Érdektelenség

Mint az ismeretes, a világon szinte mindenütt - a mostani amerikai elnökválasztást kivéve - csökken a politikai aktivitás, nő a politikai közöny, amiben a fiatalság vezető szerepet játszik. Az elharapódzó indulatok, a politikához ragadó szenny, és az ismeretlen fogalmak együttesen annyira kedvüket szegik még a téma megismeréstől is, hogy joggal hihetjük: húsz év múlva a politikai aktivitás a mostani adatokhoz képest is siralmasan alacsony lesz, és örülhetünk, ha az arra jogosultak 25 százaléka egyáltalán elmegy szavazni.

Pedig az ifjúság nem különösképp elégedett a világ, az ország, sőt még az általuk látogatott közintézmény működésével sem, és olykor kifejezetten értelmes ötletek hagyják el a szájukat a nekik nem tetsző dolgok ügyében. De nem tudják, hol és hogyan lehetne ezeken változtatni. Csak azt tudják, hogy váltani kéne, és jópár ötletük van arra vonatkozólag, hogy mit. Olyan ötletek, amik fent szóba sem kerülhetnek, pedig érdemes lenne őket végiggondolni. Azt is tudják, hogy a mindennek köze van a politikához, ezért egyrészt elzárkóznak, másrészt legyintenek, azt gondolva: „abból akkor úgyse lesz semmi.” Politizálni nem divat, sőt: egyeseknél elítélendő cselekedet.

Nem élnek alkotmányos jogaikkal, melyekkel beleszólhatnának a világ irányításába, változtathatnának a dolgok menetén - vagy azok egész lényegén. Az iskolák politika elöli merev elzárkózása közismert, a szülők pedig általában a fanatista oldalról közelítik meg dolgot - a korcsoportbeli barátok meg sehogy. Így egyedül a példaképek - együttesek, színészek, sztárok - mutathatnának némi példát, politizálásra ösztönözhetnék a fiatalokat, de mivel a politika ingoványos talaj, közülük is nagyon kevesen mernek rálépni. Ékes kivétel közülük a Depresszió zenekar, „a mi forradalmunk” című számával, amely szövegével remélhetőleg napról-napra több fiatal számára realizálja, hogy a jövő az ő kezükben van.

Vélemények

Megkérdeztük az öt parlamenti párt ifjúsági szervezetét, és a Demokratikus Ifjúságért Alapítványt, hogy véleményük szerint miért maradnak távol a fiatalok a politikától és hogy ők mit terveznek ez ellen tenni.

Torzsa Sándor a Societas IX. kerületi elnökének véleménye szerint az oktatásban - vagyis annak hiányosságaiban - keresendő a válasz arra, hogy a fiatalok miért ennyire „apolitikusak”. „Minden szocializáció kulcsa az oktatás. Egy szó nem esik az iskolában arról, hogy milyen állampolgári jogai vannak tanulóknak egy demokráciában. Nem tanulnak arról, hogy mi a választójog, hogy mi a kopogtatócédula, választókörzet, listás rendszer, satöbbi, satöbbi. Úgy kapják meg a fiatalok az érettségijüket, hogy nem ismerik az állam működését, nem tudják, mi az a költségvetés, hogy választják meg a köztársasági elnököt.”

Ez ellen a Societas különböző képzésekkel és előadássokkal igyekszik harcolni, de mivel a középiskolákban sem működhetnek politikai ifjúsági szervezetek („tehát akiknek a politikai szocializációt kéne végezniük, nem tehetik be a lábukat ezekbe az épületekbe”), ezért „elsősorban a saját tagjainknak”.

Ágh Péter, a Fidelitas elnöke szerint a fiatalság a politikáról rögtön asszociál a jól öltözött, választékosan beszélő, de szinte semmit nem cselekvő politikai elitre, ami rögtön elveszi a kedvüket. „Az elmúlt hat évben a politikai vezetés elfelejtette a fiatalokat és nem tekintenek rájuk partnerként.” Hozzáteszi, hogy „a közéleti kérdések tekintetében azonban sokkal jobb a helyzet, amire nagyon jó példa a Critical Mass rendezvény, amelyeken ezrével jelennek meg fiatalok, hangot adva véleményüknek, amely e tekintetben politikai részvételnek is tekinthető”.

 Az oktatás felé kanyarodva kifejti, hogy közelebb kéne hozni a tanulókhoz a politikusokat és viselt dolgaikat, valamint hozzáteszi: „az oktatási intézményekben megvalósuló tanmenetekben lehetne változtatni. Sokkal nagyobb hangsúlyt fektetnék az ország intézményeinek, működési mechanizmusának megismertetésére. Ez hozzásegíthetné az országot ahhoz, hogy ne csupán a politikai marketing boszorkánykonyhája által kialakított benyomások, hanem tudatos döntés végeredménye legyen az, hogy hova teszi az ember a voksát a választás napján.”

A Fidelitas, képzésekkel, különböző (sport)rendezvényekkel igyekszik „közelebb hozni a politikát” a fiatalokhoz, valamint az Új Nemzedék kártya bevezetésével próbálja őket „cselekvésre ösztönözni”.

