Napirend előtti felszólalónk is van mára: Gulyás József a Kenedi-bizottság jelentését elemzi, Simicskó István a máriapócsi kegyhely ügyében szólal fel – még a költségvetés előtt vagyunk, ha ilyen dolgokra jut ideje. Persze szerinte pont ilyen időkben van szükség a kegyhelyek ápolására – gyors megegyezést nem várunk a témában.

Aztán zötyögősen, de elindul a költségvetés részletes vitája – nem ígérünk állandó beszámolót, veszedelmesen jellegtelenek ezen alkalmak. Köszönjük a megértést.

Az első színfolt Horváth Zsolt a Fideszből, aki az egészségügyi tervekkel kapcsolatban hamar eljut a szokásos mantráig: a kormány dolgozzon jól, vagy mondjon le – mindebben az a szép, hogy többször is említi: az MSZP és az SZDSZ felhatalmazást kapott a kormányzásra annak idején. Szokatlan megközelítés: semmi illegitimezés.



Kisebb vita bontakozik ki a KDNP és az MDF között (mindezt Horn Gáborra reagálva): Hargitai János szerint a Demokrata Fórum meg fogja szavazni a költségvetést, vagy megteremtik a megszavaztatás feltételeit: legalábbis Pettkó András felszólalásából ezt hallja ki a kereszténydemokrata politikus. A máskor rendíthetetlen nyugalmú Herényi Károly kimondottan indulatosan ingatja fejét: ők ugyan nem fogják. Hargitai szerint mégiscsak de, taszítják tovább az országot a romlásba. Ahelyett, hogy lépnének valamit végre.

Gulyás József tenné helyre a kollégákat: a helyzet szerinte komolyabb hangvételt igényelne. Egyetértünk, a szokásos átlagszínvonal alatt muzsikálnak a politikusok.

Herényi végül reagálhat: ki mit szavaz meg? Hargitai anno megszavazta a száznapos programot – emiatt (is) tartunk itt. Az MDF nem szavazza meg a költségvetést, mert az az MSZP programjára épül. A rendszer viszont rossz, azt kell javítani – ennek kell jövőre nekikezdeni. Ti fogjátok megszavazni, ahogy 2002-ben tettétek, a távolmaradással – mondja Hargitainak, újra módfelett szokatlan vehemenciával.

Horn Gábor szerint a reformokra nincs esély – 2010-ben pláne, mert már most sem akar dolgozni ezen a szocialista párt.

Keller László államtitkár háta mögött is a méltatlan vita befejezését sürgetnék, ő nem tiltakozik. A reformokat pedig nem 2010-ben, hanem 2009-ben kezdenék – a már mások is által forszírozott együttműködés nevében.

Pettkó András is megerősíti Herényi szavait: nem kívánnak semmit megszavazni, ez korábbi felszólalásaikból is kiderül.

Hargitai reagál: ők megszavazták a pedagógusok és közalkalmazottak béremelését – jó helyre ment, megszavazták – mondja. Azt viszont nem gondolták, hogy ezt követően minden éves költségvetés választási költségvetés lesz. Pontosít aztán: Herényi azt mondta, hogy a költségvetést meg kell szavazni – hogy kinek, nem részletezi. De mivel szerinte az MDF mindig kétkulacsos politikát folytat, nem kételkedik abban, hogy valaki majd segíti a kormányt – mert a Robin Hood-adót is egy fórumos szavazattal sikerült átvinni.

Pettkó András újra ajánlja mindenki figyelmébe pártja felszólalásait – a saját honlapján és a parlamentén is elérhető mind.



Kezd hiányozni az általános vita, ott legalább elvek nevében nem mondtak semmit.

Aprócska színfoltok: Szili Katalin fogadta szerb kollégáját, részletesen lásd külön cikkben – ők néznek be egy pillanatra a plenáris ülésre (szegények, épp nincsenek sokan a Házban – Hargitai János látványosan unja magát, egy szocialista képviselő a Windows Media Player spktroszkópjában gyönyörködik – innentől nem csodálkozunk a Microsoft-tendereken, ha még egy külön médialejátszót is lusták telepíteni a honatyák). Aztán távoznak, pedig talán a tiszteletükre egy államtitkár épp az összefogás fontosságát kiemelve utasít vissza egy kiadásnövelő javaslatot – egész megkapó.

Kezdik magukat ők is nagyon elunni, Mandur László Baráth Etelével több nyelven egyezteti a kétperces hozzászólás időtartamát – nagyjából egy fél perc eltelik a kettő-two-dva vonallal, később az elnöklő Mandur az SZDSZ stratégiáját elemzi: kétperces hozzászólásokban csörtéznek Vincze Lászlóval.

Fenyeget is egy sort, mikor az egyik promines három percnyit beszél. Az időkerettel kell a problémát áthidalni, különben az elnök osztja ki az időt – abból viszont botrány lesz – ígéri enyhe öniróniával.

Aztán inkább felváltja Áder, de ekkor sem történik semmi. Ez a nap már csak ilyennek ígérkezik.