Magyar-szlovák viszony

Jó hat ponttal állt ki Gyurcsány Ferenc a szlovák kormányfővel való vitára, ezt nagyjából ki lehet jelenteni, még akkor is, ha a szlovák-magyar megbékélés záloga nem csupán a szlovák-magyar viszonyban van.

Ami a szlovák magyar viszonyt illeti, Fico már több kritikát kapott elemzőktől arra vonatkozólag, hogy a kormánya elhanyagolható tényleges intézkedést hoz, így az erről való figyelemelterelésnek kiváló módja az indulatok szítása. Mindez hatványozottan vonatkozik Gyurcsány Ferencre, aki alatt nem egy stabil gazdaság áll, kormánya kisebbségi, s a gazdasági problémák érezhetően nagyobbak, mint északi szomszédunkban (elég legyen csak az euróbevezetés dátumára tekinteni).

Hat pont

A szombati kormányfői találkozón Révkomáromban Fico kapott hat pontot Gyurcsánytól. Ebből az első az, hogy mindkét kormány kötelezi magát a kisebbségi oktatás támogatása mellett. Magyarország számára ez a pont aligha jelent veszélyt, hiszen idehaza a kisebbségi oktatás nem szenved olyan hátrányt, mint a felvidéki magyar oktatás.



A nemzetiségi magatartáskódex körülbelül olyannyira megfoghatatlan fogalom, mint annak idején az SZDSZ ötlete a választások előtti magatartáskódexről. Informális szabályokkal azért nehéz bármire is jutni, mert kiélezett, s hagyományosan érzelmekkel telített helyzetekben (mint egy magyar-szlovák konfliktus, vagy a hazai parlamenti választások) a kényszerítő erő hiánya a valós megegyezés hiánya is lehet egyben. A döntőbizottság felállítása pedig nem tűnik többnek egy egyszerű sóhivatalnál, aminek a funkciója az informális kérdésekben való véleménynyilvánítás. Ahhoz, hogy ez ne így legyen, a két miniszterelnöknek sokkal magasabb szintű megállapodásokat kellene megkötnie, amire momentán nem látszik az igény.

Nemzetiségi sérelem esetén mindkét ország kezdeményezzen vizsgálatot – ez is fából vaskarika, hiszen az Európai Unióban és a 21. századi Európában megannyi intézményhez lehet fordulni a jogsértések ügyében.

Az egyik legfontosabb kezdeményezés mégis az, hogy a kisebbségi iskolák használhassák az anyaország tankönyveit.

Ombudsman?!

Az, hogy mindkét országban legyen nemzetiségi ombudsman, inkább tűnik valamilyen kényszerű ötletelés eredményének, két okból is. Először is azért, mert Magyarországon már létezik az úgynevezett „Nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosa”, amelynek feladatkörébe beletartozik a nemzeti kisebbségek kérdésköre is. Ez tehát inkább egy finom jelzés a szlovák fél számára, hogy lépni kellene az ügyben – várhatóan érdemi hatása nem lesz.

A másik ok, hogy naivitásnak tűnik feltételezni azt, hogy egy ténylegesen működő biztos létezhetne a Fico vezette Szlovákiában. A jogsértésekre a felvidéki Magyar Koalíció Pártja számtalanszor hívta már fel a szlovák és a magyar kormány figyelmét, aminek az eredménye az volt, hogy a nemzetiségi kérdést politikainak próbálták feltüntetni a szlovák szélsőséges politikusok. Magyarul a Slota-Fico tandem vezetése alatt nem valószínű, hogy lesz erre a szlovák részről szándék. Annak jóval kisebb esélye van, hogy ténylegesen létrejön egy ilyen intézmény Pozsonyban. Amennyiben azonban létre is jön, abban továbbra sem lehetnénk biztosak, hogy érdemi munkát is fog végezni.

Tilalom…

A külföldi nemzeti jelképek használatának tilalma már izgalmasabb kérdés. A jelképhasználat Magyarországon is sikamlós téma, azonban odáig még nem jutottunk, hogy törvényi szinten tiltsák be az árpád-sávos zászlót. Az önkifejezés egyik legfőbb eszközének, a nemzeti jelképeknek a tilalma ellen jogos a magyar fellépés, más kérdés, hogy Ficoék vannak előnyben, hiszen az ő „jó szándékukon” múlik annak visszavonása.

Magyar-magyar viszony

A fellépés pedig csak akkor sikerülhet, ha a kormány is hasonlóképpen viszonyul az ellenzékhez, ahogy az ellenzék a kormányhoz: annak idején Németh Zsolt a Fidesz támogatásáról biztosította Göncz Kingát, ezért itt az ideje annak, hogy az MSZP is a Fidesz mellé álljon, például amikor arról van szó, hogy a legnagyobb ellenzéki párt nacionalistább Ján Slotánál.

Csak mi?

Az pedig megint egy másik kérdés, hogy érdemes-e egyoldalúan belevágni Gyurcsánynak saját szerzeménye, a hat pont teljesítésébe. Egyfelől a hat pontból több egyébként is adott, másfelől tudjuk, hogy az európai intézmények nem mindig érdeklődnek az európai jogsértések iránt, ezért az elsődleges cél nem az, hogy nemzetiségi kódexünk legyen, hanem az, hogy Szlovákiában legyen. Ennek az az oka, hogy Magyarországon ha nincs is kódex, a szlovákok helyzete nem hasonlítható össze a felvidéki magyarság helyzetével. Odaát lehet, hogy a kódex ellenére sem javulna a helyzet. A prioritásokat ki kell alakítani; most nem magunkkal kell foglalkozni.

Ilyen helyzetben nehéz

Ha a kedves Olvasó megtekinti az alábbi (szlovák nyelvű) videót, rájön arra, hogy miért is van nehéz dolga a magyar diplomáciának (kormányzati és ellenzéki részről egyaránt). A videó másfél évvel ezelőtt készült egy magyar tulajdonban lévő vendéglátóipari egységben, Pozsonyban. A felvételt rejtett kamerával készítették a választási kampányban, ami bejárta a szlovák sajtót is, ugyanis Ján Slota, a Szlovák Nemzeti Párt (SNS) soviniszta vezére részegen trágárul beszélt.

Az egész történet úgy kezdődött, hogy Slota mellett magyarul beszéltek az asztalnál, mikor a pártvezér beszólt, hogy hallgassanak, mert Szlovákiában vannak, beszéljenek szlovákul. Erre egy biztonsági ember próbálta (magyarul) rendre inteni az alkoholmámorban lévő pártvezért, amitől ő még jobban dühbe jött. A Slota által elmondott szidalmak a magyarok és a homoszexuálisok ellen irányultak leginkább, azt is mondta például, hogy a magyarok a pi..ában vannak.

Másnap az SNS összehívott egy sajtótájékoztatót, amelyben a szóvivőjük a sajtót hibáztatta, mert ilyen reality-eszközöket használ – nem ők voltak a hibásak.