A kérdés két ok miatt merül fel. Egyrészt Obama személye, másrészt az amerikai elnökök magas halálozási statisztikája miatt – már ami a merényletekben való elhalálozást illeti. Barack Obama megkerülhetetlen tulajdonsága a bőrszíne. Az, hogy végre fekete elnöke lehet Amerikának, óriási lépés a rasszizmus felszámolása, és az esélyegyenlőség felé. Afroamerikaiak százezreinek lehet példakép az új elnök.

Viszont ne feledjük, Amerikában a mai napig létezik a Ku Klux Klan, illetve megannyi, náci ideológiát követő szervezet. A 300 milliós országban becslések szerint nyíltan vagy titokban legalább százezerre tehető azok száma, akik szimpatizálnak a rasszizmussal, antiszemitizmussal, és akik a feketéket még mindig inkább rabszolgaként látnák szívesen. Számukra Obama megválasztása felérhet egy arculcsapással, az amerikai nemzet megszégyenítésével. Az ilyet pedig meg kell akadályozni, vagy ha már megtörtént helyre kell tenni.

Merényletkísérlet Obama ellen

Ilyen szándékú cselekedetre sajnos már a választás előtt is akadt példa. Amerikai szövetségi ügynökök két fiatalembert fogtak el, akik merényletsorozatra készültek: a kiszemelt áldozatok egyike az akkor még elnökjelölt Barack Obama lett volna. Daniel Cowart és Paul Schlesselman nem meglepő módon „fehér felsőbbrendűséget” hirdető csoportokhoz tartoztak.

Egymást az interneten keresztül ismerték meg, az ötletet is ott dolgozták ki. Igaz, a hírek szerint nem túl részletesen. Egy többségében fekete iskolában akartak tömeggyilkosságot elkövetni (összesen 88 fekete fiatallal akartak végezni), majd autóból lövöldözve kísérelték volna meg Obama meggyilkolását. A döbbenetes azonban az, amit vallomásuk végén mondtak: nem hitték hogy sikerülhet, de a kísérlet közben akartak meghalni.

Ez a fajta szélsőséges hozzáállás már a mohamedán terroristák elvakultságát idézi. Az öngyilkos merénylőket jól ismerjük a muszlim világ terrorizmusával kapcsolatban, azonban megdöbbentő vele találkozni a „demokrácia fellegvárának” tartott Egyesült Államokban. Az, hogy valaki életét áldozza egy számára magasztosnak hitt célért, a legvégső elkeseredést jelzi. És minden bizonnyal jó néhány elkeseredett, avagy vakon hívő gondolkodik még így a „szabadság földjén”.

A múlt kísértete

Nem szabad azt sem elfelejteni, hogy az amerikai elnökök mindig is népszerű célpontjai voltak a merénylőknek. Abraham Lincolnt 1865-ban a Ford Színházban lőtte hátulról fejbe John Wilkes Booth. James A. Garfield-et 1881-ben lőtte le Charles J. Guiteau. William McKinleyt 1901-ben egy fogadáson lőtte le Leon F. Czolgosz. A golyó okozta fertőzés nyolc nappal később végzett az elnökkel.

John Fitzgerald Kennedyt 1963. november 22-én Dallasban gyilkolták meg. A nyitott kocsiban ült feleségével az oldalán, amikor eldördültek a lövések. A titokra, hogy ki és miért lőtt, a mai napig nem derült fény. A merénylővel, Lee Harvey Oswalddal később Jack Ruby végzett. John F. Kennedy öccse hasonló sorsra jutott 1968. június 6-án.

Ezeken kívül számtalan sikertelen merénylet is érte a Fehér Ház aktuális vezéreit. Két legismertebb a Truman és a Reagan elleni. 1950-ben Harry S. Truman elnök ellen két puerto ricoi követett el sikertelen merényletet; Ronald Reagant pedig 1981-ben egy new yorki taxisofőr, John W. Hinckley próbálta meggyilkolni. Az elmebeteg taxisofőr állítása szerint, ő csak lemásolta az akkoriban divatos Taxisofőr (Taxi Driver) című film egyik jelenetét, hogy megmentse a filmben játszó Jodie Fostert, akibe halálosan szerelmes volt.

Az USA legújabb elnöke tehát hosszú, erőszakkal terhelt múlt után költözhet az Ovális Szobába. Barack Obama nemcsak az elnöki jogkörrel járó, hagyományosan kiemelt célpont lesz, hanem a bőrszíne által kiváltott indulatok támadásainak is folyamatosan célkeresztjében fog állni. Csak remélni tudjuk, hogy nem lesz újabb elmebeteg, aki egy amerikai elnök meggyilkolásával kíván halhatatlanná válni.