Új megvilágításból: Bűn és bűnhődés

Mint Szabó Máté felidézte, az előadás szövegkönyvének írója, Hársing Hilda ötlete volt, hogy ne Raszkolnyikov nézőpontjából közelítsék meg a történetet. "A detektívregény-jelleg ezzel kimaradt az előadásból, a középpontba Szonya, ennek a pokolnak egy elszenvedője került, aki aztán a másik emberben megleli a társát, és így túlélővé válik, sőt, kettejük találkozása által menekül meg Raszkolnyikov is".

A fiatal rendező hangsúlyozta, Dosztojevszkij eredeti koncepciója szerint a Bűn és bűnhődés egyfajta szocioregénynek indult: egy újságban jelent meg Részegesek címen, folytatásokban, és csak később vált azzá az analitikus regénnyé, aminek ma ismerjük. Mint elmondta, bizonyos mértékben alakítani kellett a történeten, "de nem nyúltunk például más Dosztojevszkij-művekhez, inkább a regényben elmondott történetek elevenednek meg a színpadon".

"A cselekmény hangsúlya némileg áthelyeződik," - ismerte el Szabó Máté - "Raszkolnyikov belső drámája helyett Szonya +külső drámája+, vagyis két ember találkozása került a középpontba. Természetesen van társadalmi jellege a történetnek, szinte már parodisztikus módon tragédiák sora történik a lánnyal, aki mindezt elviseli, és mikor már az elviselhetetlenségig fokozódik a szenvedése, jön valaki, aki megmenti. Viszont látszólag ezt az embert is meg kell menteni, és sokáig nem tudjuk, hogy mitől, csak azt látjuk, hogy a téboly szélén van".

Ha valaki olvasta a regényt, az tudja, hogy az az ember, aki segítő kezet nyújt Szonyának, az társadalmilag a legbűnösebb mind közül - elemezte Raszkolnyikov jellemét Szabó Máté, hozzáfűzve: aki nem olvasta a Bűn és bűnhődést, az pedig Szonyával együtt meglepődik majd, hogy mitől is olyan rossz a fiú lelkiismerete.

A rendező elmondása szerint Raszkolnyikov a legnagyobb bűnös, de a bűnhődése sokkal hitelesebbé teszi őt azoknál az embereknél, akik kisebb vétkeket követtek el, viszont ezekért nem bűnhődnek meg. "Ehhez azonban kell Szonya, aki Raszkolnyikovot a döntéshez segíti, és megmutatja neki, hogy egyedül nem megy.

Bizonyos szempontból ők ellenpólusai is egymásnak, ami egyfajta humor forrása a történetben. Persze nem olyané, amely hangos kacagásra késztet" - fogalmazott Szabó Máté.

Mint elmondta, Szonya kapaszkodója az, hogy Isten velünk van, és fogja a kezünket, még akkor is, ha úgy tűnik, egyedül vagyunk. "A lánynak azonban fel kell dolgoznia, hogy ez az Isten tette lehetővé mindazt, ami Raszkolnyikovval történt, így kérdésessé válik, hogy valóban jelen van-e. Végül, ha Isten jelenlétéről nem is győződik meg, arról igen, hogy a másik ember ott van vele" - tette hozzá a rendező.

Szabó Máté érdekességként említette, hogy két kislány és egy kisfiú is játszik a darabban. "Kapóra jöttek, mert a gyilkosságot valahogy máshogy akartuk elmondani, és ezt végül ők játsszák el, mint egy mai, tévében látott bűnügyet. A gyerekeknek azonban néha nehéz volt elmagyarázni bizonyos dolgokat: tőlem például megkérdezte a nyolcéves kislány, mit jelent az, hogy +Szonya eladja magát+. Nehéz volt erre válaszolni, inkább megkértem a súgólányt, mondja el ő" - beszélt a közös munkáról a rendező.

Az Új Színház Stúdiószínpadán péntektől játszott előadás főbb szerepeit Fodor Annamária, Almási Sándor, Huszár Zsolt, Kovács Krisztián, Papp Zoltán, Pokorny Lia és Tordai Teri alakítják. A díszletet Zeke Edit, a jelmezeket Balla Ildikó tervezte.