A novemberi Current Biology folyóiratban megjelent tanulmány az eddigi legidősebb, teljes Homo sapiens mtDNS génállományt készítette el, és feje tetejére állítja azt a korábbi, Ötzi mtDNS-ének egy kisebb részén végzett, 1994-es kutatást, mely azt sugallta, hogy a Jégembernek még élnek rokonai Európában.

"A mitokondriális DNS-ben csak fokozatosan keletkeznek változások, ahogy az a generációk során átadódik" - mondja Martin Richards professzor. "Így hatékony módja a származás női ágon keresztül történő vizsgálatának akár több ezer éven át, emellett meg lehet vele vizsgálni az emberi populációkon átívelő evolúciós rokonságokat".

A Franco Rollo professzor és Dr. Luca Ermini vezette csapat nagy teljesítményű, újfajta technológiákat alkalmazott Ötzi mtDNS-ének szekvenálásához, és annak egy modern haplocsoporttal - genetikai értelemben egy olyan csoport, mely közös ősi DNS-szekvencián osztozik - történő összehasonlításához. Ötzi a K1 haplocsoport egyik ágához tartozott, mely még ma is igen elterjedt Európában. Ugyanakkor a modern európaiaktól származó K1 csoport majdnem minden tagja a három alcsaládfaj egyikéhez tartozik, míg Ötzi vonala teljesen különböző.

A halál után a DNS azonnal elkezd leépülni, így az ősi DNS rendkívül töredezett és annak bármiféle tanulmányozása több száz szekciót kell felöleljen. A jelen kutatáshoz a csapat 250 töredéket vizsgált meg, ezek mindegyikét számos alkalommal szekvenálták, hogy biztosak legyenek benne, az eredmények nem torzultak.

"Elemzésünk megerősíti, hogy Ötzi a K1 korábban azonosítatlan családjához tartozott, melyet a mai napig nem lehet megtalálni a modern európai populációkban. A genetikai családfák gyakorisága az idő előre haladtával változásra hajlamos, a gyerekek számát érintő random variációknak köszönhetően - ez az úgynevezett genetikai sodródás - melynek eredményeképpen néhány variáns kihal. Kutatásunk azt sugallja, hogy Ötzi családfája ténylegesen kihalt" - mondja Richards.

Ötzi mumifikálódott maradványaira 1991. szeptemberében bukkantak rá az osztrák-olasz határon, a Keleti-Alpok területén. A férfi körülbelül 46 éves volt halálának pillanatában, a vizsgálatok felfedték, hogy súlyosan megsebesítette egy nyílvessző, és talán egy, az arcba kapott buzogánycsapás végezhetett vele. A becslések szerint mintegy 5300 évig feküdt felfedezetlenül. Teste teljes egészében megmaradt, azzal együtt ruhái és fegyverei is, melyek precedens nélküli betekintést engednek az európai Kései-Neolitikumba, vagy Rézkorszakba. A múmia 1998 óta a bolzanói Dél-Tiroli Régészeti Múzeumban tekinthető meg.