Csépe Valéria akadémikus egy közelmúltban készült nemzetközi felmérést ismertetve korábban elmondta: a tanított gyerekek 35 százalékát gyengén olvasónak, 18 százalékát pedig diszlexiásnak vélte a válaszoló kétezer magyar pedagógus és gyógypedagógus.

"Ezer iskolás gyerek vizsgálata alapján az MTA Pszichológiai Intézetének Fejlődés-pszichofiziológiai Kutatócsoportjával a valódi diszlexiások arányát 2 százalék körülinek találtuk" - közölte.

A gyenge olvasás okaként a magyar pedagógusok 90 százalékban a családi hátteret jelölték meg. Ráadásul az itthoni válaszadók 45 százaléka úgy gondolja, az iskola semmilyen formában nem befolyásolja azt az állapotot, hogy a gyerekek több mint harmada gyengén olvas.

"A valódi diszlexia 75 százalékánál a nyelvi rendszer fejlődésében vannak zavarok, ezért biztonsággal nem lehet ráépíteni olyan összetett jelrendszereket, mint az írás és olvasás" - magyarázta a kutatásvezető.

A gyengén olvasók segítésében a megkérdezett magyar pedagógusok azt találták fontosnak, hogy több időt kaphatnak a feladatokra és szóban is felelhetnek írás helyett.

A megkérdezett tanárok és fejlesztő pedagógusok elégedetlenek a támogató rendszer hatékonyságával, 81 százalékuk szerint elégtelenek a pénzforrások, 61 százalékuk szerint a gyakorlati eszközök; 76 százalékuk úgy véli, túl kevés a gyengén olvasó gyerekekre fordítható munkaideje, mert az adminisztratív feladatok túl sok időt vesznek el tőlük.