Lehet, hogy ez csak pesszimizmus, vagy valamiféle szűnni nem akaró döbbenet, amit érzünk a hírek hallatán, de valahogy manapság egyre több fiatal sportoló lesz olyan betegségek áldozata, amelyek az orvostudomány mai állása szerint nem, vagy csak kis százalékban gyógyítható. Persze az is igaz, hogy ezek a sportolók és betegségük azért kerülnek nyilvánosságra, mert eleve ismertek, így a csodás felépülésük, vagy a haláluk is érdekessé válik.

Utazás a koponyák körül

A spanyolok klasszis golfozója, a nemrég hátfájdalmai miatt visszavonult Severiano Ballesteros például most esett át harmadik agyműtétjén, de legalább úgy néz ki, hogy a triplázás sikerrel járt és a madridi orvosok el tudták távolítani a daganatot az agyából. Ő tehát úgy néz ki túléli a szörnyű betegséget, mások azonban közel sem ilyen szerencsések.

A Kölni Szentek jégkorongcsapatának korábbi válogatott kapusa, Robert Müller kénytelen volt azzal szembesülni, hogy a doktorok körülbelül egy évet jósolnak neki - jó esetben. Szervezetét ugyanis olyan komoly kimenetelű betegség támadta meg - a legagresszívabb fajtájú agytumor - amely az orvosok szerint egyértelműen gyógyíthatatlan.

"Kár, hogy túlélted a rákot!"

Jobbulást Robert! - hirdették transzparenseken a kölni szurkolók jókívánságukat a mérkőzéseken, Müller pedig a nyilvánvalóan közeledő vég ellenére sem hajlandó lemondani az életéről. Wolfgang Wick, a hokis orvosa szerint Müller betegsége sajnos már a visszafordíthatatlan fázisába ért.

- Robert Müller már így is annyit élt a daganattal, mint amennyi a hasonló, agresszív glioblasztómában szenvedőknél átlagos - osztotta meg baljós gondolatait a kezelőorvos a német Spiegel olvasóival. Néhány német szurkoló egyébként először elég parasztul fogadta a hírt az első műtétje után, miszerint talán sikerülhet fölépülnie: volt csapata, a Mannheim szurkolói a "Kár, hogy túlélted a rákot" rigmussal köszöntötték új klubjával ellenfélként újra a mannheimi csarnokban fellépő Müllert.



A német hokisért legalább még tudunk szorítani, a lengyelek fiatal röplabdázójának, Agata Mroz-Olszewskának azonban ez sem adatott meg. A kétszeres Európa-bajnoknál egy gyógyíthatatlan csontvelőbetegséget diagnosztizáltak, majd néhány hónappal később átesett egy transzplantáción is, de ez sem segített rajta. Ráadásul halála előtt egy hónappal egy egészséges kislánynak is életet adott, tragikusan hirtelen feltűnt betegségét azonban csak nagyon nehezen tudta feldolgozni a családja és az egész lengyel röplabdasport is.

"Csak szerencsém volt"

Akadnak olyan sportolók is, kiket felépülésük és az azutáni tevékenységük a legenda szintjére emel. Senkinek sem kell bemutatni a nemrégiben visszatért hétszeres Tour de France-győztes amerikai Lance Armstrongot, a rákból felépülő országúti kerékpáros klasszis talán a legismertebb hős, aki sikerrel vette fel a küzdelmet a rosszindulatú betegség ellen.

- Armstrong szerint a pozitív gondolkodás és a sok sport megmentheti az életünket. Ezzel én nem értek egyet - ezt pedig már a holland hosszútáv-úszó olimpiai bajnok, Maarten van der Weijden említette egy interjújában, amiben az ő gyógyulásáról is kérdezték. A szimpatikus hollandra emlékezhetünk a pekingi ötkarikás játékokról. - Sőt, azt mondanám, még veszélyes is lehet, mert azt sugallja, ha nem gondolkodunk pozitívan, akkor csak veszíthetünk. Engem az orvosok mentettek meg, egyszerűen csak szerencsém volt - mondta el őszintén a kopasz úszó a The Telegraph címmel futó angol újságnak.

Puff neki, akkor az akaratnak nincs is semmi köze a gyógyuláshoz? Máshogy vélekedik erről Eric Shanteau, aki az amerikai úszóválogatottal szintén részt vett a pekingi olimpián, csakhogy ő már előtte tudta, hogy hererákban szenved. Műtétről azonban csak a nagy verseny után volt hajlandó beszélni. Azóta átesett az operáción és minden esélye megmaradt arra, hogy teljes értékű életet élhessen a betegség legyőzése után. Akárhogy is, igazi profi hozzáállás.

Csak így lehet győzni - tudják ezt azok is, akik sikerrel vívták meg életük legnagyobb harcát.