A keretek

Maratoni gombnyomkodó menetben szavazták meg a költségvetés keretszámait ma a Parlamentben – mintegy négyszáz módosító indítványról kellett dönteniük a honatyáknak (és anyáknak). Végre egyszer láthattuk értelmét a frakcióálláspontot a maga szűkebb köreinek üvöltő „hangadó” frakciótag intézményének: akinek van sejtése arról, hogy a T/695786 számú, Nagy 93 Lajos által beadott indítvány miről szól, és nem hogy pártpolitikai, de szakmai alapon mit is kell róla gondolni, olyasfajta elismerésünket érdemelné, amit 386-an együtt sem tudnak évek óta kivívni a magyar társadalomban.

Ez nem is különösebben fontos esetünkben: kisebb módosítások mellett a keretszámokat elfogadták. Ez még nem maga a nagybetűs Költségvetés, de nem is áll tőle távol: a zárószavazás december közepén lesz, de érdemi változtatások már nem várhatók. Hacsak Gyurcsány Ferenc nem idézi fel nagy nyilvánosság előtt Horn Gábor elhíresült szavait visszacímezve a feladónak (a népszavazás alkalmával elküldött Gyurcsányékról), az SZDSZ nem áll ki a költségvetés mögül. Megszavazzák, és lesz jövőre is büdzsé.

Kell ez nekünk

Ami lényegesen fontosabb vívmány, mint elsőre gondolnánk. A magyar törvények szerint ugyan nem tragédia, ha nem szavazzák meg a költségvetést – zötyög tovább az ország az egy évvel korábbi keretei között – de ebben az esetben ez a megközelítés minden létező alternatívák legrosszabbika lenne.

Tetszik tudni, válság van. Ilyenkor pedig költségvetési szinten is megfelelően kell reagálni az eseményekre – ami bizony a korábbi évek szigorúbb körülményeihez képest is (lásd konvergenciaprogram) szűkebbre vett nadrágszíjat kell jelentsen. Különben Orbán Viktor egy annyira tönkrement országot kénytelen átvenni 2010-ben, hogy annak rendbetételét még ő sem úszhatja meg kemény munka (és az ezzel járó reneteg népszerűtlen lépés) nélkül. Akkor pedig a fáradásgos munkával felépített „jó Viktor a gonosz Böszmével szemben” kép is árnyaltabbá válna – valami két hazug hülye egy homokozóban-szintre, amit a Jófiúra vágyó magyar néplélek is nehezen viselne.



Fekete, fehér, igen, nem

Ezzel együtt sem volt érdektelen a nap: kiderült, ki mennyire támogatja a kormány elképzeléseit. Hangulatosan széles a paletta: az MSZP természetesen kiáll az eredeti tervek mellett (bár a hokisport egy renegát szocialista miatt kap több pénzt a tervezettnél – sajnálatos pech, hogy ezt nem a tömegverekedéseknél szofisztikáltabb eredményre teljességgel alkalmatlan futballtól vették el). Az SZDSZ korábban bejelentette, hogy most már támogathatónak tartják a terveket, hisz van plafontörvény, és egynémely elképzelésük visszaköszön a tervekből.

A Fidesz és a KDNP frakciója a javaslatok ellen van: ők nem tartják támogathatónak a tervet. Indoklásuk szerint nagyjából az ördögtől való, a Zemberekkel akarja megfizettetni Gyurcsány kudarcait, és nem csökkent adókat. Márpedig az ellenzék még mindig azt az álláspontot képviseli, hogy egyensúly csak kevesebb bevétellel és még több kiadással tartható fent. Esetleg olyan megoldásokkal, amik sokaknak fájnak majd, ha Orbán Viktor más közegben elhangzott szavaira gondolunk – a hivatalos kommunikációs irányzat mindenesetre jelenleg a Zemberek védelme.

Ebből a szempontból pedig tökéletesen érthető, hogy két frakció miért nem lép fel a költségvetés mellett.

Az SZDSZ támogatása is érthetőnek tűnik: ha miattuk nem lesz költségvetés, bukik a kormány, és a válság közepén kell nekilátni az új kampányoknak és minden ezzel járó játszmának, az amúgy is küszöb környékén kóválygó párt támogatása egyenesen mínuszba fordulhat. Így viszont amellett, hogy a kisebbik rosszat bevállalták, talán még erősíthetik is pozícióikat: lám, így működik a konstruktív ellenzék.

Sőt, az MDF is viszonylag jól követhetően lépett fel: a költségvetést ellenzéki pártként nem kívánják támogatni, ez már többször is elhangzott (idegesítő mondat, de ők legalább meg is magyarázzák: nem az ő programjuk, nem az ő elveik, miért is akarnák támogatni azt?). De tekintettel az ország sanyarú helyzetére (ők megmondták, már a száznapos programnál is – ezt párszor még halljuk tőlük, készüljünk fel rá), az adótörvényekre rábólintanak – a válságmenedzsmentnek ezek is részét képezik, tehát a Fórum úgy támogatja a kormány gazdasági lépéseit, hogy közben annyira láthatóan nem is.

Jó ez?

Már csak az lenne a kérdés, mennyire lesz nekünk jó az elfogadott tervezet. Az előző verziókat már számos kritika érte korábban is. Politikaiak is – ami nem meglepő, és szakmaiak is – Kovács Árpád, az ÁSZ elnöke idén is elmondta, miért nem jó a terv. Viszont ez neki munkaköri kötelessége, látványos eredményt ezzel még nem sikerült elérnie.

A tervről tudható, hogy nem annyira kemény, mint azt sokan szerettél volna, de nem is annyira könnyed, mint azt eddig megszokhattuk. Ha valóban sikerül kombinálni a már beígért gazdaságélénkítő lépésekkel, akár még lehet is belőle valami.

Bár valahogy szimpatikusabb lenne, ha nem kellene foglalkoznunk a kísérlet esélyeivel...