris szó is tőlük ered.

Eddig ez az infó a nap fénypontja.

És valószínűleg a gyurcsányi bejelentéstől sem lesz jókedvünk.

Ez azonban még odébb van: pesszimista jóslatok szerint fél tíz előtt nem végzünk. Az optimisták nyolcban bíznak – mint (jóval) később kiderül, alaptalanul.

De legalább érik a médiabéke: az újságírók békés egyetértésben várakoznak, a kijelölt dohányzóhelyeken a Fidesz sajtósával füstölgünk békésen (régi ismerős, még a boldogult ifjúkorból, szerző neki köszönheti a Nothing Else Matters című Metallica-klasszikus basszusmenetének hozzávetőleges ismeretét – maradunk ezért is inkább a könnyedebb témáknál). Pláne, mert a szocialisták tárgyalása rendületlenül tart.

Néhány korai távozó azért van: elmegy Mandur László, Baja Ferenc, Karsai József (ő az első, aki válaszol a sajtó kérdéseire: igaz, sokat nem lendít rajtunk. Az lesz, amit az interneten már olvashattunk – mondja. A tizenharmadik havi nyugdíj eltörlése? – kérdezünk vissza. Akkor nem az, viszlát.). Kiss Péter rutinosabb nyilatkozó, de tőle sem sikerül túl sok mindent megtudni.

Annyi kiderül, hogy Gyurcsány Ferenc felhatalmazást kap az IMF-tárgyalásokhoz: meg kell teremtenie a szükséges kereteket a világbanki támogatás elnyeréséhez. A vita nagy-e odabent – érkezik a kérdés. Tartalmas hozzászólások hangzottak el – kerüli meg a konkrét választ a felelet. A témákról viszont nem beszél: ezt a lehetőséget Lendvai Ildikónak hagyja, majd a frakcióülés után. Nagyon komoly eredménynek azt tartja, hogy a héten le lehet majd zárni a kérdést. De előbb tárgyalni kell a többi frakcióval is a kérdésről: ez mára várható.

Az egyetlen vészt jósló mondat igen rövid: tabutémák nincsenek. Azaz a sorok között böngészve nagyon valószínűnek tűnik, hogy tényleg hozzányúlnak a tizenharmadik havi juttatásokhoz.

Várunk tovább, sikerül előbbre lépni a vlachok ügyében. Több nevük is volt, világosít fel a témában felettébb olvasottnak tűnő kolléga. Tehát: arumanok, arumének, kucovlachok, cincárok és makedorománok: ez a számos elnevezés mind ugyanazt a népet takarja. Nem csodálkoznánk, ha az erdélyi örményeket is érthetnénk alattuk, de ez már ennyire nem fontos. Lényeg: fontos szerepük volt Szentendre életében.

Várakozunk inkább tovább, egyelőre különösebb eredmények nélkül. Sőt, az egyik kereskedelmi televíziónál dolgozó kolléga még a számítógépem melletti helyet is elfoglalja: bőszen alszik éppen. Tulajdonképp igaza van, no de akkor is. A nyomtatott sajtósok morgolódnak: lapzártáig nem lesz eredmény, lemaradnak majd.

Belülről kiszivárgott keserű kritika: az utóbbi idők legszínvonaltalanabb vitája zajlik: a támogatást megadják, de a helyi érdekeket mindenki félti. Egy kolléga megjegyzése szerint annak idején ilyen felvetésekre volt reakció az őszödi beszéd. A lényeg az, hogy hajlandóság van a megegyezésre – csak nehéz lesz mindenkivel megértetni a szükségességét. Ez viszont nem meglepetés.

Részletekkel viszont később sem leszünk gazdagabbak: Lendvai Ildikó megköszöni a sajtó türelmét, de első dolga leszögezni, hogy az ötpárti egyeztetés előtt nem lenne sem szerencsés, sem ildomos bármit is elmondani. A frakció mindenestre szavazott: támogatják a kormányt abban, hogy szerződést kössön az EU megfelelő szerveivel és a Nemzetközi Valutaalappal. Sőt: felhatalmazták a kormányt arra is, hogy a költségvetést megfelelően pesszimista módon alakítsa: felkészülve a most vártnál is kisebb növekedésre (ami kevesebbet jelent, a recesszióra egyelőre nem igazán készülnek). Ez kiadáscsökkentést és bevételnövelést is jelet: ennek érdekében támogatják a kormány javaslatait, de ezekről az ötpárti tárgyalásokon tájékoztatják az illetékeseket. A közszférát és a nyugdíjakat érintő kérdésekről nem kíván beszélni. Tabu egy van, finomítja Kiss Péter mondandóját: megkímélik a legnehezebb sorban élőket. Új költségvetés viszont nem lesz (ezt Navracsics Tibor rosszul sejtheti), módosító indítványokra lehet és kell számítani. Azt a hírt nem tudja a frakcióvezető megerősíteni, hogy az IMF feltétele lenne a pártok közti megegyezés (lévén szó realista intézményről, ezen nem is csodálkozunk).

Fontos kérdés: nyugdíjak. Az indexálás rendszerén nem kívánnak változtatni – azaz a reálbérek mellett az infláció is befolyásolja mértéküket. Egy baljós megjegyzés viszont elhangzik: a tizenharmadik havi nyugdíjhoz csak részleteiben nyúlnak hozzá – azaz itt is lesznek azért megszorítások, bár a frakcióvezető van annyira rutinos, hogy ezt így nem mondja ki.

Részletekkel most nem kíván szolgálni. Nem is baj, hamarosan úgy is megismerjük őket – azonnal az ellenzéki kritikákkal egyetemben.