„S szép, mint mindig, énnekem.
Tudja isten, hogy mi okból
Szeretem? de szeretem.”
(Petőfi Sándor: Itt van az ősz, itt van ujra)

Budapestet tekintve ezen sorok írója mindig reménytelenül elfogult marad, hiszen ide született, itt él, és szíve szerint maradna is itt örökre. Ráadásul valljuk be, hogy minél jobban ismerjük az adott témát, annál könnyebb túlzott pátosszal, vagy éppenséggel a ló „negatív” oldalára esve, túl kritikus hangnemben nyilatkozni róla.

Változatos főváros, számtalan arccal, melyből ki-ki kedvére válogathat. Idegenvezetőként és baráti szívességből szinte kivétel nélkül meglepett külföldieket kalauzoltam, akik állították: „nem gondoltuk, hogy ennyire szép és jó város”. A dolgos hétköznapokon meg dugókról, morcos emberekről és „élhetetlenségről” hallok. Viszont a szülinaposokat nem illik szidni, úgyhogy mi most inkább Budapest érdemeit nézzük.







„Emlékeink szétesnek, mint a régi szövetek...
Össze tudod-e rakni még a Margitszigetet?”
(Márai Sándor: Halotti beszéd)

Hőforrásaival, barlangjaival, kiváló természeti adottságaival mindenféle emberi tevékenység és kulturális értékek nélkül is vonzó turistahelyszín, vagy lakhely lehetne. Azonban ezekből sincs hiány, a város világörökséghez tartozó részei jó példák erre: a Budai Várnegyed, az Andrássy út és történelmi környezete, és a Duna-parti látkép (panoráma a Margit-hídról). Ez utóbbit szeretnék kiterjeszteni a Margitszigetre is. De nem kell ahhoz a nagy, számtalan turistát vonzó látványosságokra gondolni, hogy szeressük lakhelyünket.

Budapest számos utcája rejteget apró csodákat. Csak fel kell fedezni, kicsit a jót keresni a morgolódás helyett. Mindenkit érhetnek meglepetések. Második dalunkat egy alkalmi idegenvezetőtől választottuk, ő mutatja be nekünk a szülinapost.