Elnök úr, kezdjük a legaktuálisabbal: bukik ma a kormány?

Nem fog bukni, de nem azért, mert nem alakult ki egy kormányellenes többség a parlamentben, hanem mert ennek már az ég-világon semmi értelme nincs. Kevesebb mint három hét van a választásokig, s aki ma kormányt akar buktatni, az megzavarná a választási felkészülést, s akár kezelhetetlen helyzetet is kreálhatna.

Mondjuk az igazság az, hogy ha meg is bukik a kormány, akkor is tovább kell végeznie a dolgát egy darabig, s ha a bizalmatlansági indítványt meg is szavazzák, az új kormány körülbelül akkor állhatna fel, mint amúgy, ha a választás nyomán alakul új kabinet.

Vajon miért nyújtották be?

Demagógiából. Választási kampány van, s meg kell mondani, hogy gyakorlatilag előzmények nélkül szabadult el a nép ámítása.

Mi a helyzet a pedagógusok bérének emelésével? Csapdahelyzetbe került volna a PNL-RMDSZ-koalíció ezáltal? Hiszen a költségvetési deficit kontra népszerűség helyzet áll fent.

Az RMDSZ ebben az esetben nem képviselt ugyanolyan vehemens álláspontot, mint a liberális párt. A mi véleményünk, hogy valóban szükség van béremelésre, de ennek a költségvetési fedezetét meg kell keresni. A mindenki számára 50 százalékos fizetésemelés megint csak demagógia. Ezt sokkal alaposabban át kellett volna tekinteni. Sokan mondják, hogy a kezdő pedagógusok fizetése alacsony, s a fizetési ollót összébb kellene csukni.

Másik probléma, hogy a liberális – azóta leváltott – tanügyminiszter és a miniszterelnök is hibázott, amikor nem próbálták megelőzni ezt a helyzetet. A kormánynak volt egy döntése 9 százalékos fizetésemelésről, a parlamentben 50 százalékos fizetésemelést szeretnének. Le kellett volna ülni, átbeszélni a dolgokat, s meg kellett volna kötni egy kompromisszumot.

Százalékosan megfogalmazva, mekkora lehetett volna ez a kompromisszum?

Nem szeretnék számokkal dobálózni, szükség van még ezzel kapcsolatban az elemzésekre. A lényeg nem is a számokat érinti, hanem azt, hogy differenciált fizetésemelésre van szükség. Bár szerintem a 9 százaléknál többet is elbírt volna a költségvetés, de hogy pontosan mennyit, azt jobban meg kell vizsgálni.

A helyzet mindettől függetlenül csúnyán néz ki a kormány számára, hiszen a népszerűbb indítvány az ellenzék kezében van…

Igen, de az RMDSZ-t nem azonosítják a kormányzati állásponttal, s ezt jól is teszik. A mi álláspontunk ennél sokkal árnyaltabb. Ez az egész egyébként ugyanolyan ostobaság, mint a bizalmatlansági indítvány. Ilyen súlyos kérdéseket a választások után kellene megbeszélni az új kormánnyal és az új parlamenttel. Ez egy romániai képtelenség, ez a kormány három héttel a választások előtt nem tud vállalni már semmit, hiszen a döntést úgysem neki kell majd végrehajtani, hanem a következő kormánynak.

Ha az RMDSZ-t nem azonosítják a kormányzati állásponttal, akkor az azt jelenti, hogy a PNL-n csattan az ostor vége. Ettől kezdve pedig izgalmas a kérdés, hogy kikkel tudja az RMDSZ elképzelni a kormányzást a liberálisokon kívül, hiszen mind a szociáldemokraták, mind a demokrata-liberálisok elég erőteljesen pengetik a nacionalista húrokat, mint például a románok Székelyföldre való visszatelepítése.