Lasztovicza Gábor, az Ifjú Demokrata Fórum elnöke szerint, ez túl komplex kérdés, így őt 25-én faggatjuk ki egy nagyinterjú keretében, amelyben szó esik majd az IDF december 13-ra tervezett országos gyűléséről is, ahol épp a fenti kérdés játszik majd kulcsszerepet. De annyit elmondott, hogy politikai elitnek (kiemelve annak nem megfelelő kommunikációját), és a szocializációs közegnek (iskola, szülők, barátok) mindképpen kulcsszerepük van az ifjak - jelenleg negatív - politikai aktivitásában.

Rétvári Bence, az IKSZ(a KDNP ifjúsági szervezete) elnökének véleménye szerint, nincs annyira rossz helyzetben a hazai fiatalság - politizálás terén - mint az az egyes felmérések alapján elgondolható lenne, hisz „változékonyabb életvitelük” alapvetően kevesebb teret enged a politikának. Az IKSZ igyekszik minden fiatalban a „politikai érdeklődést felkelteni.” Rendez direkt politikai rendezvényeket (pl.: kávéházi beszélgetés közéleti szereplőkkel, szakpolitikai munkacsoportok), és közösség építő eseményeket (disznóvágás, sportrendezvények, nyári táborok) egyaránt. „Vannak, akik egyfajta keresztény nemzeti eszmeiség nevében gondolkodnak - és így is tekintenek a politikára - de vannak olyanok, akik csak a sport vagy más tevékenység kapcsán jönnek a köreinkbe, és előbb utóbb kialakul bennük a politikai érdeklődés.”

Az iskolákra rátérve, „azzal zsigeri reakcióval van a gond, hogy a politika nem kerülhet be az oktatási intézményekbe. Ezen kellene változtatni, hogy megjelenhessen A politika - nem csupán a pártok.” Hibásnak nevezte azt az elgondolást, miszerint ”a politikától távol kell állni, az valami szörnyű dolog és ne szóljanak bele (…). Hosszútávon ez azt fogja eredményezni, hogy a fiatalok elfordulnak a politikától.”.

Léderer András, az Új Generáció (SZDSZ ifjúsági szervezete) vezetője elmondta, hogy szerinte a fiatalok politikai érdeklődésének elvesztéshez két fő ok járult hozzá. Az egyik az, hogy „sok fiatal érzi úgy, hogy a politika nem azokról a kérdésekről szól, ami őket valóban érinti.” A másik pedig a minden korosztályba begyűrűzött „politikába vetet bizalom erős megcsappanása és az abból való kiábrándulás.”

Az oktatást szóba hozva megjegyezte: „amíg sok országban a közoktatásnak már része valamifajta közéletre nevelés és a közélet iránti érdeklődés felkeltése, addig ez Magyarországon sajnos nem működik. Abban a pillanatban, hogy közéleti kérdésekről beszélnének egy iskolában, egyből előkerülne a vád, hogy az iskolában aktív politizálás folyik, és a gyerekek fejét át akarják mosni. Az életünket megosztó árokpolitikának köszönhető, hogy a tanárok sem mernek ilyen kérdésekről beszélni. Ennek mindenképp meg kell változnia.”

Az új Generáció igyekszik „olyan témákkal foglalkozni, olyan ügyeket képviselni, ami a mi korosztályunk mindennapi problémáira reflektál.” Valamint kiemelte, hogy tevékenységük kimaradt mindenféle botrányból, „ezzel is mutatva, hogy lehet ezt normálisan is csinálni, és hogy a politika a fiatalok számára ne mutyi és az értelmetlen viták világáról szóljon.”

Hámori Zoltán, a Demokratikus Ifjúságért Alapítvány (DIA) nevében véleményezte a kérdést, amelyben a probléma forrásának legfőképp azt nevezte meg, hogy „senki nem bátorítja őket arra, hogy vegyenek részt a közösségben. Otthon sem ezt látják - mivel a passzivitás a felnőttek körében is igen magas - és máshol sincsenek olyan terek, ahol ezt megtanulhatnák.”

Az oktatásra rátérve ő nem látta olyan borúsnak a helyzetet, mint a pártifjúsági képviseletek: „Az oktatás is felvállalhatna olyan feladatokat, hogy a fiatalok jobban bekapcsolódjanak a közösségi tevékenységbe. Azonban előremutató fejlődés tapasztalható, ugyanis egyre inkább bevonják a fiatalokat, növekszik a kooperatív módszerek használata, és ez fog ahhoz vezetni, hogy a fiatalok ne azt várják, hogy majd valaki más megoldja a problémájukat, hanem ők is tevékenyen részt vegyenek abban. Valamint azt is eredményezheti, hogy úgy gondolkodjanak a demokráciáról, hogy abban nekik nem csak jogaik, hanem felelősségük is van”.

A DIA ezért indította "Az élet iskolája" nevű tanárképző programot, valamint a "KÖZÖD! Legyen hozzá közöd!" nevű kezdeményezést, amely a fiatalokat célozta meg. Egy pályázati rendszer segítségével továbbá fiatalok juthatnak pénzhez és szakmai támogatáshoz, közösségi programok megvalósítása céljából. „Az itt elsajátított tudás és gyakorlat később segítségükre lehet abban, hogy részvételi demokráciában élhessenek, és aktív állampolgárként tudjanak létezni.”.