Esik, esik, meg nem áll

Akár feleannyiért is vehetünk két év múlva házat a brit ingatlanpiacon, már ha valóra válik a szakértők várakozása. A Financial Times értesülése szerint a befektetőt több százmilliós játékot kezdtek ezzel kapcsolatban: a következő évben harminc százalékos eséssel kalkulálnak. Az árak idei zuhanása már így is 16 százalékos volt a tavalyi csúcshoz képest - ebből következtetik az összesen 50 százalékos romlást. Mindez persze szoros összefüggésben van azzal, hogy arrafelé is egyre nehezebb hitelhez jutni.

Pedig minden jól indult: az elmúlt években a brit ingatlanárak szépen növekedtek - átlagosan évente húsz százalékkal -, a lakástulajdonosok nagy-nagy örömére. Ezen örömükben vígan vettek fel ingatlanhiteleket a bankoktól, akik természetesen adtak, hisz tudták, hogy az érték, amit fedezetként kértek, többet fog érni az esetleges fizetésképtelenség esetén, mint amikor a hitelt kiadták. De amikor a válság beütött - a hitelpiaci likviditás krachjával együtt -, és az ország gazdasága recesszióba süllyedt, akkor egyre több hitelfelvevő került fizetésképtelen helyzetbe, így egyre több lakás került a bankok kezére. Várhatón még negyvenötezren fogják tartozás miatt elhagyni otthonaikat, ami a mostani tizenkilencezer fővel együtt már kezd elérni egy kritikus tömeget.

Ha ez nem lenne elég, az adósok általában a házak eladása után is adósok maradnak az úgynevezett „negative equity” állapot miatt. Ez annyit takar, hogy az ingatlan értéke a felvett hitelérték alá zuhan, így nem nyújt teljes fedezetet a felvett kölcsönre. Csakhogy bankok általában már nem tudják behajtani eme fennmaradó részt - ami az idő előre haladtával egyre több lesz – és emiatt jelentős pénzkieséseik lesznek. Ha nem akarnak csődbe menni, akkor valamit tenniük kell, pl. állami támogatásért könyörögni - mert ugye az állam nem hagyhatja összeomlani a bankokat -, és innentől már ismerős a helyzet…

Vélemények

Nem mindenki számít ötvenszázalékos esésre. A londoni elemzőházak szerint az esés tényleg fájdalmas lesz, de azért korántsem ennyire. A Standard & Poor's, - amely a világ legnagyobb hitelminősítője - véleménye alapján 2010-re kétmillió(!) lakástulaj kerülhet az említett „negative equity” állapotba. Ha ehhez hozzávesszük a Centre for Economics and Business Research prognózisát, ami azt mondja, hogy a lakások átlagosan mintegy ötvenezer fontot (15 millió forintot) fognak veszített értékükből 2009 végére, akkor valamennyire szembesülhetünk a baj mértékével.

A jelenség nem érkezett derült égből villámcsapásként. Az Okleveles Ingatlanszakértők Királyi Intézete már szeptember elején arról számolt be, hogy soha nem volt ilyen kevés adásvétel a brit ingatlanpiacon - az 1978-ben megkezdett felmérések folyamán legalábbis. Szinten ekkor pedzegették egyes szakértők, hogy a helyzet nagyon hasonlít az amerikai bebukott, világválságot okozó modellhez, és már akkor összeomlást emlegettek - bár még csak 25 százalékos árcsökkenést gyanítottak. Úgy látszik sokuknak igazuk volt.

Minden omlik

Anglia gazdasága egyébként sincs az egekben, sőt lassan már bányászati módszerekkel meg nem közelíthető mélységeket kezd elérni. A mai tőzsdeindex reggel 1,2 százalékot esett és Alistair Darling brit pénzügyminiszter két hónapja azt mondta: „a brit gazdaság hatvan éve nem volt olyan rossz állapotban, mint most.” -, pedig azóta a helyzet csak rosszabbodott. Bár az ingatlanpiacban érdekelt pénzügyi intézetek likviditási gondjain most megpróbálnak úgy segíteni, hogy negyedéves helyett havi részletekben fizetnek majd az adósok, de azon kívül, hogy ez nem oldja meg a probléma gyökerét, kérdéses az is, hogy a lépésnek egyáltalán lesz-e valamilyen pozitív hatása.

Maga a gazdasági növekedés 16 év fejlődés után recesszióba süllyedt, és az adócsökkentéssel aspiráló Gordon Brown-féle, a GDP 1 százalékát elérő gazdaságélénkítő csomag hatásai sem biztosítanak semmit. David Blanchflowe, a Bank of England egyik befolyásos tagja szerint a recesszió öt negyedévig is eltarthat - tehát jóval tovább, mint amivel a Brown-kormány számol.

Hogy miként fog kimászni a válságból Anglia, és hogy elkerüli-e a hazájából kiinduló újabbat, az még a megválaszolatlan kérdések köreibe tartozik, bár több száz ember dogozik rajta, éjt nappallá téve. Minden esetre hazánkban erőteljesen szorítanak a mihamarabbi megoldásért, ugyanis egy Európából kiinduló második válsághullám minket is jelentősen a falhoz vágna.