Nacionalizmus dolgában egybemosódnak a pártok, s ez nem az egyetlen törvényjavaslat, amit ki kell védenie az RMDSZ-nek. Az elmúlt hónapokban, elsősorban a Nagy-Románia Párt részéről, valamint a volt kolozsvári polgármester, Gheorghe Funar részéről ömlöttek a magyarellenesnél magyarellenesebb törvényjavaslatok, gyakorlatilag minden téren. Ilyenek érintették az anyanyelvhasználatot, az anyanyelvi oktatást, s most itt a visszatelepítés kérdése. Ez sem teljesen új egyébként, ezt a ’90-es évek elejéről támasztották fel a kezdeményezők. Ezek külön-külön is elég hajmeresztőek, viszont így együtt a legaggasztóbb a jelenség. Az RMDSZ eddig ezt ki tudta védeni, meg tudtuk győzni a fontosabb román pártokat, hogy ne álljanak az ilyenek mellé, de ha a választások után is így folytatódik a helyzet, s az RMDSZ meggyengül a választások következményeként, akkor komoly bajok lehetnek.

Meg kell nézni, hogy mi van Szlovákiában. Mi elmondjuk a választóknak: nem akarunk senkit ijesztgetni, de a tét nagy. Aggaszt minket, hogy abban a pártban, amelyik ebben a pillanatban kormányesélyes tényező, ennyire felerősödött az ultranacionalizmus. Egyik-másik megyében tapasztalható a magyarellenesség is.

Abban az esetben, ha a PSD-vel kerülnek kormányzati pozícióba, hogyan fognak tudni leülni velük tárgyalni?

Annak ellenére, hogy a PNL-vel most éppen nem vagyunk egy állásponton – a tanügyi dolgozók fizetésével kapcsolatban – viszonylag könnyű lenne újból koalícióra lépni velük. A probléma az, hogy nem úgy néz ki a helyzet, hogy kettőnk százaléka elég lesz a kormányalakításhoz. Nem zárjuk ki a megegyezést sem a szociáldemokrata párttal, sem a demokrata párttal, de ebben a pillanatban elég nehéznek látszik egy szövetségkötés. Ugyanakkor nem is lehetetlen. Romániában egyébként már sokszor láttunk példát arra, hogy a választások előtt egy párt más retorikát használ, mint a választások után, azonban nyilvánvalóan más a viszonyunk a PNL-vel, mint mondjuk a PSD-vel, vagy a PD-L-vel.

A Duna TV-s vita óta találkozott Tőkés Lászlóval?

Nem, de jó lenne a találkozót megismételni.

Már csak azért is érdekes ez, mert a kampányban a magyar-magyar párbeszéd sem elhanyagolható tényező. Mi lesz a sorsa az EMEF-nek (Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum), amelyről szóban már meg is állapodtak?

Kampány van. Igaz, kampányban is létre lehetne hozni, bár akkor ezt mindenki megpróbálná kihasználni kampánycélokra. Az is, aki a magyarságot erősíteni akarja, s az is, aki gyengíteni. Ami engem illet, akár most is létrehozhatnánk az EMEF-et, mégakkor is, ha az idő kevés, s ezt nagyon pontosan el kell tervezni. Erőltetni nem biztos, hogy kell, de nem lehetetlen, hogy felálljon az intézmény. Korábban erre vonatkozóan volt egy tervezetünk, amely közvetlenül az aláírás előtt akadt el. Azonban ha nem a választások előtt, akkor decemberben erre mindenképpen sort lehet keríteni.

Az RMDSZ kampányát illetően: mennyire akarja az RMDSZ függetleníteni magát a román pártok kampányüzeneteitől?

Elmondjuk a véleményünket a román pártok kampányáról és programjairól, elmondjuk a választóknak azt is, hogy az erős magyar képviselet nélkül a román parlamentben és a román kormányban nagyon rossz irányt vehetnek a dolgok, de egyébként a kampányunknak egyáltalán nincs a középpontjában a román pártokkal való polémia. Pozitív üzeneteket fogalmazunk meg, felhívjuk a figyelmet a kormányzásunk alatt végbement változásokra, a kabinet eredményeire, a következő évek lehetőségeire. Jártam Maros megyében, mindenütt meg is álltunk, beszélgettünk az emberekkel, s látható az elmúlt évek kormányzati szerepvállalásának hatása mindenütt: új iskolák vannak, óvodák, művelődési házak épültek, eddig elzárt településekre már aszfaltúton lehet utazni. Amit elkezdtünk, azt mindenképpen folytatni kell: konkrét teendők és megoldások vannak a kampányunk középpontjában.